A Szeged és a Veszprém is Kölnbe tart

Az európai férfi kézilabdában hosszú időn át meghatározó szerepet töltöttek be a német topklubok, mint ahogy a Bundesliga számított vitán felül a sportág első számú bajnokságának. Az erőviszonyok változását jelzi azonban, hogy a Bajnokok Ligája mostani, 2018–2019-es szezonjában a negyeddöntőbe is csak egy német együttes jutott be, az erőviszonyok alapján a június 1–2-i, kölni final fourba azonban várhatóan a Flensburg sem verekszi be magát. Magyar szempontból kedvező és persze hízelgő, hogy a papírforma szerint a PSG és a Barcelona mellett a Mol-Pick Szegednek és a Telekom Veszprémnek van a legnagyobb esélye a negyeddöntős párharc sikeres megvívására.

A Handball Planet összegzése szerint hiába dolgozik Németországban a legnagyobb, 9,5 millió eurós költségvetéssel a THW Kiel, mivel az előző idényben csak az ötödik helyen zárt a 18 csapatos Bundesligában, a BL-szereplés helyett EHF-kupa-részvétellel kellett beérnie. A szerdán éppen a veszprémieket fogadó, német bajnoki címvédő Flensburgnak 6,5 milliós a büdzséje, akárcsak a Rhein-Neckar Löwennek. Az anyagi háttér alapján hatmillió euróval a Füchse Berlin, 5,2-del pedig a Göppingen következik a Bundesligában, míg a Magdeburg, a Melsungen és az Erlangen egyaránt ötmillió euróból gazdálkodhat. Bár a kassza alapján sereghajtó Ludwigshafen költségvetése mindössze 1,2 millió euró, a liga így is meglehetősen kiegyensúlyozott a pénzügyi lehetőségek terén.

Mivel a Mol-Pick Szegedet és a Telekom Veszprémet működtető gazdasági társaságok még nem tették közzé a 2018-as pénzügyi beszámolójukat, egyelőre csak arra a becslésre lehet alapozni, amely szerint mindkét együttes többet költött, mint 2017-ben, de a bevételeik is nőhettek. A Tisza-partiak összességében még mindig jóval kevesebb pénzből, az előző évi 1,8 után 2,2 milliárd forintból taszították le a hazai trónról a bakonyi együttest, ahol a költségvetés 4,1-ről 4,5 milliárd forintra ugorhatott tavaly. Ha már a német kluboknál euróban adtuk meg a büdzséket, a Kiel 9,5 milliójához képest több mint 14, illetve kevesebb mint 7 millió euróról beszélünk. Az összeg oroszlánrészét a bérek és a járulékok viszik el, a különbség elsősorban abból adódik, hogy míg a Szegednél információink szerint havi húszezer euró a fizetési plafon, addig Veszprémben több topjátékos 30-35 ezer eurót keres, de van, aki ennél is többet.

A L’Équipe című francia sportnapilap szerint a veszprémi költségvetést Európa-szerte csak a PSG múlja felül 18,5 millió euróval, a párizsi klub kézilabda-szakosztályánál Mikkel Hansen vezeti a bérlistát havi 80 ezer euróval, ezzel ő a világ legjobban kereső játékosa a sportágon belül. Ahogy a francia bajnokságban a PSG-nek a közvetlen riválisainál is legalább két és fél-háromszor vastagabb a pénztárcája, úgy a – szintén a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe igyekvő – Barcelona a spanyol ligából lóg ki felfelé, nemcsak szakmailag, hanem anyagilag is, tízmilliós büdzsével. A kézilabda-szakírók szavazatai alapján a 2018–2019-es BL-szezon álomcsapatába a kapus Gonzalo Pérez de Vargas és a jobbátlövő Dika Mem is bekerült, míg a legjobb edzőnek a Barcát felkészítő Xavi Pascualt választották. Nincs a névsorban párizsi, de veszprémi sem, míg a Szegedet a legjobb védekezőspecialistaként elismert Jorge Maqueda képviseli az elitben.

A Veszprém tehát a Flensburgot, a Szeged pedig a Vardar Szkopjét búcsúztatva juthat el Kölnig. A párharc előtt mélyütésként érhette a macedón klubot, hogy az orosz Szergej Szamszonenko bejelentette: a nyártól nem támogatja a tulajdonában lévő Vardart. Az üzletember nyílt levélben emlékeztetett, hogy hét éve szponzorálja a szkopjei csapatot – amely tavalyelőtt megnyerte a Bajnokok Ligáját –, de az egyre növekvő pénzügyi nyomás és a további támogatók hiánya miatt ez az időszak véget ér. Szamszonenko hangsúlyozta, hogy az európai szövetségtől és a szponzoroktól származó összeg az – egyébként nyolcmillió euróra taksált – éves költségvetés 10 százalékát sem éri el. A klub adóssága az elmúlt három évben folyamatosan növekedett, márpedig a továbbiakban nem szeretné veszélyeztetni a csaknem ötezer embert foglalkoztató vállalatainak a sorsát.