Felrázzák Magyarországot a startupok

– Nagy fegyverténynek tartja az első izraeli–magyar innovációs nap megrendezését?
– Több okból is örülök ennek a rendezvénynek. Az, amit Izraelben innovációban elértek, példaértékű az egész világon. Mindig az amerikai Szilícium-völgyről beszélünk, pedig legalább ennyire fontos az, ami az innovációban az elmúlt pár évben Izraelben történt. Ezt a sztorit Start-up nation címmel Dan Senor és Saul Singer örökítette meg, és a könyv világsiker lett, magyarul idén tavasszal Startra kész nemzet címmel jelent meg. Az izraeli modellből eddig is sok tapasztalatot merítettünk és alkalmaztunk. Az egyik az, ami a Jeremie-alapok formájában jött létre részben európai uniós, részben magánfinanszírozással, gyakorlatilag az izraeli Jozma-program átvételével. Ezzel kapcsolatban gyakran idézik John Lennont, aki szerint „Elvis előtt nem volt semmi” a rock and rollban. Ugyanez igaz erre a programra is: Jozma előtt nem volt semmi a kockázati tőke és a high-tech vállalkozások terén Izraelben. Az akcelerátor program a másik, amit most veszünk át. Jelenleg zajlik az első hazai inkubátor pályázat értékelése, az eredményeként létrejövő inkubátorok pénzügyi és szakmai támaszt nyújtanak majd a technológiai startup vállalkozásoknak. Az érdeklődést jelzi, hogy a négy helyre húsz pályázat érkezett.

– Magyarországon már több mint három év eltelt a mostani kormányzati időszakból. Összességében mire jutottak eddig a kutatás-fejlesztésben és innovációban?
– Az elmúlt három évben jónéhány – ha szabad így fogalmazni – áttörés történt ezen a területen. Ha csak a bruttó hazai termék (GDP) arányos kutatás-fejlesztési ráfordítást nézzük, a 2000-es évtizedben ez mindig egy százalék alatt maradt, csak 2009-ben lett 1,17 százalék. 2010-ben, amikor a kormányzást átvettük, 1,16 százalék volt, majd 2011-ben 1,21 és 2012-ben 1,29 százalékra nőtt ez a mutató. Vagyis a ráfordítás folyamatosan emelkedett az elmúlt két évben. Ez a jelzőszám egyértelműen mutatja a kormány elkötelezettségét a kutatás-fejlesztés és innováció mellett. A 2011-es magyar EU-elnökség idején kértük, hogy az Európai Unió a kutatás-fejlesztésnek ne csak az input oldalát vizsgálja, hanem azt is, hogy milyen hatással van a tagállamok gazdaságára, tehát az outputot is. Az Európai Bizottság több mint két év elteltével, néhány napja tette közzé az első, ilyen alapon készült, valódi innovációs teljesítményt tükröző indexét. Ebből világosan látszik: Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el Európában, többek között Ausztriával együtt, az összes többi közép-kelet-európai tagállam a mezőny utolsó harmadában található. Tehát a jó teljesítmény nem mindig forrás kérdése. Végül a legfontosabb áttörés a mostani innovációs naphoz is kapcsolódik. Az, ami a magyarországi induló technológiai vállalkozásoknál – startupoknál – zajlik, szintén egy áttörés kezdete, de lehet, hogy már közepe. A Jeremie-alapok erősítették fel ezt a startup pezsgést, amit saját mozgása, fejlődése, hevülete hajt előre olyan sebesen, hogy eredményeik láttán csak kapkodja a fejét az ember. Ugyanakkor nemcsak Magyarország, hanem más európai és térségbeli országok is ugyanezen az úton. Nekünk feltétlenül meg kell találni azt a komparatív előnyt, ami a magyar startupokat különlegesen értékessé teszi. És fel kell építeni azt a – speciális kifejezéssel élve – ökoszisztémát, amelyben a startup cégek élni, fejlődni és erősödni tudnak. Nagyon jó példa az izraeli, ír, finn és Szilícium-völgyi gyakorlat, várhatóan nálunk is valami hasonló alakulhat ki, a magyarországi adottságokhoz igazodva. A közelmúltban létrehoztuk a Budapest HUB munkacsoportot, azzal a céllal, hogy felmérje: mi minden szükséges ahhoz, hogy Magyarország a régióban központi szerepet töltsön be ezen a területen.

– A jelek szerint elégedett a kutatás-fejlesztés és innováció terén eddig született eredményekkel. Mit szeretne még elérni?
– Nem, nem vagyok mindennel elégedett. A startup ökoszisztémáért például még rengeteget kell dolgoznunk. Mindenképpen továbblépésre van szükség az egyetemi oktatásból és kutatásból kinövő, az ott megszerzett tudást hasznosító és alkalmazó, úgynevezett spin-off vállalkozások terén. Ezek feltétlenül szükségesek a kutatási eredmények piaci hasznosításához. Ugyancsak előre kell lépnünk az ipari K+F területén, hiszen a Fraunhofer-típusú alkalmazott kutatás-fejlesztésre szintén szüksége van a magyar gazdaságnak.

– Egyre jobban beleszeretünk a startupokba. Valóban akkora potenciál van bennük, mint amekkora a mostani lelkesedés alapján látszik?
– A lelkesedés mögött dinamika van, ez talán legfontosabb a gazdaság szempontjából. A Nobel-díjas Edmund Phelps nemrég megjelent könyvében – Mass Flourishing – éppen amellett érvel, hogy egy ország gazdasági felvirágzása nem annyira egy-egy kiugró, a technológia fejlődését meghatározó felfedezés vagy vállalkozás jelenlétén múlik, hanem azon, hogy új technológiai vállalkozások indításával minél többen, tömegesen tegyék próbára magukat és tudásukat a piacon. Ráadásul a startupok kulturális váltást is eredményeznek a gazdaságban, az üzleti életben. Erre szintén szükségünk van. A startupokkal esélyünk nyílik arra, hogy megjelenjen Magyarországon egy új, fiatal, dinamikus, hazai, technológia-orientált vállalkozói réteg, amely eleve globális piaci működésben és sikerben gondolkodik, gyors növekedésre és dinamikus foglalkoztatás-bővítésre képes. A hazai startup világ három nagy sztárja, a LogMeIn, a Prezi és a Ustream példája azt mutatja a fiataloknak, hogy innen is el lehet jutni a globális piacra. Nagyon szerencsés, hogy egyre több ilyen vállalkozás van, mert kellenek a példaképek.

– Összesen mennyi pénzt szánnak kutatás-fejlesztésre és innovációra 2014 és 2020 között?
– A jelenleg záruló 2007-13-as hétéves uniós költségvetési időszak keretének kétszeresét, ami mintegy 700 milliárd forint. A keret fele a terveink szerint vissza nem térítendő, a másik fele pedig visszatérítendő forrás lesz, amit újra be lehet fektetni a gazdaságba.

– Szigorít az EU a forrásfelhasználás feltételein?
– Többféle módon is szigorít, például a nagyvállalatokat a kutatás-fejlesztés kivételével nem szeretné támogatni. A szigorítás nem is a finanszírozásban jelentkezik majd, hanem abban, hogy nagyon precízen számon kérik a vállalásokat. Többek között azt, hogy a GDP arányos kutatási-fejlesztési ráfordításban Magyarország 2020-ra érje el a vállalt 1,8 százalékot. Az Európai Unió eleve stratégiai megalapozást kér a forrásfelhasználás minden területén, ezért is volt olyan fontos a nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia elkészítése. Ezzel magyar részről megteremtettük a bázisát annak, hogy az első K+F pályázatok már 2014 első felében megjelenjenek.