Az államnak proaktívnak kell lennie, a kormány és a parlament eddig ebben jó, néha azonban túl gyors is, nagy probléma lehet a vállalatok számára, hogy a hibák kijavítása miatt akár havonta is változhatnak fontos törvények – mondta Cséfalvay Zoltán. Attól, hogy a politikusok mantraként mondogatják, hogy „növekedés, növekedés”, attól növekedés még nem lesz, annak meg kell teremteni a feltételeit – emelte ki.
Vége van annak az időnek, amikor a hitelkártyáról bármit ki lehetett fizetni – mondta Cséfalvay. Európa elveszti a szerepét a tudás és a verseny terén, ráadásul a mostani válság abban is más, mint a többi, hogy most az euró léte miatt az országok nem válaszolhatnak protekcionista módon. Az adósságból finanszírozott fogyasztás van válságban, azonban sem a fogyasztói társadalom, sem az európai jóléti állam nincs hosszú távon krízisben. Egyet nem szabad tenni ebben a globális válságban: eladósodni, ezt tanulták meg az ázsiai országok a maguk ’90-es évek végi válságában – mondta.
Az Európán belüli különbségek még nyilvánvalóbbá váltak. Az EU hagyományos középpontja erős, bár egyre szűkül. Dél-Európa legalább egy évtizedre elveszett, Kelet- és Közép-Európának azonban nagy esélye van a felzárkózásra az államtitkár szerint. Ez a vidék már szorosan integrálódott a központi Európához és az EU belső piacához, jól képzett a munkaerő, valamint jogbiztonság van – mondta Cséfalvay. A hátunk mögött van egy elvesztegetett évtized, Magyarország most szakad el a déli problémáktól, és zárkózik fel Kelet-Közép-Európához – véli az államtitkár.
Az állam szerepe is változik a válságban. Kiderült, hogy sok esetben az állam az utolsó mentsvár, a jóléti újraelosztás helyett pedig kockázat- és tehermegosztás jött. Ezt a politikusok nem nagyon szeretik, de nincs olyan jólét, amelyet el lehet osztani, minden ország próbálkozik és küszködik Európában. Az állam feladata nem az, hogy a jólétet elossza, hanem az, hogy megteremtse a feltételei annak, hogy a cégek ezt megtegyék, de a mostani válsághelyzetben erre sincs igazán lehetőség – véli az államtitkár. Sok területen az állam foglya lett néhány szűk érdekcsoportnak, elég megnézni a munkaerőpiacot vagy a nyugdíjazás körülményeit. Ebből kell most kitörni, ami konfliktusokkal jár – tette hozzá. A megcsontosodott rendszereket meg kell szüntetni, az 1950-es, 1960-as években Nyugat-Németország pont ettől tudott rohamos tempóban fejlődni.
Biztosítani kell a fiskális stabilitást, a gazdasági növekedést és a pénzügyi bizalmat, ebben azonban nagyon nehéz egyensúlyt találni, minden kormány ezzel küszködik. 2010-ben és 2011-ben az EU szigorú fiskális politikát folytatott, ennek hosszú távon lehetnek pozitív következményei, rövid távon azonban recesszióval fenyeget.
Magyarországon reformokra van szükség, egyszerre kellenek takarékossági intézkedések és a versenyképesség erősítése. A probléma az, hogy mindez hosszú távon hat – mondta az államtitkár. Egy felfelé ívelő úton vagyunk szerinte, de még csak az elején. Pénzügyi stabilitás kell, kínálati oldali munkaerőpiaci politika, kisebb állam, valamint nagyobb hozzáadott értékű termelés.
Sok közgazdasági tudomány fejreállt a válság időszakában, de nem az összes – mondta Magas István, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a konferencia nyitó előadásán. Már 2005 környékén előre lehetett sejteni, hogy nagy kockázatok vannak a pénzügyi rendszerben, amelyek globális válsághoz vezethetnek, azt pedig már 2001-től kérték Nobel-díjas közgazdászok, hogy legyen szigorúbb a nemzetközi szabályozás. Vagyis a tudomány nem is volt néma, de kevesen vették komolyan. Ha az a kérdés, hogy IMF-fel vagy IMF nélkül, akkor egyértelmű a válasz. Ha IMF-hitellel megyünk neki a következő éveknek, akkor nagy valószínűséggel csökkenő irányba fog menni az adósságpályánk, ha a piaci hitelekkel, akkor valószínűbb, hogy romlik a helyzet.
A termelő tevékenységet kell középpontba állítani, ennek kell alárendelni a gazdasági szabályozást – mondta Dávid Ferenc. A pénzintézeteket és a multinacionális vállalkozásokat ellenségként mutatják be, de „le kellene róluk szállni”. „Ajánlom mindenkinek, hogy szaladgáljon körbe Bács-Kiskun megyében, egy vállalkozás belépése a magyar GDP-ben érzékelhető változást jelent” – utalt a Mercedes érkezésére. A legjobban képzett fiatal szakmunkások elhagyják az országot, nagyon kevés idő van ezt visszafordítani – mondta.
A VOSZ partneri viszont szeretne ápolni a kormánnyal, de nem is nagyon tehet mást – mondta. Asztalborogatással sok eredményt nem lehet elérni – tette hozzá. Vannak jó lépések szerinte, a vállalkozói illetékmentes öröklése régi kérése volt főleg a kis cégeknek. Jónak látja a Széchenyi-program bővülését is, csak épp „ember nem veszi föl, mert ember nem ruház be”. Mégis fent kell ezt tartani, hogy ha jobb idők jönnek, amikor mernek már beruházni, akkor meglegyenek ennek a feltételei.
Mit mondanak a volt miniszterek?
Bal- és jobboldali volt gazdasági és pénzügyminiszterek egyaránt keményen bírálták a kormányt a konferencián. Kupa Mihály, az Antall-kormány, Chikán Attila, az első Orbán-kabinet, és Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere, valamint Kákosy Csaba, a második Gyurcsány-kormány gazdasági minisztere elemezte a gazdaságpolitikát.
A második Orbán-kormány rossz irányba indult el, pedig a Bajnai-kabinet sokat segített nekik, hogy ne legyen annyira rossz a kiinduló helyzetük – kritizálta Chikán Attila a mostani lépéseket. Ideológiaorientált gazdaságpolitikát kezdtek el, amely technikailag sem volt kivitelezhető. Két év eltelt, amíg szabadságharcok után észrevették, hogy ha ezt az irányt tartják, nagyon súlyos következmények lesznek – véli Orbán Viktor korábbi minisztere.
Az elmúlt két év eredménye az, hogy bekerültünk egy recessziós spirálba, „hihetetlenül kemény, randa, semmilyen koncepció nincs a rendszerben” – mondta Kupa Mihály. Nem nő a termelés, lefagyott a pénzügyi intézményrendszer, minden évben újabb és újabb elvonásokat kell kitalálni, hogy a deficitet 3 százalék alatt tartsák és csökkenjen az államadósság. Ez a pálya nem folytatható, mert nincs sehol növekedési generátor.
Az államadósság 2010-ben az EU átlagán volt, ez a pozitív olvasata a dolognak, a külső eladósodottságban álltunk rosszul, amikor a mostani kabinet munkába lépett – véli Oszkó Péter, akitől akkor átvette a gazdaságirányítást Matolcsy György.
Az elmúlt tizenkét évben fordult rossz irányba a magyar gazdaságpolitika, nagyjából 2000 óta rövid távú politikai érdekek írják felül a gazdasági racionalitást, ebből vissza kell fordulni. A mostani kormány növekedéspárti gazdaságpolitikával indított, de ma már erről lemondott. A költségvetést felforgatták, majd kínkeservesen visszaállították, de ez a növekedésre nem volt figyelemmel, csak a politikai célokra. Sokkal könnyebb egy politikusnak eladni a bankadót, mint a nyugdíjkorhatár-emelést – mondta.
Vannak üdítő kivételek, ahol a szakértelem áttörte a politikát, de alapvetően olyan eszközökkel teremtettek stabilitást, amelyek tönkreverték a növekedési lehetőségeket. A növekedést úgy képzelték el, hogy az egykulcsos adóval fellendítik a fogyasztást, de ez nem jött be. A kormány adott pénzt egy szűkebb rétegnek, de ők abból nem spórolnak, inkább külföldi termékeket vásárolnak, ez az összeg pedig nagyon hiányzik a gazdaságnak – kritizált Oszkó. A kormány elvesztette a hitelét, az egyetlen megoldás ennek a visszanyerésére az IMF-szerződés aláírása.
Nyűg-e a fenntarthatóság?
Nyűg-e a fenntartható fejlődéssel foglalkozni a cégeknek? – tette fel a kérdést lapunk konferenciáján Kapusy Pál, a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért alelnöke. A tőkepiacoknak szerinte egyre inkább nő az érdeklődése a fenntarthatósági témák iránt. A MOL-t hozta fel példának, amely egyre több olyan megkeresést kap, amelyekben fenntarthatósági és társadalmi kérdéseket tesznek fel nekik. Több, mint 30 000 milliárd dollárnyi vagyont kezelnek azok a szervezetek, amelyek csatlakoztak az ENSZ felelős befektetési alapelveihez. Ez persze nem feltétlen egy válságidőszak alatt a legjelentősebb, de a trend erősödik. Ráadásul egy cég vezetői minőségéről is egyre többen tartják úgy, hogy fontos mutatója a fenntartható gazdálkodás a menedzsment minőségének. Aki ezt jól kezeli, azt sokan tekintik jobb vezetőnek más téren is.
Összességében a feladat egyszerre növelni az országok gazdaságát és csökkenteni az ökológiai lábnyomot. Egyetlen olyan ország sincs jelenleg, amely mindkét mutatóban nagyon jól állna egyszerre, de pozitív tendenciák léteznek. A cél az, hogy most megalapozzák: 2050-re kilencmilliárd ember éljen jól, a Föld eltartóképességének korlátain belül. Ez idealisztikusnak tűnik, de hosszabb távra kell tekinteni 2012-nél – mondta. A vállalatoknak ezért a hosszú távú stratégiában figyelembe kell venniük a fenntartható fejlődést. Nem elég azonban az, hogy erre kockázatként tekintsenek, mint azt sok helyen teszik, hanem a benne rejlő, akár üzleti lehetőségeket is meg kell keresniük.
A kormány lefejezné a professzionális magyar mezőgazdaságot, üldözendő tevékenység lett az innováció – gondolja Raskó György agrárvállalkozó az új földtörvény néhány napja benyújtott tervezetéről. Pedig a környezet adott a fejlődésre.
Az élelmiszerre a kereslet drasztikusan nő, amikor a világon évente 60 millió fővel nő a városi és 20-30 millió fővel a középosztálybeli, jó élelmiszereket fogyasztó lakosság száma. Az élelmiszerek árai 2004 óta elszabadultak, több, mint 100 százalékos volt a reálárnövekedés az elmúlt tíz évben, ilyen a második világháború óta nem fordult elő. Ez pedig hihetetlen növekedési lehetőségeket kínál egy olyan országnak, mint Magyarország, amelynek ritka jók a földrajzi és éghajlati adottságai az agráriumhoz.
Sok hitelt olyan cégeknek adtak ki, amelyen nem érdemelték meg, most száz forint kiadott hitelből harmincat nem tudnak visszafizetni az adósok ma Magyarországon – közölte Fekete Miklós, a PricewatershouseCoopers vállalati pénzügyekkel foglalkozó cégtársa. Sokat rontott a helyzeten az is, hogy sokan a svájci frankban vették fel a hitelt, aminek alig van köze a magyar gazdasághoz. Közrejátszott a rossz helyzetben a korrupció is – ahogy Fekete fogalmazott, „voltak olyan banki vezetők, akiknek az volt a becenevük, hogy Mr. 10 százalék, ezeknek a hitelei persze bedőltek”. Tartalékok persze még mindig vannak a cégek működésében. Évekkel a válság kezdete után is lehet még keresni több cégnél, hol lehet spórolni. Ehhez persze meg kell nézni, mibe fektetnek be.
[enews_gallery id='478777']
