Ígéretek a középosztálynak

Második elnöki mandátumának utolsó két évéhez érkezvén – hasonló helyzetet élvező elődeihez hasonlóan – Barack Obama is történelmi örökségét foglalná keretbe. Az Unió helyzetét ismertető, magyar idő szerint szerdán hajnalban elhangzott beszédében ezért készített leltárt eddigi eredményeiről. És ezért terjesztett elő olyan javaslatokat, amelyek nyilván az új republikánus többség éles ellenállásába ütköznek majd, ám amelyek alkalmasak lesznek 2016-ban arra, hogy a Köztársasági Pártot a leggazdagabbak pártjaként azonosítsák az elnökválasztási kampányban. De célja lehetett a liberális hagyományok megidézésével az is, hogy befolyásolja az elnökjelöltségért folyó demokrata versenyt, nehezebb helyzetbe hozza az üzleti körökhöz közelebb álló Hillary Clintont, esetleg megkönnyítse a döntést a párt progresszív szárnyát képviselő, de az indulástól ódzkodó, Elizabeth Warren szenátor számára.

A beszéd kitért ugyan a külkapcsolatokra, a terrorizmus elleni küzdelemre, ám inkább a belpolitikára összpontosított. Méghozzá elsősorban a középosztályt támogató gazdaságpolitikára. Az Egyesült Államok maga mögött hagyta a válságot, jó ütemben teremt munkahelyeket, energiafüggőségét csökkentette. Az olaj ára is apad, évente 750 dollárt megtakarítva az átlagos amerikai családoknak. Ráadásul csak tavaly tízmillióan jutottak betegbiztosításhoz az elnök nevével fémjelzett egészségügyi finanszírozási rendszerben.

A fellendülésnek azonban igazságosnak kell lennie Obama szerint, abban az értelemben, hogy gyümölcseit mindenki élvezhesse. A jövedelmekben, a vagyoni helyzetben és a lehetőségekben mutatkozó növekvő különbségek mérséklésére a középosztálybeli családoknak adójóváírást, lényegében adócsökkentést ígér, ingyenes szakképzést az érettségi után, fizetett betegszabadságot, növekvő minimálbért és a dolgozó nőknek olyan óvodákat, amelyek nem kerülnek annyiba, mint az állami felsőoktatás. A programot 320 milliárdra becsülik, ehhez a pénzt Obama úgy szedné össze, hogy a vagyonnövekedési adót 28 százalékra emelné, és lényegében növelné az örökösödési adót is. Továbbá külön illetékeket vetne ki a nagy cégekre, elsősorban a bankokra.

Becsukná a kiskapukat, amelyeket eddig előszeretettel használtak a felső egy százalék tagjai és a nagyvállalatok. Érvelését és tervét a republikánusok bizonnyal elvetik, ahogy már eddig is jelezték. Az elnöki beszédre adott válaszában a szenátusba most bekerült Joni Ernst az elmúlt hat év nehézségeit sorolta, és másfajta munkahelyteremtő programot említett – részletek nélkül. Ismételten leszögezte, hogy a republikánus többség engedélyezni kívánja a Keystone XL olajvezeték megépítését, míg az Obama-féle betegbiztosítási törvényt is legszívesebben eltörölné.

Az elnök együttműködést kért, mondván a pártoskodás nem használ a középosztályt támogató programnak sem. Ám jelezte, nem hagyja, hogy betegbiztosítási reformját, klímapolitikáját, az illegális bevándorlók helyzetét rendező, a kitoloncolást halasztó döntését megfúrják a törvényhozásban, vétókat helyezett kilátásba.

Elemzők rámutatnak: elnöksége utolsó két évében a republikánus többség miatt nem lesz könnyű dolga a magabiztosnak és kezdeményezőnek látszó Barack Obamának, akinek különböző koalíciókat kellene kialakítania például a demokraták által kevéssé kedvelt nagy kereskedelmi egyezmények, vagy az infrastruktúra korszerűsítését célzó beruházási tervek elfogadtatására.

Az ígéretek és a valóság

A Wall Street Journal az utóbbi hat év száz fontosabb elnöki ígéretét vetette össze, és úgy számítja, ezeknek a harminc százaléka nem valósult meg, hetven százaléka viszont részben vagy teljes mértékben teljesült. Nem ment végbe például az adórendszer és bevándorlási politika reformja, nem keletkezett kétmillió új hely a szakképzést nyújtó iskolákban. A leggazdagabbak nagyobb teherviselését azonban részben sikerült elérnie Obama elnöknek, aki keresztülvitte a törvényhozáson a betegbiztosítási reformot, első négy évének végére, ahogy ígérte.