Bod Péter Ákos: A piac árgus szemmel figyeli, mit csinál itt az IMF

Nem tárgyalóküldöttség és nem felülvizsgáló delegáció járt Budapesten – ezt mondta a Világgazdaságnak Irina Ivascsenko, az IMF budapesti irodájának a vezetője. A valutaalap itteni képviselője közölte: a küldöttség, amely most fejezte be látogatását Budapesten, „az államháztartás sajátosságaira koncentrált, az ezzel kapcsolatos követendő nemzetközi gyakorlatot és a tapasztalatokat vázolta fel a magyar tárgyalók előtt”. Hozzátette, hogy a küldöttség tagjai között voltak a valutaalap szakértői és külsősök is.

 „Ajánlásaikat ismertették a kormányzati szakértőkkel, akik majd eldöntik, használják-e azokat a munkájuk során” – fogalmazott Ivascsenko, aki megerősítette értesüléseinket arról, hogy a szokásos, hitelprogram utáni átvilágító küldöttség majd novemberben érkezik Budapestre. Nem kívánt ugyanakkor reagálni a budapesti irodavezető Kósa Lajos tegnapi televíziós nyilatkozatára, amelyben a debreceni fideszes polgármester azt állította, hogy Ivascsenkóval nem érdemes konzultálni, mert nem ismeri Magyarországot. Ahhoz a mondatához sem fűzött megjegyzést, mely szerint „nem mi hívtuk az IMF-et, hanem maguktól jöttek”. Ugyanakkor lapunknak több hazai és külföldi forrás is állította, a technikai segítségnyújtás témáit közösen azonosítják a fogadó ország és az IMF szakértői. Nemegyszer informálisan az IMF maga is felajánlja ugyan a segítségét, de a protokoll szerint a fogadó országnak kell hivatalosan kérnie azt – vélekedtek.

„Tévedés ne essék, Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap között folyamatos a kapcsolattartás, még ha erről a sajtó nem is ad hírt. Hazánk mint az IMF egyik részvényese, felhasználhatja és fel is használja azokat a lehetőségeket, amelyeket a szervezet kínál, még ha nincs is élő hitelprogramja az adott időszakban” – világít rá egy sajátosságra Bod Péter Ákos, aki korábban jegybankelnökként folyamatosan együtt dolgozott a washingtoni székhelyű nemzetközi szervezettel. Az IMF három fő tevékenysége közül ugyanis csak az egyik a hitelezés, a másik a technikai segítségnyújtás, a harmadik pedig a felügyelet. Ez utóbbi az évente lefolytatott IV. cikkely szerinti konzultációban vehető észre a leglátványosabban. Eddig három hitelmegállapodásunk volt az valutaalappal, miközben a technikai segítségnyújtási projektjeink száma csak 1991 óta mintegy ötven – köztük nem egy már az Orbán-kormány idején zajlott.

Bod Péter Ákos tapasztalatai szerint mind a hitelprogramokhoz kapcsolódó tárgyalásokon, mind a IV. cikkely szerinti konzultációkon, mind pedig a kapcsolattartás más csatornáin keresztül is folyamatosan merülnek fel olyan kérdések, területek, amelyeken a Nemzetközi Valutaalap technikai segítségnyújtására is sor kerülhet. Magyarország jelen helyzetében a technikai segítségnyújtás kevésbé fontos, mint a konzultáció, amit a piacok árgus szemekkel figyelnek. Az IMF harmadik szolgáltatásáról, a hitelről egyelőre nincs szó, de a nemzetközi és a hazai feltételek változása nyomán nem kizárt, hogy a szükség ismét a valutaalaphoz terel minket. Ám miközben a két előbbi esetében nincsenek rögzített feltételek, a hitelnyújtásnál már igen, például költségvetési és államháztartási hiányszámokat szabnak meg, reformokat írnak elő, s ezt szigorúan számon is kéri az IMF, azaz azt teszi, ami ellen az Orbán-kormány „fellázadt”.