Több mint kétezer módosító javaslatot nyújtottak be az EP-képviselők ahhoz a hat jogszabályból álló csomaghoz, amelyet az Európai Bizottság javasolt. A gazdasági kormányzásról szóló csomag fő célkitűzése, hogy a tagállamok a jövőben gyorsan tudják azonosítani azokat a folyamatokat, amelyek veszélybe sodorhatják az EU gazdasági stabilitását, ezt követően gyorsan tudjanak cselekedni, a tagállamok pedig ne tudjanak jelentős mértékű adósságokat felhalmozni.
A gazdasági válság többek között azért érintette súlyosan az Európai Uniót, mert a kormányok felelőtlenül költekeztek. Görögország például a béreit, a szociális rendszer kiadásait és befektetéseit hitelekből fedezte, a megugró költségvetési hiány és a romló gazdasági helyzet miatt viszont egyre drágábban jutott hitelhez a piacokról, egy idő után pedig annyira kockázatosnak ítélte a piac a hitelek folyósítását, hogy az Európai Uniónak kellett kisegítenie az országot.
A válságot Írországban és Spanyolországban az ingatlanbuborék is súlyosbította. Itt szintén a központi költségvetésből kellett kisegíteni azokat a bankokat, amelyek felelőtlenül hiteleztek, amely az ingatlanszektor fenntarthatatlan növekedéséhez vezetett.
Az EP szakbizottságainak asztalán hat javaslat fekszik, amelyek együtt alkotják a gazdasági kormányzásról szóló csomagot. A hat javaslat közül négy a deficittel és az adóssággal, a stabilitási és növekedési paktum megerősítésével foglalkozik, míg kettő a makrogazdasági egyenlőtlenségek felügyeletét honosítaná meg.
A stabilitási és növekedési paktum már eddig is létezett, célja az volt, hogy kordában tartsa a tagállamok költségvetési hiányát és az államadósság szintjét. Mivel azonban szankciókat nem foganatosítottak akkor, amikor egy tagállam megszegte az előírásokat, a paktum nem érte el a kívánt hatást. Ezentúl viszont, ha egy tagállamban a költségvetési hiány meghaladja a 3 százalékot, az államadósság szintje pedig a 60 százalékot, szankciók lépnek életbe, amelyektől csak akkor lehet eltekinteni, ha a tagállamok minősített többséggel úgy döntenek. A szankciók mértéke a 0,2-0,5 százalékára rúghat. Jelenleg csak akkor szankcionálnak egy tagállamot, ha a tagállamok többsége úgy dönt.
A makrogazdasági egyenlőtlenségek csökkentése érdekében több tényezőt is figyelemmel követ majd az EU (egyelőre még nincs döntés arról, hogy melyeket), hogy szükség esetén ajánlásokat tudjon megfogalmazni, vagy éppen szankciókról tudjon dönteni.
A frakciók között még véleménykülönbség van abban a tekintetben, hogy milyen szankciókat lehessen foganatosítani, és milyen ütemben kelljen az adósságot csökkenteni. Szerintük foglalkozni kell az eurókötvények, a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának és az európai szemeszternek a kérdésével is. Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy a tagállamok költségvetését elfogadásuk előtt a Bizottság véleményezi, a vélemény alapján pedig a Tanács ajánlásokat fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a büdzsé mennyire van összhangban az uniós gazdasági célkitűzésekkel. Az uniós tagállamok csődtörvényei között is nagy különbségek vannak, ezért ezt a kérdést sem lehet megkerülni az EP frakciói szerint.
Az Európai Központi Bank (EKB) számít az Európai Parlamentre abban, hogy támogassa az és a deficit lefaragására irányuló intézkedések szigorítását. Nem minden tagállam támogatja ugyanis, hogy nagyobb szerephez jusson az Európai Bizottság, és automatikussá váljanak a szankciók. Az EKB szerint a tagállamok nem kívánják kellő mértékben megerősíteni a stabilitási és növekedési paktumot.
A képviselők körében az is aggodalomra ad okot, hogy a jelenlegi jogszabálytervezet nem foglalkozik a gazdasági növekedéssel és a munkahelyteremtéssel. Ha a válság során csak a kiadások és a deficit csökkentésére koncentrál az EU, az csak elmélyítheti és kitolhatja a recessziót - figyelmeztetnek a képviselők. Egyben arra is emlékeztetnek, hogy az adósságteher megnövekedése annak is köszönhető, hogy a kormányok kisegítették a felelőtlenül költekező pénzügyi intézeteket.
