Márciusban emel a Fed

A befektetői véleményeket a március közepén esedékes döntésről jól és tömören foglalta össze Jan Ha­tzius, a Goldman Sachs közgazdásza, aki a Financial Times kérdésére azt válaszolta: a pénteken megjelenő februári foglalkoztatási jelentés, amely 190 ezer új munkahely keletkezéséről számolhat be, inkább a jegybanki döntéshozók előrejelzését módosíthatja, de semmiképpen sem a kamatemelés szükségességéről alkotott véleményét. Ezt a nézetet persze alátámasztotta, hogy az utóbbi napokban a Fed vezetői sorra jelezték készségüket a szigorításra, miután a jegybanki kettős cél teljesülni látszik, azaz szinte teljes a foglalkoztatás, és az infláció irama is megközelítette a két százalékot. A regionális elnökök közül a New York-i William Dudley, a San Franciscó-i John Williams, a dallasi Robert Kaplan, a kormányzótanács tagjai közül pedig Lael Brainard sejtette a piaccal, hogy küszöbön áll a jelenleg 0,50–0,75 százalékos sávban mozgó irányadó kamat megemelése negyed százalékkal. Erre erősített rá pénteken Stanley

Fischer alelnök, aki csatlakozott kollégái értékeléséhez, majd maga Janet Yellen jegybankelnök, aki chicagói beszédében meg is nevezte a következő ülést, amelyen folytathatják a 2015 decemberében megkezdett, de aztán csak tavaly decemberben felújított kamatemelési ciklust. A gazdaság állapotára, a mérsékelt növekedésre és a jegybanki kettős cél elérésére hivatkozott ő is, hozzátéve, hogy a nyílt piaci bizottság nem maradt le az infláció élénkülésének jelenségéről, vagyis nem megkésve avatkozik be. Azt a benyomást keltette, hogy az erre az évre vizionált három emelés összejöhet, szemben az utóbbi évek tapasztalataival. Magyarázatot is adott rá, hogy a múlt évre még 2015 decemberében előrejelzett négy emelésből végül miért lett csak egy. Az érv: csalódást keltő adatok futottak be. A növekedés elmaradt a várttól, a munkanélküliségi ráta nem csökkent a remélt mértékben, az infláció beragadt az egy százalék körüli sávba, miközben a dollár erősödött, a kínai gazdaságból aggasztó hírek érkeztek, a britek az uniós kilépésre szavaztak. Ehhez képest most nyugodtabb a helyzet, és az adatok is biztatók. Nem nagyon foglalkozott viszont azzal Janet Yellen, hogy a Donald Trump elnök által beígért fiskális élénkítésnek milyen további hatása lehet, erről a közelmúltban többször is nyilatkozott ugyanis, s azzal érvelt, hogy csak a részletekre, az elfogadott adó- és költségvetési törvényekre reagálhat a Fed.

Ám ezzel együtt látni kell, hogy a nagy recesszió utáni fellendülési szakasz csak két százalék körüli növekedést hozott, a foglalkoztatás lassabban bővült, mint a korábbi élénkülési periódusokban, a termelékenység pedig nagyon alacsony szintre esett vissza és tágultak a jövedelmi különbségek. E tényezőkön – mondta Yellen – a jegybank nem képes változtatni.

Talán ezt tükrözi vissza az állampapírpiac. A tízéves hozam csak 2,5 százalékos, szemben a három évvel ezelőtti hárommal, vagyis a befektetők hosszú távú várakozása visszafogott, az elnöki retorika és a jegybanki emelési ciklus ellenére. Előretekintve alig pozitív a reálkamat, s az olcsó pénz a részvénypiacokra áramlik, ahol napról napra rekordokat döntenek a vezető indexek.