Ezek után siker lenne a bennmaradás
Mondhatnánk, hogy eddig a papírforma szerint alakul a divizíó I/A jégkorong-világbajnokság, ám a meccseket látva kiderül, Kazahsztánban is megmutatkozik a hoki csodája. A hazaiak bámulatos első harmadot produkáltak a szlovének ellen, akik viszont a mezőny legtöbbre értékelt játékosával, a 12 éve az NHL-ben játszó kétszeres Stanley-kupa-győztes Anze Kopitarral az élen visszajöttek a meccsbe. Ezután a második körben a 3-1-re vezető szomszédainkat tíz perc alatt mattolták a koreaiak. S ha már visszatérés: az elittől 14 év után búcsúzó fehérorosz csapat sem gondolhatta, hogy az elvileg leggyengébbnek számító, az alsóházból felkerülő Litvánia néhány perc alatt két góllal vezet majd – más kérdés, hogy már az első harmad végére visszavették a vezetést a beloruszok.
Ez a visszatérés az, ami egyelőre nem megy a magyar csapatnak, amely minkét meccsén buta góllal került hátrányba. S bár a koreaiak ellen még ment az egyenlítés, azt a meccset szeretnénk inkább elfeledni, hiszen egy nem éppen acélos ellenfél használta ki kíméletlenül minden hibánkat, a dekoncentráltságunkat. A fehéroroszok elleni meccs más fordulatszámon zajlott, s a mieink ebben a versenyben is tudtak dominálni, az ellenfél mégis higgadtan kihasználta lényegében az összes lehetőségét. Bár a felkészülési meccsek után (szoros vereség az elit-vb-re készülő és így messze nem teljes svédek, illetve komoly győzelem az olaszok ellen) sokan abban reménykedtek, hogy elcsíphető az A csoportos tagságot jelentő első két hely valamelyike, a realitások inkább arról szólnak, hogy sikerként könyvelhető el, ha sikerül bennmaradnunk a jégkorongvilág második osztályában.
Mert ez a világbajnoki mezőny most nagyon erős. A FÁK-tagállamok hokisai a világ második legjobb bajnokságában, az orosz KHL-ben pallérozódnak, ahol teljesen más a fordulatszám, mint amit
Európa közepén ebből a játékból mi ismerünk. Áttekintve a május elején Szlovákiában kezdődő elit-világbajnokság mezőnyét, a potenciális kihullók – Olaszország, Ausztria, Nagy-Britannia, Franciaország – ellen sokkal vérmesebb reményeink lehetnek jövőre, mint a más pályán játszó exszovjetekkel szemben. Ehhez azonban az kell, hogy győzzünk Litvánia ellen, majd jön a régi mumus Szlovénia, amellyel szemben szintén a pontszerzés a cél. Ha minden a papírforma szerint alakul, a torna zárómeccsén az élvonalba addigra feljutó Kazahsztánnal találkozhatunk úgy, hogy a többi eredmény ismeretében tudjuk, kell-e bravúr a talán kevésbé koncentrált hazaiakkal szemben.
Azokkal a házigazdákkal szemben, akiknek láthatóan presztízskérdés a feljutás – ahogy az egész világbajnokság. A nagyjából másfél hónapja új nevet, az elnökségről leköszönő „városalapító” Nazarbajev elnök keresztnevét felvevő Nur-szultan repterén óriásplakátok hirdetik az eseményt, a hatalmas, folyamatosan épülő város legfontosabb útjait a vb zászlóival szegélyezték, az egyébként a KHL-es helyi csapatnak otthont adó Barys Arénát pedig a pincétől a padlásig felmatricázták. A csarnok előtt ideiglenes fémhíd vezet át a hatsávos úton a szurkolói zónába – itt tehát nem B csoportosként kezelik a vb-t, s nem is úgy költöttek rá.
Más kérdés, hogy a megrendelt, legyártott reklámanyagok jó része még a régi városnévvel, Asztanával hirdeti az eseményt. További érdekesség, hogy központi döntésre az ország 2025-ig lecseréli az 1940 óta használt cirill betűket latinokra, pedig a szemnek bizony furcsa a Qazaqstan kiírás az ország elnevezéseként.
A jelentős reklámköltések ellenére a helyek negyede üres maradt a 12 ezres csarnokban a kazahok nyitómeccsén. Ez persze nem róható fel a magyaroknak: a hivatalos tárgyalásai végén a Barysban szurkoló Varga Mihály pénzügyminiszter és csapata mellett a „világ legjobb szurkolótáborának” nagyjából háromszáz fanatikusa kísérte el a nemzeti válogatottat erre az egzotikus kirándulásra, ahol a 23 fokos napsütéses időt másnap mínusz 2 fok és hóesés követte. Igaz, ezen sem csodálkozhatunk, ha tudjuk: Nur-Szultan a mongóliai Ulánbátor után a második leghidegebb főváros a világon.
