Vége a Hubertus-ügynek?

Minden érdemi kérdésben elutasította a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet keresetét a Debreceni Ítélőtábla a Hubertus-perben csütörtökön meghozott másodfokú jogerős ítéletével, ezzel lényegében lezárult az évek óta zajló persorozat, amelyben az állam mint felperes egy 1992-ben kötött privatizációs szerződés teljes semmisségének kimondását szerette volna elérni. Igaz, a Kúria még hátra van, mint utolsó jogi lehetőség.

A vagyonjogi pert a magyar állam képviseletében a földalapkezelő 2011-ben indította, kezdeményezve, hogy nyilvánítsák semmissé a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság privatizációjakor a Hubertus Agráripari Bt.-vel kötött szerződést. Az állami gazdaság jogutódjának számító, akkor még részben állami tulajdonú társaság 7725 hektárnyi területet hektáronként 10 forintos haszonbérleti díjért vehetett használatba 99 évre, 30 évvel meghosszabbíthatóan. Az állam szerint azonban a szerződés számos egykori jogszabályba, továbbá jó erkölcsbe ütközik. A németországi Hubertus Agrarindustrielle GmbH&Co.KG többségi tulajdonában lévő Hubertus Bt. álláspontja ugyanakkor az, hogy azért határozták meg egykor jelképes összegben a földbérleti díjat, mert az állami gazdaság jogutódjaként vállalták a szerződésben Nagyberek térségének vízkormányzását is.

A Hubertus álláspontja szerint tehát a vízkormányzásnak és a földbérletnek egymás nélkül semmi értelme nincs, vagyis amit nyernek a bérleti díjon, azt kifizetik a térség karbantartására. Az állami fél jogi képviselője szerint viszont a kettőnek semmi köze egymáshoz, mondván a vízkormányzást a Hubertusnak nem közfeladatként, hanem a privatizációval együtt járó, átvett feladatként kellett végeznie. Ezen felül a hektáronként 10 forintos haszonbérleti díjjal megkötött földhaszonbérleti szerződés feltűnően aránytalan – hangzott a földalapkezelő érvelése. Ez az ítélet olyan példátlan jogi nonszensz, amely miatt indokolt a Kúriához fordulni felülvizsgálati kérelemmel – fogalmazott Bártfai Beatrix, az állami oldal ügyvédje. A mostani döntésen tehát elvben a Kúria még változtathat.

„Igazságosnak tartom a Debreceni Ítélőtábla által hozott döntést, hiszen rávilágít arra is, hogy a földbérleti szerződés nem egy elszigetelt valami, hanem egy nagyobb megállapodás, egy befektetés része” – nyilatkozta ezzel szemben a Világgazdaságnak Oliver Hahnenkamm. A Hubertus Bt. ügyvezetője úgy összegezte: az érintett földterület hasznosításába az állam mellé egy új tulajdonos szállt be 1992-ben, majd az állam 1996-ban végleg kiszállt a terület kezeléséből. „Nonszensz lenne, ha a régi tulajdonost a szerződés megsemmisítésével kizárnák” – fogalmazott.

Hahnenkamm emlékeztetett arra is, hogy a szerződésben foglalt kötelezettségüknek megfelelően gondoskodnak a bérelt terület, és ezen felül további területek vízkormányzásáról. „Ez az utóbbi években már évente 90 és 110 millió forint közötti összeget emésztett fel. Egy aranykoronára vetítve nagyjából 2 ezer forint jön ki, tehát nekünk nem olyan jó üzlet ez az egész. Több alkalommal is kezdeményeztük már az államnál, hogy módosítsuk úgy a megállapodást, hogy piaci alapú bérleti díjat fizessünk, de cserébe a vízkormányzás feladatát az állam látná el a továbbiakban. Erre a felvetésünkre nem érkezett érdemi válasz” – tette hozzá az ügyvezető igazgató.

Mmegjegyezte azt is: a terület húshasznú marhák legeltetésére alkalmas, ha a földet elveszítené a cég, az állatokkal sem tudna mit kezdeni. Jelenleg ezen a területen 27 dolgozó közel 1400 anyatehénről, 50 tenyészbikáról és két évi szaporulatról, azaz együttesen több, mint 3 ezer állatról gondoskodik nap, mint nap. A cég emellett házi lekvárkészítéssel és olajütéssel foglalkozik.

Ezernél több dolgozó volt

Bár a Hubertus Bt. mára Balatonfenyves közvetlen környékén az egyetlen komolyabb állattartó, dolgozói létszáma messze elmarad a jogelőd, az egykori Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság (BNB ÁG) állományától – emiatt is kritikák érték a céget és a szóban forgó szerződést. Az egykori gazdaság a hetvenes-nyolcvanas években élte virágkorát, először tehenészet és kocatelep, később húsmarha- és pulykahízlalás volt errefelé. Az állami gazdaság vadászati tevékenysége révén próbálkozott fácán-, vadkacsa- és fogolytenyésztéssel, sőt, ehhez kapcsolódóan vadászkutyák tenyésztésével is foglalkoztak. Az intézménynek több más egység mellett még Furioso ménese és mentapárló üzeme is volt. Működése csúcsán a Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság csaknem 1200 főt foglalkoztatott, ennek csupán töredéke a jogutód cég mai dolgozói létszáma, amely nem éri el a száz főt.