Emelkedő pályán a magyar csomagolóipar

Mintegy 630 milliárd forintos forgalmat ért el tavaly a magyar piacon a csomagolóipar, ez 9 százalékos növekedés a 2017-es bázisévhez képest – erről Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) főtitkára nyilatkozott a Világgazdaságnak, szerinte az ágazati volumen a hazai GDP nagyjából 1,7 százalékát adja. A szervezet által vezetett statisztika öt különböző csomagolóanyag alakulását rögzíti: a papír és a műanyag mellett a fémét, az üvegét és a fáét. Előbbi kettő értékbeli részesedése fej fej mellett halad, 240 milliárd forintra tehető, az utóbbi három pedig egy 150 milliárdos tortaszeleten osztozkodik. Nagy Miklós úgy vélekedik, hogy a szektor teljesítménye évről évre gyarapodik a 2008–2009-es válságidőszak óta, az általuk tömörített 65 vállalattól jellemzően arról érkezik visszajelzés, hogy folyamatos a leterheltségük.

A főtitkár a csomagolóipar által előállított mennyiség kapcsán azt mondta, hogy az a termékdíjas bevallások alapján kalkulálható. Eszerint 2018-ban 1,1-1,3 millió tonna csomagolási hulladék keletkezett, ez mintegy 5 százalékos emelkedés az egy évvel korábbi hasonló adathoz képest. Az, hogy az értékbeli és a mennyiségi növekedés üteme nem azonos, azzal magyarázható, hogy mivel a termékdíjak megállapítása tömegalapú, a csomagolóipar a megrendelői igények kielégítésére egyre könnyebb, de változatlan áruvédelmi képességgel rendelkező termékeket állít elő. „Erre a trendre az ágazat egy bizonyos határig képes reagálni, például a fém konzervdoboz vastagsága most 0,8 milliméter, a másfél literes PET-palack súlya pedig 20 gramm körül mozog” – jegyezte meg. Az egyre könnyebb csomagolások ugyanakkor számottevő műszaki fejlesztést is igényelnek, amelyek bekerülése megjelenik a csomagolószerek árában is.

Az idei féléves számokra vonatkozóan a CSAOSZ még nem tudott részleteket közölni, de a sokéves tapasztalat szerint az első hat hónap erős periódus az iparágban. Nyáron egyes területeken visszaesés történik, az ősz viszont megint felpörgeti a termelést. A szervezethez nem érkezett olyan információ, amely ehhez képest negatív eltérésről szólna. Ez már csak a magyar gazdaság számai miatt sem valószínű. Nagy Miklós szerint a csomagolás a gazdaság barométere, amelyen egy esetleges fogyasztói magatartásban bekövetkező változás azonnal kiütközik.

Az itthoni csomagolói piacon – amely jókora hozzáadott értékkel rendelkezik – mintegy 200-300 legalább százmillió forintos forgalmat lebonyolító cég működik. Ezek túlnyomórészt kis- és közepes vállalatok. A legnagyobb szereplők akár évi negyvenmilliárd forintos árbevételt is realizálnak, a tevékenységük jellemzően nagy hozzáadott értékkel zajlik. A cégek által foglalkoztatottak számát háromezer főre becsülik. Az elmúlt időszakban tapasztalható műanyag-ellenesség miatt a CSAOSZ-nak több vállalkozás is aggodalmát fejezte ki. A szakértők szerint az ideális összetételű csomagolóiparban a papír és a műanyag dominál, de most a megrendelők azt keresik, hogyan tudnák kiváltani az utóbbit más anyagra. Az, hogy a műanyag a legnépszerűbb csomagolóanyag, nem véletlen: ez a leggazdaságosabb, mivel rugalmasan formálható az adott terméknek megfelelően. „Jobb áruvédelmi tulajdonságokkal rendelkezik, jóval kevesebb anyagfelhasználással, mint az üveg vagy a fém” – mutatott rá a főtitkár. Szerinte egyelőre nincs konkrét alternatíva a tömegműanyag kiváltására, mivel a kőolajalapú készítmények helyére kiszemelt, növényi eredetű anyagokból nincs elég. Ráadásul ezek négyszer-ötször drágábbak is. A cégek aggodalmait éppen ez generálja: egyelőre nem világos, hogy egy esetleges átállással az eddigi berendezéseiket le kell-e cserélniük (az eddig PET-palackot töltő gép nem biztos, hogy alkalmas üveg töltésére is), és hogy a magasabb árú termékeiket tudják-e majd értékesíteni. Arra is rámutatott, hogy az új generációsnak mondott, komposztálható csomagolóanyagok lebontása csupán ipari környezetben hajtható végre, a lakossági felhasználásban ez semmiféle előrelépést nem hoz.

Nagy Miklós éppen ezért óvatosságra intett a műanyag-ellenesség kapcsán, mert szerinte ez a felfogás a műanyaghulladék problémájánál jóval nagyobb gondot okozhat. „Bármely termék előállításának környezetterhelése bőven meghaladja a csomagolásét. Egy kenyér esetében ez 4-6 százalék, miközben a búza termesztése, az aratás, a sütés és a logisztika 94-96 százalékos súlyú. Az élelmiszeripar környezetre kifejtett hatása tízszerese a csomagolóágazaténak. A szektor készen áll arra, hogy felülvizsgálja a gyakorlatát, de a környezetvédelem szempontjából nem a csomagolás kérdése az elsődleges” – húzta alá.