Az IMF-re kacsingat Brüsszel
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság„Tíz kritikus nap előtt állunk” – ezzel a vészjósló mondattal gyakorolt nyomást az uniós pénzügyminiszterekre az Ecofin tegnapi ülése előtt Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa. Szerinte ezen idő alatt nemcsak hogy véglegesíteni kell az euróövezeti válságra adandó válaszokat, hanem döntéseket is kell hozni ezekben a kérdésekben. „Ha a pánikhelyzet túl sokáig tart, az helyrehozhatatlan károkkal járna” – figyelmeztetett a politikus. A Rehn által elindított képzeletbeli homokóra december kilencedikére pereg majd le, ekkor
ér ugyanis véget a jelek szerint sorsdöntőnek ígérkező EU-csúcs Brüsszelben.
Az előttünk álló szűk másfél hétben két fronton próbálnak majd áttörést elérni az uniós vezetők. Rehn szerint egyrészt erősíteni kell az EU-tagországok közötti gazdaságpolitikai koordinációt, másrészt olyan erős és hiteles „védőfalakat” kell felállítani az euróövezetben, amelyek képesek ellenállni a jelenlegi piaci turbulenciáknak. A biztos ezzel valószínűleg az ideiglenes mentőalapra (EFSF) célzott, amelynek Brüsszel már régóta kulcsszerepet szán a válság megoldásában. Bár az EFSF megerősítéséről sikerült megállapodniuk kedden az euróövezeti pénzügyminisztereknek, egyelőre kérdéses, valójában mennyivel sikerül majd megnövelni a jelenleg 250 milliárd eurós ténylegesen felhasználható keretet. A zónabeli tagállamok ugyanis nem akarnak újabb jelentős terheket magukra vállalni, a magánbefektetők, valamint az Európán kívüli országok pedig igencsak visszafogott lelkesedést mutattak a bevonásukra irányuló tervek iránt. Bár a Eurogroup hivatalosan továbbra is azt hangoztatja, hogy négy-ötszörösére nőhet az EFSF ereje, Kees de Jager holland pénzügyminiszter az ülés után úgy nyilatkozott, hogy jelenleg csak a duplázás tűnik reálisnak. Ez pedig nem lenne elegendő ahhoz, hogy a nagyobb tagállamokat, például Olaszországot is kimentsék.
Emiatt – az Európai Központi Bank (EKB) fokozott szerepvállalása mellett – már egyre több vezető politikus pedzegeti azt a lehetőséget, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) kellene az eddiginél is nagyobb erőkkel részt vennie az eurómentésben. Ehhez Jean-Claude Juncker, a Eurogroup elnöke szerint magát az IMF-et is meg kellene erősíteni – az még nem világos, hogy ez milyen módon történhet meg. Az egyik lehetőség szerint az IMF-tagországoknak kellene a zsebükbe nyúlniuk, más elképzelések viszont arról szólnak, hogy az EKB adhatna hitelt az IMF-nek.
Eközben minden cáfolat ellenére továbbra is tartják magukat azok a híresztelések, miszerint Olaszország már hetek óta tárgyal az IMF-fel egy 400 milliárd eurós mentőcsomagról. Ebből 100 milliárdot adna a valutaalap, 300 milliárdot pedig az euróövezeti jegybankok dobnának össze. Olaszországnak április végéig összesen 175 milliárd euró értékben járnak majd le államkötvényei, ami komoly kihívások elé állíthatja az alig néhány hete felállt és a piacok lecsillapítására mindeddig képtelen Monti-kormányt.
Összehangolt intervenció
Újabb összehangolt lépést jelentett be tegnap az amerikai, az európai, a svájci, az angol, a japán és a kanadai jegybank: az intézmények a likviditási problémák enyhítése érdekében még több pénzt pumpálnak a globális rendszerbe, amitől a hitelezési aktivitás élénkülését és így a növekedési kilátások javulását várják. Bár a piacok meglehetősen pozitívan fogadták a hírt – kilőttek a tőzsdeindexek, erősödött az euró és a forint is –, elemzők szerint az eufória csak átmeneti lesz.„A FED a lépéssel a korábbi jegybanki megállapodásokat kibővítette és olcsóbbá tette, ráadásul új megállapodásokat is tető alá hozott velük. Átmenetileg tehát enyhül a feszültség a jegybankoknál és a globális bankrendszer egészében is, vagyis a kereskedelmi bankok pénzügyi ereje javulhat.
A probléma az, hogy ezeket az összegeket vissza is kell fizetni, tehát a lelkesedés nagyon könnyen lelohadhat” – áll az Equilor elemzésében. Szerintük „ezt a nyulat sokszor elővette a Fed, és mindeddig ugyanaz a forgatókönyv valósult meg: a kezdeti pluszok idővel elolvadnak, hiszen hiába a jó hír, arról szokás szerint még nem szól a fáma, hogy milyen problémák vezettek a mostani döntéshez”.
„A FED a lépéssel a korábbi jegybanki megállapodásokat kibővítette és olcsóbbá tette, ráadásul új megállapodásokat is tető alá hozott velük. Átmenetileg tehát enyhül a feszültség a jegybankoknál és a globális bankrendszer egészében is, vagyis a kereskedelmi bankok pénzügyi ereje javulhat.
A probléma az, hogy ezeket az összegeket vissza is kell fizetni, tehát a lelkesedés nagyon könnyen lelohadhat” – áll az Equilor elemzésében. Szerintük „ezt a nyulat sokszor elővette a Fed, és mindeddig ugyanaz a forgatókönyv valósult meg: a kezdeti pluszok idővel elolvadnak, hiszen hiába a jó hír, arról szokás szerint még nem szól a fáma, hogy milyen problémák vezettek a mostani döntéshez”.-->
