Vélemény

Bessenyei Zsolt. A Bonafarm szegedi regionális HR-vezetője. „Amikor ilyen híreket hall az ember, mosolyra fakad, hiszen az intézkedésekből előre látható volt, hogy ez a probléma felmerül, és a legtöbben kevesebbet visznek haza. A versenyszféra szereplőit nem lehet bérfejlesztésre kényszeríteni. Ha ez házon belül a szakszervezeteknek sem megy, akkor valószínűleg a kormánynak sem fog menni. Ha a kormány ösztönzésről beszél, a cégek általában arra gondolnak, csökkennek majd az állam felé fizetendő terheik, például a járulékok. Ebben az esetben lenne lehetőség bérfejlesztésre. Mostanában azt látjuk, még ahol van is valamennyi mozgástér, ott sem bérfejlesztésben gondolkodnak, hanem inkább a béren kívüli juttatások rendszerén belül próbálják kompenzálni a dolgozókat. Ráadásul még nincsenek részletek, e nélkül a cégek sem tudnak konkrétumokat mondani.”

Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára. „A béralku Magyarországon mintegy másfél évtizede működő rendszere a piacgazdaság egyik alappillérének számít. Csak remélni tudom, hogy a béremelés valamiféle kikényszerítéséről szóló kormányzati bejelentések félreértésen alapulnak, a vállalkozó és foglalkoztatott közötti viszonyban ugyanis az államnak nincs semmi keresnivalója. A minimálbér és a garantált bérminimum betartatásán túl a kormánynak nem feladata – különösen nem konkrét ügyekben – a bérezés központi irányítása. A vállalkozások fülében igen rosszul cseng az üzenet, hogy valamiféle akciócsoportok vizsgálnák felül a cégek szuverenitásához tartozó bérezési kérdéseket. Különösen, hogy az érdekképviseletekkel semmiféle egyeztetés nem zajlott az amúgy hatályban lévő és be is tartott 2011-es bérmegállapodás felülvizsgálatáról.”

Dobár Attila. A Job Kft. ügyvezetője. „Jelenleg a versenyszféra vállalkozásai inkább a cafeteria-rendszeren belül tudnak változtatni, ha kompenzálni szeretnék dolgozóikat, a béren kívüli juttatásokkal való játékra az új szabályozás értelmében több lehetőség nyílik, mint korábban. Bérfejlesztésre akkor lenne lehetőségük, ha járulékcsökkentésre kerül sor. Valamiféle részleges, ideiglenes kompenzációra több cégnél van mozgástér, ezt házon belül mi is megtettük, hogy a dolgozóink nettó bére ne csökkenjen. Most tartós, inflációkövető bérkompenzációra a versenyszférában nincs lehetőség. Komolyan vehető, tartós bérfejlesztésre csak akkor nyílik mód, ha a gazdasági növekedés ezt lehetővé teszi, vagy az esetleges járulékcsökkentésből felszabaduló összegeket a munkáltatók erre tudják fordítani.”

Kiszelly Zoltán. Politológus. „Kommunikációs csata folyik, a tét az, kit kárhoztasson, akinek kevesebb lett a fizetése. Az jár jól az új adórendszerrel, akinek legalább ötszázalékos a béremelése, a kormány pedig most szeretné a versenyszférára áttolni a felelősséget: ne őket, hanem a munkaadóját hibáztassa az, aki kevesebbet kap kézhez. A helyzet akkor üthet vissza számukra, ha a cégek, ahol nincs pénz a béremelésre, elbocsátásokkal kezdenének spórolni. Minden kabinet szeretné a jótéteményeit kikényszeríttetni, emlékezhetünk akár az áfakommandóra is, amelyet Mesterházy Attila kért 2005-ben. A legsikeresebb példa Robert Ficóé, aki öt év börtönnel fenyegette azokat, akik az euróra átállásnál emelik az árakat. A célját el is érte, igaz, erőszakos stílusa is szerepelhetett az okok közt, amelyek miatt leváltották.”

Pataky Péter. Az MSZOSZ elnöke. „Érdekes, hogy a kormány meglepődött azon, hogy kevesebbet visznek haza a dolgozók – ugyanis mi már tavaly augusztus óta mondjuk ezt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez lesz. A szakszervezetek álláspontja régóta az, hogy a jelenlegi adótörvény nem jó, meg kellene változtatni, és vissza kellene állítani az adójóváírást a korábbi szintre. Üdvözlendő, hogy a kormány most már valamilyen módon kezelni próbálja a problémát, de hogy mit tud kezdeni egy akciócsoporttal, azt nem tudom. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak haladéktalanul össze kellene ülni, és akkor a kormány kifejthetné az elképzelését. Erre annál is inkább szükség lenne, mert láthatólag az új adórendszer nem úgy sült el, ahogy azt várták, egyelőre messze vagyunk attól az ígérettől, hogy mindenki jól jár.”

Prugberger Tamás. Munkajogász, egyetemi tanár. „Indirekt, pozitív ösztönzőkkel élhet a kormány annak érdekében, hogy a dolgozók ne vigyenek haza kevesebbet, ám a támogatás nem ölthet olyan formát, amely sérti a vállalkozások esélyegyenlőségét, és ezáltal torzítaná a versenyt. Nyugat-Európában, például Franciaországban is vannak példák arra, hogy a cégek állami terveknek megfelelő működését valamilyen módon jutalmazza a kormány, ám ennek nagyon komoly versenyjogi korlátai vannak. Az esetleges negatív ösztönzők alkalmazása kényes kérdés, ez felveti a diszkrimináció lehetőségét. Ha az állam és a cégek között fennáll a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonya, akkor az nem sérti az uniós jogot. Ellenkező esetben a kormány csak megkérheti a cégeket, hogy emeljenek bért, ez azonban informális kérdés, nem jogi kategória.”