Az államadósság valós helyzete Magyarországon
Az államadósság „megháromszorozódása” egyetlen mutató alapján fogalmazható meg formálisan, mégpedig a névértéken vett mennyiség alapján. Csakhogy ez a mutató nem veszi figyelembe sem az árszínvonal-, sem az árfolyamváltozás hatását, így gazdaságilag nem értelmezhető. Közelebb kerülünk a valós képhez, ha reálértékben és konstans euró- vagy dollárárfolyamon vizsgáljuk az államadósság nagyságát. Akár így, akár úgy nézzük, folyamatos – bár eltérő ütemű – növekedést látunk évtizedekre visszamenőleg. Ez alól csak kevés kivétel volt. 2012 végén volt az egyetlen olyan eset, amikor névértékben is kisebb volt az államadósság, mint egy évvel korábban, az IMF-hitel visszafizetésének köszönhetően. De reálértékben is csak 1996-1997-ben (amikor ennek fedezete a tömeges privatizáció, nemzeti vagyonunk pénzzé tétele volt), valamint 2000-2001-ben apadt az adósságállomány. Mégsem mondhatjuk, hogy évtizedek óta romlik az adóssághelyzet, ugyanis annak fenntarthatósága nem az adósság önmagában vett nagyságától, hanem a GDP-hez viszonyított arányától függ. A nagyobb GDP ugyanis nagyobb jövedelemtermelő képességet jelent, ami miatt az államkasszába is nagyobb adóbevétel jut, így könnyebben finanszírozható az adósságszolgálat.
Visszatérve a névértéken számoláshoz, – csak hogy lássuk az arra való hivatkozás abszurditását – ugyanazen időszak alatt a GDP több mint háromszorosára nőtt. Aki tehát azt állítja, hogy „megháromszorozódott” az államadósság, akkor az ugyanezzel a logikával azt is kellene állítania, hogy a magyar gazdaság 15 év alatt a háromszorosára nőtt. Ami szép lenne ugyan, de nyilván távol esik a realitásoktól, ám ugyanígy az a mondás is, amely az államadósságra vonatkozik.
Az államadósság aránya GDP-hez viszonyítva
Lássuk tehát, hogy hogyan alakult az államadósság GDP-hez viszonyított aránya az elmúlt kormányzati ciklusokban! Az alábbi ábrán az éves adaton minden esetben a negyedik negyedévi értéket értjük.
Láthatjuk, hogy az első Orbán-kormány utolsó évének végén 55,6 százalék volt az államadósság aránya a GDP-hez képest, ami a 2010-es kormányváltó év végéig 80,2 százalékra nőtt. 2011 után azonban a mutató erőteljes csökkenni kezdett, így 2019, a COVID előtti „utolsó békeév” végére 65,0 százalékra süllyedt. A járvány és a lezárások miatt kialakult válság kezelése során – Európa nagy részéhez hasonlóan – lazult az adósságpolitikánk, így egyetlen év alatt felugrott az érték 78,7 százalékra. Ezután óvatos ereszkedés következett, így a 2025 végi 74,6 százalék ugyan a 2019-es legjobb érték felett, de a 2010-es induló érték alatt volt. A helyzet tehát ma nem rosszabb, hanem jobb, mint 2010-ben volt.
De nézzük meg, hogyan néz ki a változás nemzetközi összehasonlításban!
A következő ábrán Magyarország és az EU27 átlagán kívül kiemeltem az EU „rendszerváltott” tagjait (R11). Az állomány százalékban, a változás százalékpontban értendő.
2002-ben és 2010-ben egyaránt az R11 legmagasabb értékét produkáltuk úgy, hogy közben a romlás mértéke is a hatodik legrosszabb volt. 2019-re három helyet léptünk előre, a 19-ről a 16-ra, miközben a javulás mértékében a negyedik legjobb eredményt értük el. A COVID miatti adósságnövekedés ugyan magas volt, de kisebb, mint a V4 bármely országában, és kedvezőbb, mint hat országban az R11-ből. Ha pedig egyben nézzük a teljes 2010-2025-ös időszakot, akkor láthatjuk, hogy az államadósság GDP-arányos mértéke az egész régióban nálunk csökkent a legnagyobbat, miközben az R11 nyolc országában – beleértve a V4 többi tagját is – nem javult, hanem romlott a mutató.
Összefoglalva megállapítható, hogy az eladósodottság mértékét legjobban tükröző mutató alapján, a GDP-hez viszonyított államadósság-arány tekintetében, Magyarország 2010 és 2025 között lényegesen jobban teljesített, nem csak a 2002-2010-es időszakhoz, hanem az összes régióbeli országhoz képest is.
A kormány tehát – minden ellentétes híreszteléssel szemben – jobb állapotban adja át az országot e téren is, mint ahogy átvette.
