Harc az államadósság ellen: Egy tündérmese vesztesei

Magyarország 2010-től regnáló kormánya elsődleges prioritásként kommunikálta az államadósság elleni harcot, ezen belül pedig különösen a külső adósság elleni „háborút” – írja blogján a GKI. A két és féléves küzdelem eredménye már első pillanatra sem tűnik totális győzelemnek. A következő ábrán látható, hogy a külső államadósság értéke a 2010. márciusi állapothoz képest 2011 szeptemberében tetőzött és utána ugyan tendenciájában mérséklődött, de jelenleg is 35 milliárd euró, azaz mindössze 7 százalékkal kisebb a 2010. márciusi szintnél.

A deviza kölcsönöktől való állami függés érdemben nem változott. A forint árfolyama ugyanekkor 266 forint/euróról 291 forint/euróra, 9,4 százalékkal gyengült. A két hatás eredőjeként a forintban kimutatott devizaadósság 167 milliárd forinttal még emelkedett is a vizsgált időszakban.

A GDP arányos államadósság a statisztikai mutatók szerint a 2010. márciusi 82 százalékról 2012 végére 79 százalékra mérséklődött. Ez a javulás azonban csak látszólagos. A folyamatok közgazdasági értékeléséhez hozzátartozik annak bemutatása is, hogy időközben a - későbbi államháztartási kiadások fedezetét képező, a valódi eladósodottságot csökkentő - kötelező magánnyugdíj-pénztári vagyon milyen mértékű felélése történt meg. Ismert, hogy a költségvetés „beszipkázta” és megszűntette ezeket a megtakarításokat. és ezzel rontotta a valós (a statisztikai államadósság-adat és ezen pénztári megtakarítások egyenlegeként értelmezett) adóssághelyzetet. Az objektív képhez ez is hozzátartozik, s következőkben ennek hatásait mutatjuk meg.
2011 elején a központi költségvetés – látszólag ellenszolgáltatás és teher nélkül - 2945 milliárd Ft nyugdíjvagyonhoz jutott, amelyből 230 milliárd forint reálhozamot fizetett ki az állami nyugdíjrendszerbe visszakerülők számára. (Ez is mutatja, hogy annyira nem gazdálkodtak rosszul a pénztárak a rájuk bízott vagyonnal). Ezt a vagyont azóta gyakorlatilag felhasználták, 2012 végén már csak 310 milliárd Ft volt belőle.

A GDP-arányos államadósság a nyugdíjpénztári korrekció figyelembe vételével a vizsgált időszakban 71,4 százalékról csaknem 78 százalékra ugrott! S mindez két és fél év alatt. Ilyen – igaz most rejtett – eladósodás a kilencvenes évek elejére volt jellemző, a rendszerváltozást követő erőteljes GDP csökkenés idején. Nem túl biztató az államadósság elleni harcban, hogy 2012-ben, az „elrugaszkodás évében”, a GDP 1,7 százalékkal esett vissza, s idén is csak stagnálás várható. Vagyis újra kilátásban van egy kiigazító („nem megszorító”) csomag, igaz, egy új minisztertől – írja a GKI.

A teljes külső adósságjelenleg a GDP 126,5 százalékát teszi ki. Ebben található az államadósság mellett a lakossági és a vállalkozói devizahitelek (illetve a devizából nyújtott forinthitelek ellenértéke is). A forintárfolyam alakulása ezt a hitelrészt is erőteljesen érinti, s emiatt egy forintgyengülés a fogyasztást és beruházást is jelentősen visszaveti. A 2010 márciusa és 2012 decembere között végbement 9,4 százalékos (jelenleg még ennél is nagyobb) árfolyamgyengülés a GDP 4,6 százalékának megfelelő többlet adósságot generált a magánszférában, igaz, ezt több év alatt kell majd kifizetni, vagyis több évig gyengítetni fogja a belső keresletet – állapítja meg a GKI.