Az USA után Németország fogadja a legtöbb bevándorlót

A vándorbotot ragadó emberek száma újra növekedett a múlt évben, jórészt az Európai Unión belüli népmozgás következtében, miután a megelőzőben csökkent valamelyest. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet (OECD) alkotó 34 fejlett ipari országban 115 millió bevándorló él, s ez a létszám a teljes lakosság tíz százalékát teszi ki. Minden tizedik letelepedő Kínából, minden ötödik Ázsiából érkezik.

Kínát egyébként Románia, Lengyelország és India követi. Az adatokból kiderül, hogy Magyarország – amely egyébként a helyzetet megfelelően kezelő cél- és tranzitországgá is vált – a tizenötödik azon államok sorában, ahonnan a legtöbben vándoroltak el. A nemzeti statisztikai adatokra nagymértékben támaszkodó, most közzétett migrációs évkönyv szerint 2012-ben Magyarországról 87 ezren mentek máshová élni és dolgozni.

A képzett magyar szakemberek távozása aggodalomra ad okot, ám nem kevésbé az is, amire a keddi Financial Times is felhívja a figyelmet, hogy Európa elvesztette bő évtizeden át élvezett vonzerejét az Egyesült Államokkal szemben, és 2012-ben hozzávetőlegesen ötvenezerrel kevesebb legális bevándorlót fogadott. Ez egyrészt a válság következménye, de nyilván riasztó egyes kormányok és pártok retorikája is, például Nagy-Britanniában, Franciaországban és Olaszországban.

Ám elgondolkodtató, hogy egy évtized alatt hetven százalékkal emelkedett a magasan képzett bevándorlók száma, amely 31 millióra emelkedett az OECD-tagállamokban. Igaz, körükben magasabb a munkanélküliségi arány, az általuk betöltött munkakörök kívánalmaihoz képest túlképzettek, ami az elemzők szerint nagy pazarlás. Ráadásul a fejlett országokban csökken a munkaképes korú, 15-64 éves korosztály aránya a népességen belül, ezért a bevándorlók fogadása, integrálása, elhelyezése elemi érdek, mert hozzájárulhat a gazdasági növekedés serkentéséhez.

A bevándorlás mértéke csökkent az Egyesült Államokban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában. A legtöbb OECD-tagállamba továbbra is többen igyekeznek bejutni, mint onnan távozni, kivéve Mexikót, Izlandot, Írországot, Spanyolországot és Portugáliát. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a hagyományok miatt jobb a bevándorlók helyzete, de Dél-Európában ez új jelenség, a válság miatt is nehezebben küzdenek meg vele.

Külön érdekessége az OECD migrációs statisztikai gyűjteményének, hogy miközben Nagy-Britannia még uniós tagságát is lebegteti az EU-ból érkező bevándorlók szociális ellátása körül kibontakozó vita miatt, tavaly Németországba 450 ezer ember érkezett, jóval több, mint a szigetországba, és a növekedés mértéke is kiugró. Az uniós tagállamokból 132 ezren jöttek kifejezetten munkavállalási céllal. Németország esetében növekedett a felsőfokú végzettséggel rendelkező bevándorlók száma. Ezzel szemben Nagy-Britanniában a be- és kivándorlás egyenlege 212 ezer volt tavaly. A kelet-európai népesség lélekszáma 1,27 millióra emelkedett, ez a külföldi lakosok 25 százaléka, s ebből 680 ezret, azaz 13 százalékot tettek ki a lengyelek.

Ajánlások a tagállamoknak

A népmozgás trendjének változása előre jelezhető volt, így nem is lephette meg a döntéshozókat, ugyanakkor nagyfokú rugalmasságra kell törekedni a bevándorlási rendszerek kialakításakor. Az OECD jó példaként említi a német, a dán és a kanadai modellt, amely igyekszik összehangolni a képzettségi szinteket a vállalatok szakember-keresletével. Az évkönyv szerkesztői azt javasolják, hogy a bevándorlókat vonják be a munkaerő-piaci programokba, teremtsenek kapcsolatot a munkaadókkal, kínáljanak olyan nyelvi képzési formákat, amelyek a szakképzettségnek megfelelnek, a gyerekeknek pedig tegyék lehetővé, hogy beilleszkedjenek az iskolarendszerbe. Ezzel együtt nem egyszerű összehangolni a vállalatok rövid távú igényeit a munkaerőpiac védelmét szolgáló intézkedésekkel.