Halasztó-megosztó EU-csúcs

A jó hír az, hogy a kétnaposra tervezett csúcstalálkozó az első nap végén lezárult – mondta csütörtök éjjel Matteo Renzi olasz kormányfő és soros féléves uniós elnök, amikor az Európai Tanács elnökével, Donald Tuskkal és az Európai Bizottság elnökével, Jean-Claude Junckerrel együtt értékelte az eleve szűk napirenddel meghirdetett tanácskozás eredményét. Pontosabban azt a tényt, hogy az állam- és kormányfők szabad utat adtak a Juncker által javasolt 315 milliárd eurós alapnak, amely a gazdasági növekedést serkentené és munkahelyeket teremtene a deflációs veszéllyel, alacsony beruházási rátával és magas munkanélküliséggel küszködő Európai Unióban. A terv már sínen van egy ideje, az Európai Beruházási Bank (EIB) készen áll a projektek fogadására. A kérdés inkább az volt a csúcson, hogy növelhető-e az alap mérete nemzeti hozzájárulások révén - elvileg igen, de egyetlen tagállam sem kötelezte el magát. Az alap működését szabályozó uniós jogalkotásra csak az év elején tesz javaslatot a bizottság, s még a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia.

A meglévő európai források kiegészítésére szánnák az alapot, amely 21 milliárd eurós, az EU és az EIB által összeadott garanciavállalással gerjesztene több mint 300 milliárdos beruházási hullámot – a magánszektor bevonásával. A program megvalósíthatóságát övezi némi kétkedés, de a szükségességét nem. A tagországok eddig 1300 milliárd euró értékben nyújtottak be ötleteket – magyar részről például az M4-es autópálya, továbbá a román-magyar-osztrák gázvezetékek összekötése szerepel az elképzelések között.

Az alap nyártól működhetne. Addigra kiderülhet, hogyan fogadták a tagállamok Juncker felvetését - amely szerepel a csúcs záróközleményében is - , hogy a nemzeti hozzájárulások összegét nem vennék figyelembe a költségvetési egyenleg számításánál, ha a hiány e tétel miatt lépné túl a GDP 3 százalékát. A bizottság elnöke azt hangsúlyozta, hogy ez a rugalmasság eleve benne van a stabilitási és növekedési paktumban, vagyis nincs szó a meglévő szabályok lazításáról, legfeljebb ésszerű értelmezéséről. Ám Renzi úgy fogalmazott, Róma azért küzd– tegyük hozzá, Párizs is – , hogy ezt a kitételt uniós szinten külön elfogadják. Hozzátette: nem megszorításra, hanem növekedésre van szükség, nem véletlenül került a paktum nevébe a növekedés szó. Nehezebben értelmezhető Orbán Viktor magyar kormányfő azon nézete, hogy veszélyes terepre merészkedik, aki „engedményeket tesz” a költségvetési előírásokban, hiszen a magyar gazdaság az uniós források felhasználásának köszönheti az idei, egyszerinek ígérkezően kiugró növekedési ütemét. A záróközlemény a beruházási alap sikerét összeköti az energiaunió létrehozásával, a megfelelő befektetői, szabályozási környezet kialakításával, a strukturális reformokkal, illetve a 2007-2013-as költségvetési időszakban lekötött pénzek „maximális” felhasználásával.

Orosz–ukrán dilemmák

Tartja magát az Oroszország elleni szankciókhoz az Európai Unió, sőt újabb intézkedéseket is fontolóra vehet. Az állam- és kormányfők megtiltották a befektetéseket az uniós cégek számára a Krím-félszigeten. A háttérben azonban jól érzékelhető ellentétek alakultak ki. Angela Merkel német kancellár és David Cameron brit miniszterelnök szerint a minszki megállapodás tizenkét pontjából egyelőre csak egy teljesül, a tűzszünet, ami nyilván nem elég, Francois Hollande francia államfő viszont nagyobb haladást észlel. Az EU márciusban vizsgálja felül a szankciókat. Matteo Renzi szerint Oroszországnak ki kell vonulnia Ukrajnából, de vissza kel térnie a nemzetközi közösségbe. Donald Tusk azt mondta: hosszú évekre előretekintő közös stratégiára lenne szükség, nem elegendő csupán egy válsághelyzetre reagálni. Ezen vélemények közül nem lógott ki Orbán Viktor meglátása, miszerint Oroszország komoly ország.