Szociális juttatásból egészítik ki a jövedelmeket Magyarországon
A KSH legújabb országelemzése megerősíti azt a hazai szociális védelemről készült korábbi összegzését, amely szerint szinte kizárólag a kiterjedt szociális védőhálónak köszönhető, hogy Magyarországon a lakosság fele nem él szegénységben.
A szociális juttatások jövedelemkiegészítő szerepe Magyarországon európai viszonylatban is meghatározó, hasonlóan Finnországhoz, Szlovéniához, Svédországhoz, Nagy-Britanniához és Franciaországhoz, ahol a jövedelmek több mint egynegyede ilyen forrásból származik. A minden tekintetben jelentős ráfordítások ellenére Magyarországon az egy főre jutó GDP-arányos szociális kiadások – az országok közötti árszintkülönbségeket kiegyenlítő – vásárlóerő-paritáson számolva 2011-ben 43 százalékkal maradtak el az uniós átlagtól.
A szociális juttatásokon belül mindenütt folyamatosan emelkedtek az időskorúakra fordított kiadások, ezek mintegy 40 százalékot tettek ki 2011-ben – derül ki az Európai Bizottság összesítéséből. A statisztikák a szociális kiadások közé sorolják az egészségügyi ráfordításokat, amelyek a második legjelentősebb tételnek számítanak, és a 2011-es 28 százalékos értékkel megközelítette az EU-27 átlagát (29 százalék). A családra, gyermekekre fordított kiadások megőrizték uniós viszonylatban kiemelkedő pozíciójukat: 2011-ben csaknem 13 százalékot tettek ki Magyarországon, szemben az uniós alig 8 százalékkal. A munkanélküliség kezelésére azonban továbbra is az 5,6 százalékos európai átlagnál kevesebbet mindössze az összes költség 3,7 százalékát fordítjuk. Az uniós trendekkel ellentétesen évről évre arányaiban kevesebbet fordítottunk a lakhatás és a társadalmi kirekesztődés kezelésére is.
Nagy kockázatok
Az Európai Bizottság Foglalkoztatás és társadalmi fejlődés című 2013-as kiadványa a szegénységgel kapcsolatos veszélyeztetettség alapján öt csoportba sorolta a tagállamokat. Ezek közül Magyarország – Romániával, Bulgáriával, Lengyelországgal, Olaszországgal – az utolsó előtti helyre került. Mert annak ellenére, hogy viszonylag alacsony a hosszú távú munkanélküliséggel fenyegetettek aránya, viszonylag magas a munkanélküli háztartásoké, miközben alacsony az aktivitási ráta, nem kellően hatékonyak a társadalmi transzferek, és a munkavállalók között is magas a szegények aránya.
