Hugo Chávez feladta a leckét
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A hatalmat ideiglenesen Chávez bizalmasa, Nicolás Maduro alelnök veszi át. Vélhetően a buszsofőrből – és közlekedési szakszervezeti vezetőből – alelnökké avanzsált politikus lesz a kormányoldal elnökjelöltje is a harminc napon belül rendezendő elnökválasztáson is. Külügyminiszterként Madurónak komoly szerepe volt annak az USA-ellenes koalíciónak a kialakításában, amelynek hangadója Mahmúd Ahmadinezsádnál és a Castro-testvéreknél is nagyobb hangerővel Chávez volt.
Az is valószínűnek tűnik, hogy vele szemben az őszi választáson csúfos vereséget szenvedett Henriqe Capriles áll majd ki. A mirandai kormányzó kihasználhatja azt, hogy a chávizmus fő erejét a karizmatikus Chávez adta, esélyeit azonban csökkeni, hogy az ellenzék kohéziós ereje is kimerült abban, hogy az államfő politikáját bírálták – emlékeztet elemzésében a Wall Street Journal.
Bárki is vegye át a hatalmat, felemás országot örököl. Az olajár emelkedésének köszönhetően – és az államosítás miatt – az elmúlt években jelentősen nőtt a világ legnagyobb, 300 milliárd hordósra becsült kőolajkészlete fölött élő ország bevétele. Ez rendkívül bőkezű támogatáspolitikára (és literenként 10 forint körüli üzemanyagárra) adott teret Cháveznek, megalapozva rendkívüli népszerűségét a szegények körében. Nem véletlen, hogy Capriles 20 százalékos minimálbér-emeléssel próbálja megnyerni a volt elnök híveit. Ám árnyoldala is van a privát szféra elsorvasztásának: a bolivár folyamatos leértékelése, a húsz százalék körüli infláció, a tragikus állapotban lévő infrastruktúra miatti áramkimaradások, a valutahiány miatt üresen tátongó élelmiszerboltok és a burjánzó korrupció és a 90 milliárd dolláros külső államadósság komoly feladatot adnak az új vezetésnek.
Komoly bizonytalansági tényező az is, hogy az ország bevételének nagy részét az olaj adja. 2011-ben ez 60 milliárd dollár volt, ám ennek alakulása nagyban függ az olaj világpiaci árától is. Ráadásul a kitermelés is csökken részben a recesszió, részben az olajmezők elöregedése miatt: amíg két éve még napi 2,7 millió hordót produkáltak, 2012-ben már csak 2,5 milliót. Elemzők szerint a kitermelés akár ennek a dupláját is elérhetné, ám ehhez arra lenne szükség, hogy a társadalmi béke szempontjából elengedhetetlen szociális juttatások helyett a termelőhelyek felújítására költsön a caracasi kormány.
Államosítás a kulcs
1992. február Letartóztatják, miután a hadsereg más vezetőivel puccsot kísérel meg Carlos Andrés Pérez elnök ellen1998. december A szavazatok 56 százalékát megszerezve nyeri az elnökválasztást
1999. január Az államfő számára a korábbinál szélesebb jogköröket biztosító alkotmányt fogadnak el
2000. július Újabb hatéves periódusra választják meg, pártja biztos többséget szerez a parlamenti választásokon
2002. április Az olajipari dolgozók sztrájkját követően puccsot kísérelnek meg ellene.
2002. december–2003. január Az olajexportot bénító (29 százalékos GDP-csökkenést okozó) megmozdulások leállítása érdekében a PDVSA állami olajcég 18 ezer vezetőjét bocsátja el. Az árfolyam rögzítésével stabilizálja a bolivárt.
2005. április Visszamenőlegesen módosítanak több mint 30, olajcégekkel még a kilencvenes években megkötött állami szerződést. A cégeket arra kényszerítik, hogy vegyesvállalatot alapítsanak az állami PDVSA-val, amelyben az állami cég a többségi tulajdonos.
2007. január Államosítja Venezuela legnagyobb telekommunikációs és áramtermelő cégeit. Úgy nyilatkozik: a nemzeti banktól elveszi maradék függetlenségét is
2008. április Állami kézbe veszi a világ három legnagyobb cementipari cégének Venezuelában működő leányvállalatát, majd a Ternium acélgyártó, illetve a Banco Santander helyi cégét.
2009. január Népszavazás szentesíti az elnök újraválasztását lehetővé tevő javaslatát
2010. október Államosítja a legnagyobb független petrolkémiai céget, a Venocót
2011. június Bejelentik: Chávez rákos
2012. október Negyedszerre is megnyeri az elnökválasztást
2012. december Rákbetegsége kiújulása miatt Kubába utazik. Január 10-i beiktatására sem tud visszatérni.
2013. március 5. Helyettese, Nicolás Maduro jelenti be az 58 éves Chávez halálát
1998. december A szavazatok 56 százalékát megszerezve nyeri az elnökválasztást
1999. január Az államfő számára a korábbinál szélesebb jogköröket biztosító alkotmányt fogadnak el
2000. július Újabb hatéves periódusra választják meg, pártja biztos többséget szerez a parlamenti választásokon
2002. április Az olajipari dolgozók sztrájkját követően puccsot kísérelnek meg ellene.
2002. december–2003. január Az olajexportot bénító (29 százalékos GDP-csökkenést okozó) megmozdulások leállítása érdekében a PDVSA állami olajcég 18 ezer vezetőjét bocsátja el. Az árfolyam rögzítésével stabilizálja a bolivárt.
2005. április Visszamenőlegesen módosítanak több mint 30, olajcégekkel még a kilencvenes években megkötött állami szerződést. A cégeket arra kényszerítik, hogy vegyesvállalatot alapítsanak az állami PDVSA-val, amelyben az állami cég a többségi tulajdonos.
2007. január Államosítja Venezuela legnagyobb telekommunikációs és áramtermelő cégeit. Úgy nyilatkozik: a nemzeti banktól elveszi maradék függetlenségét is
2008. április Állami kézbe veszi a világ három legnagyobb cementipari cégének Venezuelában működő leányvállalatát, majd a Ternium acélgyártó, illetve a Banco Santander helyi cégét.
2009. január Népszavazás szentesíti az elnök újraválasztását lehetővé tevő javaslatát
2010. október Államosítja a legnagyobb független petrolkémiai céget, a Venocót
2011. június Bejelentik: Chávez rákos
2012. október Negyedszerre is megnyeri az elnökválasztást
2012. december Rákbetegsége kiújulása miatt Kubába utazik. Január 10-i beiktatására sem tud visszatérni.
2013. március 5. Helyettese, Nicolás Maduro jelenti be az 58 éves Chávez halálát-->
