Az államháztartáson kívüli szervezetek mint intézményfenntartók olyan közfeladatot látnak el, ahol az ellátottak egy része – az idősek és fogyatékkal élők – a társadalom azon csoportjába tartoznak, akik saját magukról nem tudnak gondoskodni, így teljesen kiszolgáltatottak az ellátásukról gondoskodó szervezeteknek. Azáltal, hogy az állam megteremtette a jogszabályi feltételeket az államháztartáson kívüli szervezetek számára az állami ellátórendszerbe való belépésre, komoly felelősséget hárított rájuk, amit viszont évről évre növekvő mértékű költségvetési forrással kompenzál. Az elemzés rámutat azonban arra, hogy
ez a kormányzat által biztosított „közpénzügyi bizalom„ az ellenőrzött szervezetek jelentős részét érintően nem kölcsönös.
Az ÁSZ elemzése feltárta, hogy a vizsgált 50 nem állami humánszolgáltató közül 11 szervezet nem készített éves beszámolót, további 8 szervezet beszámolója pedig nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. Ezáltal
nem biztosították a közpénzek felhasználása során az elszámoltathatóságot, illetve az általuk felhasznált közpénzek kezelése során nem tartották be azt, hogy a közpénzeket az átláthatóság elve szerint kell kezelni és közpénzekkel való gazdálkodásukkal a nyilvánosság előtt el kell számolni.
Az elemzés rámutat arra is, hogy az 50 fenntartó közel háromnegyede, azaz 36 fenntartó nem biztosította az általa kapott költségvetési támogatás felhasználásának ellenőrizhetőségét, mivel a kapott költségvetési támogatás felhasználásáról nem vezették a jogszabályok által előírt elkülönített nyilvántartást. Ennek hiányában
nem volt igazolható a közpénzek rendeltetésszerű, cél szerinti felhasználása.
Az ellenőrzött fenntartók közel felénél pedig – a szabályozási hiányosság miatt – a közpénzekkel való gazdálkodás során az elszámoltathatóság, átláthatóság alapvető feltételeinek kialakítása sem történt meg.
A fenntartói csoportokat összehasonlítva arra a következtetésre jutottak az elemzők, hogy az egyházi fenntartók szabályszerűbben jártak el a kapott költségvetési támogatás felhasználása során és nagyobb hangsúlyt fektettek az intézményeik tevékenységének ellenőrzésére is.
A közpénzek felhasználása során feltárt nagymértékű szabálytalanság az ÁSZ elemzése szerint mindenképpen visszavezethető a védelmi vonalak hatásos jelenlétének hiányára. Rámutat az ÁSZ elemzése arra is, hogy
a közpénzekkel nem átláthatóan gazdálkodó szervezetekkel szemben szigorú fellépésre van szükség: meg kell akadályozni, hogy milliárdok kerüljenek a költségvetésből kifizetésre olyan szervezetek számára, akik nem tudják azt igazolni, hogy az általuk ellátott szociális vagy köznevelési feladatra fordították a kapott támogatást.
Az ÁSZ elemzése felveti azt a kérdést is, ha a közpénzekkel való gazdálkodás során az 50 érintett fenntartó ilyen jelentős számánál nem volt biztosított az átláthatóság és elszámoltathatóság, akkor azok a fenntartók tudtak-e megfelelő színvonalú szakmai munkát végezni? Nem sérültek-e az ellátottak, gondozottak érdekei, nem éltek-e vissza helyzetükkel a szolgáltatók?
Az elemzés úgy ítéli meg, hogy
a külső ellenőrzések hatékonyságának erősítésével, hatásos szankciók alkalmazásával el kell érni, hogy a nem állami fenntartóknál javuljon a közpénzekkel való gazdálkodás, védettek legyenek a korrupcióval szemben, és mindezek biztosítsák számukra a további működésükhöz a garanciális feltételeket.
Az Állami Számvevőszék a 2020. év első negyedévében közel 200 nem állami fenntartónál folytat – a közpénzek felhasználására vonatkozó – ellenőrzést és szükség esetén megteszi azokat a törvény által biztosított lépéseket, amelyekkel megakadályozhatja a rendeltetésellenes, pazarló közpénzfelhasználást, és ezáltal hozzájárulhat ahhoz, hogy az ellátórendszer betöltse a társadalmi szerepét.
