Nagyot szólt az EKB

Minden várakozásnál nagyobb összeget mondott be Mario Draghi, az Európai Központi Központi Bank (EKB) elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján, amikor közölte: az eurózóna jegybankja idén márciustól kezdve összesen havi 60 milliárd euró értékben vásárol fel értékpapírokat a másodlagos piacon, legalább 2016 szeptemberéig. Egy nappal korábban az szivárgott ki, hogy az EKB havi 50 milliárd eurós államkötvényvételre készül – ez igaznak bizonyult, hiszen a bank már most is mintegy havi 10 milliárd euró értékben vesz a magánszektor által kibocsátott eszközfedezetű értékpapírokat, illetve fedezett kötvényeket.

A havi 60 milliárd eurós program – ha jövő szeptemberrel zárul –, azt jelenti, hogy az EKB összesen 1140 milliárd eurót költ majd a gazdaság élénkítését szolgáló értékpapír-vásárlásra; ez mai árfolyamon mintegy 1310 milliárd dollár, vagyis kevesebb annál az 1750 milliárdnál, amit az amerikai Federal Reserve hat éve elindított mennyiségi lazítási programjának első körében a piacra öntött. Az EKB lépése azonban így is nagy jelentőségű, hiszen – ellentétben a Feddel – egy önálló országokból álló övezetre vonatkozik, amelyek gazdasága nagyon is különböző helyzetben van. Ezt az EKB azzal kívánja ellensúlyozni, hogy egy-egy kibocsátó adósságainak legfeljebb 33 százalékát vásárolják meg, ezen belül egy adott államkötvényfajtából legfeljebb 25 százalékot. Az euróországok, illetve európai intézmények papírjai közül azok jöhetnek szóba, amelyek a vásárlás időpontjától számítva minimum két, maximum harminc éven belül járnak le.

Az államkötvények esetleges veszteségeinek a 20 százalékát viselné az eurózóna jegybankja – vagyis közösen az övezet tagországai –, ráadásul a kockázatmegosztás eleve csak azokra a papírokra vonatkozna, amelyeket európai intézmények bocsátanak ki. Egyebekben az egyes országok viselik a saját kockázatukat – túl nagy nem lehet, mert csak a legjobb besorolású vagy sokszorosan garantált papírokat vehetnek meg az EKB koordinálásával (az EU/IMF programok hatálya alatt levő országokra – amilyen Görögország – további feltételeket is szabhatnak),

Draghi a korlátozott kockázatmegosztással gyűrhette le a németeket, hiszen különben túl nagy hányad jutott volna az EKB alaptőkéjéhez a legnagyobb mértékben hozzájáruló németekre. A kormányzótanácsban nagy befolyással rendelkező, az államkötvény-vásárlást sokáig nyíltan helytelenítő német jegybankelnök, Jens Weidmann ellenállását így sem lehetett teljesen leküzdeni. Arról egyhangú döntés született, hogy egy ilyen eszközre szükség van – válaszolta újságírói kérdésre az EKB elnöke –, de arról, hogy ezt már most be kell vetni, csak nagy többséggel tudtak határozni.

A döntés indoklásakor Draghi az ismert helyzetre hivatkozott: az eurózóna gazdasága pang, a hitelezés nyomott, az alacsony infláció időszaka hosszúra nyúlt. A legfrissebb adatok arra utalnak, hogy 2014 végén is csak mérsékelt lehetett a növekedés a harmadik negyedévi 0,2 százalék után – mutatott rá –, bár az alacsony olajárak erősíthetik a lakossági fogyasztást, illetve vállalatok nyereségessét. Az olcsó energia azonban ahhoz is hozzájárulhat, hogy az infláció nagyon alacsony vagy akár negatív maradjon a következő hónapokban is, miután tavaly decemberben az év/éves ráta már –0,2 százalékra süllyedt. Draghi nem használta a defláció kifejezést, ám hogy e veszélynek mekkora jelentőséget tulajdonítanak az EKB-ban, azt jól tükrözi, hogy időtartamát eleve attól tették függővé. A határidőt ugyan bejelentették, de azzal a kiegészítéssel, hogy a programot addig folytatják, amíg nem látják elérhetőnek a „kicsivel 2 százalék alatti” inflációs célt.

Innentől már a kormányokon a sor – figyelmeztetett az EKB elnöke –, hiszen a monetáris politika csak segítheti támogató magatartásával a gazdaságot. A beruházási tevékenység növeléséhez, a munkahelyteremtéshez más politikaformálóknak kell meghatározóan hozzájárulniuk, Kulcsfontosságú, hogy gyors, hatékony és hiteles reformokat hajtsanak végre – címezte mondanivalóját a kormányoknak Draghi. A költségvetési politikáknak a gazdasági növekedést kell támogatniuk, természetesen a stabilitási és növekedési paktum keretein belül, és minden országnak használnia kell az ehhez rendelkezésre álló eszközöket. Ez utóbbi üzenet akár a költségvetési szigoron őrködő Angela Merkelnek is szólhatott – a német kancellár mindenesetre már Draghi megszólalása előtt elmondta a véleményét. Függetlenül attól, hogy mit csinál az EKB – jelentette ki Merkel a davosi világgazdasági fórumon –, a növekedési impulzusokat a politika által megteremtett feltételelekkel kell megteremteni. A politikusok pedig nem gondolhatják, hogy ha időt nyernek más eszközök révén, akkor megfeledkezhetnek a szerkezeti reformokról.

A forint egy nap alatt közel egy százalékkal, 312,5-ös szintig erősödött az euróval szemben.

A forint egy nap alatt közel egy százalékkal, 312,5-ös szintig erősödött az euróval szemben. A Fed már befejezte A Federal Reserve 2009-ben indította be a maga mennyiségi lazítását (QE), amelynek során annyi kötvényt, illetve jelzáloglevelet vásároltak fel, hogy a program végére több mint 3,5 ezer milliárd dollárral bővült a Fed mérlege. Ennek a felét az első körben 2010-ig vásárolta be az USA jegybankja, a 2010-ben megkezdett második menetben – amikor a fellendülés megtorpant - még 600 milliárd dollár értékű kötvényt tettek hozzá. A harmadik menet 2012 szeptemberétől indult, akkortól kezdtek havi 85 milliárd értékű papírt vásárolni; ezt a szakaszt határozatlan időre hirdették meg, visszafogását a munkaerőpiac javulásától tették függővé. A havi keretet 2013 decemberében kezdték csökkenteni, az utolsó 15 milliárd dolláros adagot tavaly októberben vette meg a Fed.-->