Nem jut több az orvoslásra

Némileg nyugtatta csak meg az egészségügy beszállítóit a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, amikor a Világgazdaság XXIII. egészségügyi konferenciáján bejelentette: az adósságokkal együtt veszi át az állam jövő januártól a kórházakat az önkormányzatoktól. Banai Péter a részletekről egyelőre nem tudta tájékoztatni a konferencia közel 240 résztvevőjét, köztük a gyógyszer- és az orvostechnikai ipar képviselőit.

Hornyák László, a Orvostechnikai Szövetség elnöke szerint már most kellene egy 40 milliárd forintos pluszfinanszírozás, melyet kizárólag a lejárt határidejű beszállítói tartozások kifizetésére kellene fordítani, állományarányosan. Ha ez megtörténik, a késedelmi kamat nélküli tartozás 80-90 százaléka fedezhető.

A Magyar Kórházszövetség becslése szerint év végére 120 milliárdra duzzadhat a kórházak adósságállománya, ennek a fele lejárt számla lesz. Rácz Jenő, a szövetség elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy egy hét alatt az öt kórházi nagy beszállító közül három jelentette be, csak készpénz ellenében tud eleget tenni a megrendeléseknek. A gyógyszerárak leszorításának is vannak határai. Ezt igazolja, hogy a közelmúltban több onkológiai osztályon kifogytak a rákbetegek terápiájához szükséges készítmények, amelyeket külföldről 10 százalékkal drágábban tudtak csak pótolni.

A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének egyik vezetője a kormány egyik kiemelt célkitűzését idézte: „…a magyar gazdaság ismét a régió legerősebb és legversenyképesebb gazdasága legyen. A munkahelyteremtés és a foglalkoztatottak számának növelése az egyik legfontosabb kormányzati feladat Magyarországon.” Ám Szabó László – aki egyben a Teva vezérigazgatója is – éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalja: a Széll Kálmán-tervben, a gyógyszeriparra kirótt megtakarításoknál nagyobb lesz a veszteség, a cégadókkal együtt 343 milliárd forintos tb-kassza harmadolásának már most tapasztalható a hatása. Az ipart sújtó 20 százalékos különadó, az orvoslátogatók után fizetendő díj megduplázása (5 millióról 10-re nőtt az összeg) miatt várhatóan 1300 magasan képzett munkanélkülivel kell számolni, ennyivel csökken a foglalkoztatott orvoslátogatók száma. De az utánuk fizetendő különadótól, a béreik után járó terhektől is elesik az államkassza. Drámai, hogy míg 2007-ben 17-18, mára már csak 14 ezren dolgoznak az amúgy húzóágazatként emlegetett gyógyszeriparban.

Elmaradnak beruházások, a kiszámíthatatlan piaci helyzet miatt pedig a nemzetközi vállalatok más, kedvezőbb lehetőségeket kínáló országokba vihetik a beruházásaikat, nem jönnek létre új munkahelyek az iparágban. Csökken a kutatás-fejlesztésre fordított összeg, romlik a szektor versenyképessége.

Banai Péter – akiről kiderült, hogy szűk környezete révén személyesen is ismeri az egészségügy helyzetét – az ígérgetés helyett a realitásokat mondta: a kormány országvédelmi költségvetés elfogadására készül. Említette az etalonnak számító német gazdaságot: korábban kétszázalékos gazdasági növekedéssel számoltak, ezt mára egy százalékra korrigálták. S megemlítette Görögország példáját is, amelyet mindenképp el kell kerülnie hazánknak, ezek figyelembevételével kell megtervezni a jövőt, benne az egészségügy költségvetését. Így abban – az esetleges további negatív hatások kivédésére – 300 milliárdos tartalékot kell képezni, arra kell törekedni, hogy jövőre ne kelljen beavatkozni a tervezett előirányzat számaiba. Jelen körülmények között is cél a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás bővítése, ez utóbbi a második legrosszabb Magyarországon, mindössze 55 százalék. További terv a nyugdíjrendszer profiljának tisztítása, hatására a korhatár előtt nyugállományba vonultak és a rokkantnyugdíjasok finanszírozása az Egészségbiztosítási Alapba kerül. Jelentős változások következnek be az adórendszerben is, kivetik a várhatóan 27 milliárdos bevételt hozó baleseti hozzájárulást és a 30 milliárdra taksált népegészségügyi termékdíjat. Korábban ez utóbbi teljes egészében az egészségügy forrása lett volna, de a gazdasági lehetőségek megfelezték az összeget. Ám mint mondta: európai uniós forrásokból jut pénz a kórházakra, a humánerőforrás helyzetének javítására. S a helyettes államtitkár nem hagyta ki a struktúraváltás sürgetését sem, hiszen miközben elavult technológiákkal dolgoznak számos intézményben, luxus, hogy a drága pénzen felépített Honvéd Kórház (Állami Egészségügyi Központ) kapacitásai kihasználatlanok.