Évszázados Magyarország lemaradása

Ami az elmúlt 25 évben történt Magyarországon, az nem egy ember, nem egy párt eredménye, hanem Magyarország közös műve, válasz a gazdasági felzárkózás sikertelenségére – mondta Tölgyessy Péter alkotmányjogász a Világgazdaság konferenciáján. Szerinte drámaian lemaradtunk a vonzó országokhoz képest az elmúlt évtizedekben, és ma távolabb vagyunk Ausztriától, mint 1988-ban voltunk. A térség többi országában sem sikerült az áttörés, de Lengyelország gazdasága utolért minket az elmúlt években, amire utoljára még Mária Terézia előtt volt példa.

A sikertelenség oka az is, hogy általában is kifulladt a kapitalizmusnak az a gazdasági növekedési modellje, ami 1945 és 1990 között kitartott. Azoknak az országoknak nem sikerült a felzárkózás, amelyek kimaradtak ebből a sikeres időszakból. A gazdasági modellhez 1990-ben csatlakozó országoknak – mint amilyen Magyarország is – sok kihívással kellett megküzdeniük. Olyan új országok jelentek meg a versenyben, ahol szorgos emberek olcsón dolgoznak. Ráadásul az is megváltozott a kapitalizmusban, hogy korábban a középrétegek erősödtek, most azonban egyre többen vannak a gazdagok, illetve a szegények, a demokráciát jól megalapozó középréteg létszáma csökkent.

Nem csak a világban látható folyamatok okolhatók ezért. Tölgyessy kiemelte: a Kádár-korszak öröksége sokkal negatívabb, mint 1989-ben gondoltuk. Orbán Viktor pedig megpróbálta lezárni a hosszú ideig tartó politikai harcot a jobboldal és a baloldal között, tartósan fenn akarja tartani hatalmát, és azt szeretné, hogy ne legyen többet politikai váltás. Orbán olyan kapitalizmust akar megvalósítani, amilyet a „medián magyar szavazó” és vállalkozó elképzel – mondta. Azt gondolják az emberek, hogy mindenkinél jobbak vagyunk, tehetségesebbek és átütőbbek, ha pedig mégsem leszünk sikeresek, akkor azért nem mi magunk vagyunk a hibásak, hanem a külföldi elnyomók vagy az, aki az idegeneket kiszolgálja idehaza.

Az öt éve kormányzó kurzus szerint irányított kapitalizmus kell, nem versenykapitalizmus. Egy szabály van: akkor működik jól a gazdaság, ha annak irányítása a hozzánk közelállók kezébe kerül. Tölgyessy szerint módszeresen próbálják kiszorítani a többieket, ennek jegyében még inkább vállalatokra lebontott adók lesznek. Mindezzel együtt úgy véli, hogy ez a rendszer komoly eredményeket ért el. A túlköltekezés és a megszorítások spirálja megállt, az elmúlt években tartósan alacsony lett a hiány. Utoljára érdemi gazdasági növekedés 2005-ben volt, most azonban újra visszatért a bővülés időszaka. Nincs azonban valódi piaci verseny ebben a berendezkedésben. Politikai tervgazdálkodás van – hangsúlyozta Tölgyessy. Aki közel van a hatalomhoz, az nyerni tud, más nem. Ez azonban rombolja az adott ország versenyképességét.

A fő allokátor az állam, szükségképpen az dönt arról, hogy mely területeken fejlődjön a gazdaság, nem pedig a piaci hasznosulás. Ez óriási hibák lehetőségét rejti magában, amit az elmúlt 50 évünk is mutat, amikor szinte mindig mellényúlt az állam. Ebben a centralizált berendezkedésben az állam részesedése már most nagyobb, mint néhány éve volt, hiszen cégeket vásárol fel, és azok veszteségeit is maga kezeli. Példa erre a bankszektor és az energiaszektor.

Tölgyessy úgy látja: a rendszer stabilitása nem megfelelő, öt év után megingott. Van egy kihívó, amelyik még radikálisabb, még erősebben fejezi ki Nyugat-ellenességét – mondta, utalva a Jobbik előretörésére. Már nincs olyan párt a Parlamentben, amelyik nyugati politikát folytat, így volt ez a két világháború között is Magyarországon – emelte ki a volt képviselő.

A világ nem abba az irányba megy, mint Magyarország. Szerinte tévedés, hogy Szingapúr vagy Kína sikerességét az autokratikus berendezkedés garantálja. Nem eltávolodtak a világkapitalizmustól, hanem igyekeztek alkalmazkodni hozzá – mondta Tölgyessy, hozzátéve, hogy politikájuk központosított, de Kína jóval kiszámíthatóbb, mint Mao Ce-tung idején volt.

Összességében úgy látja, hogy 200 éve nem sikerült a magyar felzárkózás, de ez nem eleve reménytelen: az elmúlt évtizedekben a finneknek sikerült, és például az észtek is úton vannak efelé.