A közép- és hosszú távú fejlesztési lehetőségeket kínáló rozsdaövezetekben a bonyolult tulajdonosi struktúrával és környezetszennyezéssel egyaránt terhelt, jogi és fizikai rendezést igénylő területekre a most preferált vállalkozói lakásépítés mellé fokozatosan be lehetne vonni a bérlakásokat is – erről a legnagyobb hazai vállalatokat tömörítő Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK) alelnöke, a Metrodom Kft. ügyvezetője, Kiss Gábor beszélt a Világgazdaságnak. Úgy látja, hogy a kínálkozó lehetőségre lassan, de egyre inkább fókuszál a szakpolitika.
Az intézményi bérlakáspiac megalapozásához az 5 százalékos értékesítési és a tárgyi adómentes bérbeadási áfa megfelelő intézkedés lenne. A mostani 27 százalékos áfával megvásárolt lakások után a cégek visszaigénylik az áfát, elveszítve ezzel az áfamentes bérbeadás lehetőségét, ami versenyhátrányt okoz a szürkegazdaságban kiadott magánlakásokkal szemben. A kedvezményes értékesítési áfa időszakában elindult egy-egy vállalkozói bérlakás-portfólió kialakítása, de az idő rövid volt a számottevő változáshoz, és a kormányzat sem a befektetőket akarta támogatni a kedvezménnyel. A most bevezetésre kerülő 5 százalékos rozsdaövezeti újlakás-értékesítési áfa mértéke lehetővé teszi, hogy a megvásárolt lakások után a cégek ne igényeljék vissza az áfát, de cserébe tárgyi adómentesen tudják bérbe adni őket. Az IFK elnöke szerint a Növekedési hitelprogram Hajrá most megadja a lehetőséget a bérlakásépítés és -vásárlás hosszú távú finanszírozására. „A rendelkezésre álló és igény szerint bővíthető, 1500 milliárd forintos keretből a 20 éves futamidejű, 2,5 százalékos kamatozású kölcsön nagymértékben támogatja egy bérlakásprogram beindítását” – mondta. Arra is rámutatott, hogy bár részletkérdésnek tűnik, de az egyik legfontosabb lépés a bérlő és a bérbeadó jogviszonyának rendezése, az elavult jogszabályok felülvizsgálata és módosítása. Ugyanaz a jogszabály rendezi a szociális és a vállalkozói bérlakások kérdését, pedig érdemes ebben másképp gondolkodni. Kiss Gábor úgy értékelt, hogy a szociális lakáskiadásnál lehet érzékenyebbnek lenni, a vállalkozói alapon működő piaci bérlakásokhoz azonban a fair gondolkodás elve kell. Tehát amíg a bérlő rendesen fizeti a szerződés szerinti díjat, és betartja a házirendet, nem lehet a három–öt éves bérleti időszak alatt kilakoltatni vagy spontán díjemeléssel kiköltözésre bírni. Ám ha a bérlő nem fizet, akkor egy türelmi idő után legyen lehetőség korrekt és gyors szerződésbontásra, és ha szükséges, egyszerűsített lakáskiürítésre.
Nem kevésbé fontos az építési szabályok finomhangolása, mert a bérlakásokhoz speciális előírások szükségesek. Az albérlők többsége 35 év alatti, nincsenek gyerekeik, ezért még kis lakásokat akarnak bérelni. Mivel többségüknek autója sincs, kisebb számú parkolóval, sok közösségi helyiséggel, dolgozószobákkal, mosodákkal megépíthető intézményi bérházakra van szükség. Az IFK javaslata szerint ehhez módosítani kellene az építési előírásokat, akár csak a kijelölt rozsdaövezetekre korlátozva. Az egyesületi alelnök elmondta: a professzionális bérlakásszektor megizmosodását széles körű állami támogatási rendszerrel együtt képzelik el, hiszen a százezer forint fölötti bérleti díjak az átlagjövedelmekhez képest magasak, a fiatalok ezért az önállósodásról, a saját lakásról és a (többedik) gyerek vállalásáról is lemondanak miatta. A támogatás egyik módja lehetne, hogy a megfizetett bérleti díjak felét önerőként későbbi lakásvásárláshoz lehetne igénybe venni a CSOK-hoz hasonló rendszerben, így az időre fizetőket állami támogatásra, hitelfelvételre is alkalmasnak minősítve demográfiai szempontokkal gazdagodna a modell. Emellett ha az állam adókedvezményekkel ösztönözné a munkaadókat a lakbértámogatásra, akkor ezzel még szélesebb körben támogathatná a bérlőket, a munkaerőpiaci mobilitásukat is elősegítve.
A támogatás egyik módja lehetne, hogy a megfizetett bérleti díjak felét önerőként későbbi lakásvásárláshoz lehetne igénybe venni a CSOK-hoz hasonló rendszerben
