EKB Minden fénylik, csak az arany nem

Nyíltan beszél immár az EKB államkötvények vásárlásáról is, a stáb egyre feszesebb tempóban dolgozza ki a technikai részleteket, de elsősorban a német ellenállás miatt egyelőre nincs egyezség. Igaz, Mario Draghi elnök csütörtökön sejteni engedte: nincs szükség egyhangú döntésre. Ám ezzel arra is utalt, hogy az európai jegybanknak az a fő feladata: az infláció iramát éppen két százalék alatt tartsa.

Ettől a céltól azonban igen messze van. A kormányzótanács ülése után kiadott közlemény szerint a növekedés és az infláció irama is egyre lassúbbnak ígérkezik. A szeptemberi előrejelzéséhez képest az EKB drámai mértékben vágta vissza a prognózis fő számait. Negyedéve még 0,9, 1,6 és 1,9 százalékos gazdasági bővülésre számított 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban, most viszont 0,8, 1,0 és 1,5 százalékot vetít előre. Az infláció esetében hasonló a helyzet. E három évre szeptemberben 0,6, 1,1 és 1,4 százalékot remélt, most 0,5, 0,7 és 1,3 százalékot feltételez. Ám Mario Draghi figyelmeztetett: a prognózis készítésekor nem vehették figyelembe teljes mértékben az olajár mára kialakult szintjét. Vagyis az infláció üteme még alacsonyabb is lehet.

Az előrejelzésből nehéz volna arra a következtetésre jutni, hogy az EKB nem szánja el magát a szélesebb körű mennyiségi lazítás megkezdésére. Az ülésen erről vita is kibontakozott, s Draghi szerint mindenről szó esett, kivéve aranyról. Vagyis az államkötvényekről is. A romló kilátások közepette az EKB azért nem lépett most, mert néhány gazdaságösztönző programját csak nemrég hirdette meg. S ezeknek hatásait még nem ismerheti. Éppen csak megkezdte a jelzálogkötvények és az eszközfedezetű értékpapírok vásárlását, ami egyébként két éven át tart, s ugyancsak 2016 nyaráig több menetben kínál a kereskedelmi bankoknak célzott hosszabb lejáratú hiteleket.

A célzott szó ebben az esetben arra utal, hogy a bankoknak ezt a pénzt a reálgazdaságba kellene juttatniuk, s nem a jegybankban parkoltatniuk, ahol egyébként a betéti kamat negatív. Az irányadó pedig 0,05 százalék, ez természetesen nem csökkenhetett tovább. A látszatot, hogy az EKB mindinkább elszánt a nagyobb beavatkozásra, Draghi azzal is erősítette, hogy az olajár csökkenése mellett a novemberi 0,3 százalékos inflációt a szolgáltatások árainak megereszkedése is okozta. Vagyis nemcsak – részben persze örvendetes – külső energiaár-hatás érte az eurózónát. Hangsúlyozta többször is Draghi a sajtóértekezletén: minél tovább túl alacsony az infláció, s minél inkább magával rántja a várakozásokat, annál inkább emelkedhetnek a reálkamatok.

Ez valójában egyenértékű a monetáris politika szigorításával, amit viszont valóban senki sem kíván.Az euró bő kétéves mélypontjára ereszkedett a dollárral szemben, s ennek elvileg támogatnia kellene a gazdaságot, de az EKB a nettó export visszaesésére számít, elsősorban a gyengébb globális kereslet miatt. Az előrejelzésben megjelenő kockázatok eleve arra utalnak, hogy minden alakulhat még rosszabbul is: a geopolitikai feszültségek vagy az elégtelen kormányzati strukturális reformok miatt.

Vita a mennyiségi lazításról

Az EKB elnöke úgy fogalmazott: a jövő év elején az eddig bevetett eszközök méretét és összetételét is felülvizsgálja a jegybank. S módosított a fogalmazáson is: most már nem várakozás, hanem szándék, hogy a 2012 elején kimutatott mérleg nagyságát érjék újra el, vagyis hozzávetőlegesen ezermilliárd eurót nyomjanak a gazdaságba. Ez azonban nem célszám, jelezte Draghi, s tudni lehet, hogy a németek nem akarnak konkrét összegeket mondani.

A jelenlegi csomagokban ugyanis nincs ezermilliárd. Vagyis szükség lehet még a vállalati és az államkötvényekre is. De aranyra nem. A kötvények esetében meg kell fontolni, hogy az alaptőkéjében megmutatkozó nemzeti arányok alapján vásároljon-e az EKB, ideértve például a görög papírokat is, vagy eleve csak a legjobb minősítésű, legbiztonságosabb államkötvényeket vegye-e.