A KSH által közzétett legfrissebb kereseti adatok szerint tavalyi év azonos időszakához viszonyítva 2013. január és március közötti időszakban 4,2 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak nettó bére. A növekedés inkább a közszférában következett be és kevésbé a vállalati szektorban foglalkoztatottak körében. Az előbbiben ugyanis 4,9 százalékos volt a nettó növekmény, míg a versenyszektorban dolgozók esetén 3,9 százalék.
A béremelésre a legnagyobb hatást a kormánynak a január 1-jei 5,4 százalékos emelése gyakorolta. A bérek növekedésének megítéléséhez az is hozzátartozik, hogy a KSH kereseti felmérésének adatai az 5 főnél többet foglalkoztató cégeket tartalmazza. A Policy Agenda által korábban készített elemzések alapján viszont azt tapasztalták, hogy az ennél kisebb vállalkozások esetében nem éri el a bérnövekmény a 3,9 százalékos szintet sem, hiszen a gazdasági válság leginkább a kis létszámú cégek lehetőségeit nyirbálta meg.
A Policy Agenda által május elején végzett kutatás azt mutatja, hogy az emberek egyelőre nem érzik a bérnövekedést. Azt kérdezték meg, hogy mit tapasztalt akár saját maga esetében, akár ismerősi körben, hogyan változtak január 1-hez képest a bérek. A válaszadók 25 százalék azt mondta, hogy érzése szerint csökkentek a bérek, 40 százalék szerint nem változtak, míg 25 százalékuk 5 százalék alatti béremelkedés érzett. Csupán 4 százalék volt, aki legalább akkor béremelést kapott, mint amennyivel a minimálbér megemelkedett. A maradék 6 százalék azt mondta, hogy nincsen ilyen irányú tapasztalata, vagy nem tudta megítélni a keresetek változását.
A keresetek alapján jelenleg nagy a különbség az egyes területek között. Jellemző a magyar nemzetgazdaság főváros centrikusságára, hogy az országos nettó átlagot (2012. IV. negyedévben 141 ezer forint) egyedül Budapest haladja meg (178 ezer forinttal). A „legjobban” és a „legrosszabbul fizetett régió” között 1,5-szeres volt a különbség.
Jelentős a differencia attól függően, hogy hol élnek az emberek, és ez egyben befolyásolja a saját helyzetük megítélését is. A Dél-Dunántúlon (70 százalék), az Észak-Alföldön (66 százalék) és a Dél-Alföldön (66 százalék) élők az átlagnál pesszimistábbnak látják helyzetüket, e régiókban az országos 65 százalékos aránynál többen érzik azt, hogy csökkentek, vagy stagnáltak a keresetek január 1-je óta. A fejlett gazdasági központokkal rendelkező Nyugat-Dunántúlon a foglalkoztatottaknak csak 58 százaléka gondolja, hogy nem nőttek ez évben a kereseteik.
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye, hogy 40 év alatt és afölötti aktív korosztályok másképpen ítélik meg a keresetek változását. A 18-39 év közöttiek 61 százalék mondta, hogy szerinte nem nőttek a bérek ez évben, míg 40 évtől felfele ez 69 százalék volt. A nyugdíjas korúak esetében ez az érték visszaesett 60 százalékra bár esetükben megnőtt azon válaszolók száma (10 százalék), akik azt mondták nincsen a keresetek változására irányuló tapasztalatuk.
Az adatok értelmezéséhez és a társadalmi érzethez az is hozzátartozik, hogy nyilvánvalóan a legritkább esetben hasonlítjuk keresetünket az egy évvel ezelőtti értékhez. Amennyiben a 2012. decemberi adatokhoz viszonyítjuk a jelenlegieket, akkor a KSH szerint is jövedelemcsökkenést látunk. Ugyanis míg 157 ezer forint volt a decemberi nettó átlagjövedelem, addig ez csupán 150 ezer forint volt márciusban. Ennek egyik oka természetesen az, hogy az év utolsó két hónapjában általában megemelkednek a nem rendszeres jövedelmek (jutalom, egyszeri kifizetések, stb.), és ezután a januári bérek azt az érzetet kelthetik, hogy akár jelentősen csökkent a dolgozók jövedelme.
Azt is látni kell azonban az okok mögött, hogy az egyéb kutatások által mutatott negatív közhangulat is általában befolyásolja az életszínvonalunkat érintő tényeket – írja a Policy Agenda. A mindennapi fogyasztási cikkeknek a tényleges emelkedésüknél nagyobbnak érzett drágulása, az ország jövőjének borús megítélése, és egyéb a közmegítélést befolyásoló események mind azt az érzetet keltik, hogy negatívabb a jövedelmek változása is, mint a statisztikai adatok.
