Bajban a svéd jegybank feje

Mondjon le a jegybankelnök – követelik vezető svéd lapok, illetve közgazdászok, akik szerint azért kellene Stefan Ingvesnek távoznia a Riksbank éléről, mert az intézmény tévesen jelezte előre az inflációs pályát. Nem kellett volna kamatot emelnie 2010 nyarától, a csökkentésekhez pedig hamarabb és gyorsabban hozzá kellett volna látnia, így elkerülhető lett volna a deflációs csapda, a negatív kamat, a tízmilliárd koronás kötvényvásárlási program, amelynek eddigi eredményéről ma számol be a jegybank.

Az inflációs célt követő jegybankok sokáig a hitelesség mintaképeként tekintettek a Riksbankra. Ám mára kiderült: 2010 után túl derűlátó volt, amikor rendre azt sugallta, hogy az előrejelzési időszak végére az infláció eléri a kétszázalékos célt. A stáb azt hitte, ezt akarja olvasni a vezetés. A kamatdöntő bizottságban azonban éles vita folyt, Lars Svensson alelnök 2013-ban hátat is fordított a jegybanknak, mert nem értett egyet azzal, hogy 2010 nyarától egy év alatt 0,25-ről 2 százalékra emelték a kamatot. A ráta aztán lassan ment lefelé, és csak most februárban lett negatív, miután januárban hó/hó alapon 1,1 százalékkal csökkentek az árak (egy hónapra rá 0,7 százalékkal nőttek).

Stefan Ingves viszont védi a politikáját: 2010 közepén a svéd gazdaság szárnyalt, a globális kilátások is kecsegtetőek voltak. A tavalyi utolsó negyedévében 2,6 százalékkal bővült az év/éves GDP, ami erősíti a koronát – bár ebben közrejátszik az euró gyengülése is az Európai Központi Bank eszközvásárlási programja nyomán –, ez tovább fékezheti az inflációt. Ingves szerint sajátos helyzet alakult ki: nincs infláció, de a gazdaság jól pörög, így elképzelhető, hogy a kamatot még lejjebb kell vinni, a mennyiségi lazítás kereteit pedig bővíteni kell.