„Félidőben ne változtass a szabályokon!”
– Pénteken adták át a Valeo Auto-Electric Magyarország Kft. bővített üzemcsarnokát Veszprémben. Milyen fejlesztést hajtott végre a francia társaság?
– Az egyik legnagyobb autóipari beszállítónak számít a Valeo, például a gépkocsikban használt számítógépes rendszereket gyárt a cég. Így komoly részt képvisel a hazai kivitelből is: havonta egymilliónál több terméket exportál. A több mint ezer embert foglalkoztató társaság a mostani fejlesztéssel további 250 embernek adhat munkát. A bővítés a gyár speciális, magas szintű innovációval foglalkozó részlegét érinti, amely már most is 250 főt foglalkoztat. A Valeo már a kilencvenes évek óta jelen van Magyarországon, nem igaz rá az a gyakori bírálat, hogy jön, profitot csinál, majd távozik.
– Az azért elmondható róla, hogy kapott támogatást a magyar államtól?
– Igen. Egyfelől az adózás terén kedvező feltételeket biztosítottak a számára. Másfelől a most átadott 16 millió eurós beruházás az Új Széchenyi Terv forrásaiból, az unió strukturális alapjából kapott támogatást. Ez is példázza, hogy Magyarország profitál az uniós tagságból – persze nem csak a pénzek miatt, de azért is, mert a külföldi, így a francia befektetők szemében is vonzerőt jelent. Például így könnyebben exportálhat a belső piac többi országába.
– És az adókedvezmények miatt? Látjuk, hogy a hazánkban működő gépkocsigyártóknál ez komoly előny.
– Francia autógyártók nincsenek jelen Magyarországon, nem úgy az alkatrészipar: a Valeón kívül működik itt a Michelin-nek egy gyára Nyíregyházán. Ahogy tudom, egyiknek sincs teljes adómentessége, ám mindenképpen döntő, hogy kaptak kedvezményeket.
– Ennek ellenére az elmúlt két évben több francia cég nyilatkozott úgy, hogy diszkrimináció éri őket Magyarországon.
– Tagadhatatlan, hogy volt erre példa, ám általánosságban azt el kell mondani, hogy a francia gazdasági jelenlét nagyon sokszínű: több mint négyszáz cég van itt jelen, és folyamatosan érkeznek újak. A Lafarge cementgyártó például tavaly nyitotta meg új üzemét Királyegyházán. Franciaország a harmadik legnagyobb befektető Magyarországon, cégeik 70 ezer embernek adnak munkát. Abban igaza van, hogy egyes cégeknek akadtak problémái, ugyanakkor nem hiszem, hogy a hátrányos megkülönböztetés a franciákat érte, más nemzetiségű befektetők is panaszkodtak emiatt. Sok itt a futballdrukker, ők biztosan ismerik azt az alapelvet, hogy félidőben nem változtatsz a játékszabályokon. A magyar kormány azt tesz, amit akar, ám ha magánjogi szerződéseken akar változtatni, azt nem teheti meg előzetes tárgyalás nélkül. És többször is ez történt: ilyen volt a pécsi vízművek vagy az utalványok esete. Ami az előbbit illeti: Budapesten sikerült megegyezésre jutni a Suez Environment-nal, Péccsel kapcsolatban bíróság hoz döntést. A francia fél biztos abban, hogy számukra kedvező döntés születik, így a labda a magyar félnél pattog.
– Mi a helyzet az utalványkibocsátókkal?
– Az némileg bonyolultabb. A múltban úgy alakult, hogy francia cégek uralták ezt a piacot Magyarországon. A magyar kormány úgy döntött, hogy ezen változtat, ami rendben is van, az már kevésbé, hogy monopóliumot alakítottak ki, ráadásul mindenfajta előzetes konzultáció nélkül. A francia cégek próbáltak tárgyalást kezdeményezni a magyar kormánnyal, a párizsi vezetés ehhez segítséget nyújtott nekik. Mára többé-kevésbé elindult ez az egyeztetés, közben pedig az Európai Bizottság is kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett az ügyben. Vagyis itt is a magyar félnél pattog a labda. Ha kompromisszumra törekszel, tárgyalnod kell. Ha nem akarsz egyeztetni, el kell fogadnod a bíróság döntését.
– Úgy fogalmazott, hogy a francia cégek dominanciája „úgy alakult”. A magyar kormány szerint ezek a cégek igenis tettek azért, hogy elérjék ezt a pozíciót, és komoly profitra tegyenek szert. A kormány annak a gyakorlatnak akart véget vetni, hogy ez a nyereség kimenjen az országból.
– Ezt nem is vitatjuk, ehhez joga van. Vegyük mondjuk Pécset: ha a városvezetés úgy dönt, változtat a vízszolgáltatón, írjon ki tendert. Azzal már igenis baj van, ha ehelyett kommandósok jelennek meg az éjszaka közepén, és lezárják a helyet. Egy csomó időt nyertünk volna, ha egyből tárgyalunk, nem utólag próbálunk valami egyezségre jutni.
– De egy bírósági ügy is évekig tart.
– Pont ez a lényeg: nem kell bíróságra menni, ha előzetesen tárgyalunk a szerződés felbontásáról.
– Lát valamilyen pozitív változást?
– Nagyon kicsit: most már legalább megvan a nyitottság a tárgyalásra.
– A biztosítási piacon is komoly a francia jelenlét. Ennek hogyan látja a helyzetét?
– Többé-kevésbé ez is rendeződött, reméljük, hogy a fennmaradó kérdésekre is tárgyalással sikerül választ találni. A lényeg itt is az, hogy ha egy ország élvezi az EU-tagság előnyeit, akkor tiszteletben kell tartania az uniós szabályokat is.
– A kétoldalú gazdasági kapcsolatokat mindezek a tényezők hogyan befolyásolták?
– Nehéz lenne ezt pontosan meghatározni, de az biztos, hogy az utalványkibocsátóknál a piac elvesztése komoly érvágást jelent. Ugyanez a helyzet a Suez Environment esetében.
– Összességében hogyan alakult a kétoldalú kereskedelem az elmúlt időszakban?
– 2011-ben a francia cégek 2,9 milliárd euró értékben exportáltak Magyarországra, ami 10 százalékos növekedés az előző évihez viszonyítva. Ezzel az ország a harmadik legnagyobb partnerünk. Ám a kereskedelemnél is fontosabb a befektetés, mivel a magyar növekedési kilátások nem túl jók, és tudjuk, a bővülés kulcsa itt a külföldi tőke. Hiba lenne azt gondolni, hogy egy globalizált gazdaságban az egyik oldal nyer, a másik veszít. Mindenki nyer egy ilyen beruházással.
– A növekedés felpörgetése nem csak Magyarországon kulcskérdés, ám a frissen megválasztott francia elnök, François Hollande volt az, aki ezt európai szinten is a legfontosabb témává emelte. Valóban elindult valami?
– Senki nem vitatja a költségvetési fegyelem fontosságát, de mára tudatosult: szükség van növekedési stratégiára is. Hollande elnök úr éppen ezt hangsúlyozta. A következő lépés a június végi EU-csúcs lesz, ahol várakozásaink szerint születhet erről egy uniós szintű állásfoglalás is. Abban egyetértünk, hogy szükség van egy stratégiára; abban is, hogy az Európai Befektetési Banknak nagyobb szerepet kell kapnia, különösen olyan országokban, ahol nehéz hitelhez jutni, ahogy a strukturális források rugalmasabb felhasználása is napirendre került. További megoldás lehet az úgynevezett projektkötvény is. Mondjuk ha Magyarország atomreaktort akar építeni, kibocsáthatna egy ilyet.
– Nem minden kérdésben van azért ekkora egyetértés.
– Igen, vannak ennél vitatottabb kérdések is: ilyen az európai kötvény, melyet élesen ellenez Berlin. Mi azonban itt közös felelősséget várunk, nem pedig azt, amit az ötlet ellenfelei gyakran említenek, miszerint a múltbéli adósságokat finanszíroznánk így. Érdekes azonban figyelni a következő EU-költségvetéssel kapcsolatos vitát is, hiszen ezek az országok nyilván abban érdekeltek, hogy a rendelkezésre álló uniós források ne csökkenjenek, miközben Európa északi része ezt szorgalmazza.
– Sarkozy elnöksége idején határozott álláspontot képviselt Párizs: más nettó befizetőkkel együtt a büdzsé befagyasztását kezdeményezte. Mi az új vezetés véleménye?
– Még nem alakítottunk ki határozott álláspontot. Azt azonban már Hollande is világossá tette: a válság idején felelős költségvetést kell kialakítani. Ez érintheti a franciák és a magyarok számára fontos közös agrárpolitika fenntartását, de a strukturális alapokat is. Az is fontos, hogy a bevételi oldalról is beszéljünk. Ezért szorgalmazzuk, hogy szülessen megoldás a pénzügyi tranzakciós adóval kapcsolatban.
– Említette a magyar atomreaktor-fejlesztést. Paks jövője már a héten napirendre került, amikor egy orosz cég bejelentette: szívesen beszállna. Mi a helyzet a franciákkal?
– Nyilván őket is érdekli, várjuk a tender kiírását. Amíg nem tudjuk a paramétereket, nehéz választ adni a kérdésre. Az mindenesetre furcsa, hogy míg a magyarok Paks fejlesztésével az orosz gáztól való függésüket csökkentenék, egy orosz céggel építtetnének reaktort.


