Közszemlén a számítógépes művészet úttörőjének alkotásai
vg | Július 18-án, szombaton a több mint hetven éve Párizsban élő magyar képzőművész, Vera Molnar életmű-kiállításával indult újra a debreceni MODEM. A kortárs művészet fellegvárának számító múzeum egy rendkívüli produkciót rendezett az örökké kísérletező, fáradhatatlan Vera Molnarnak. Az alkotó a számítógépes művészet úttörője, a gép használatával is képes emberközeli, a saját személyiségét, képzelőerejét tükröző munkákat létrehozni. A művész a Machine Imaginaire elvének kidolgozásával az esztétikai alapokra helyezett algoritmikus műalkotás elveit fektette le: egy olyan gépet definiált, amely az adott szabályok szerinti programnak megfelelően működik és generál műalkotásokat. A döntés azonban itt is, mint minden alkotói folyamatban, a művészé marad, aki éppúgy része az alkotásnak, mint az algoritmus felépítése.
Vera Molnar 1924-ben született Budapesten, a világ viszont már a franciaországi tevékenysége alapján ismerhette meg. Bár 1942 és 1947 között még a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult festőként Szőnyi Istvánnál – az intézményben mások mellett megismerkedett Fiedler Ferenccel, Reigl Judittal, Pán Mártával és Hantai Simonnal, akikkel később Párizsban újra találkozott –, 1947-től már Párizsban élt és dolgozott. Sokáig csendben, a közönség különösebb érdeklődése nélkül alkotott. Ötvenkét éves volt, amikor 1976-ban az első egyéni tárlatát rendezte a Polytechnic of Central Londonban geometrikus absztraktnak titulált, ám azon valójában jócskán túlmutató munkáiból. Vera Molnar művészete eltér a kor művészei által követett fő irányoktól, vizuális gondolkodására leginkább az algoritmikus jelző illik. Ennek lényege, hogy a matematika, a játékosság és a véletlen fontos szerepet játszott és játszik műveinek megszületésében.
Vera Molnar ma a számítógépes művészet origójaként ismert, annak rendkívül nagy hatású alkotója. A MODEM-ben látható kiállítás az életmű valamennyi állomását érinti. A szervezők a nyitóesemény napján egy kerekasztal-beszélgetést is lebonyolítottak, amelyen a kurátor, Süli-Zakar Szabolcs kérdéseire a Vera Molnart személyesen is jól ismerő magángyűjtők – Antal Péter, Nemes Judith, Szöllősi-Nagy András, Rechnitzer János és Hoffmann Miklós matematikus – válaszoltak.
Az 1970-es A la recherche de Paul Klee (részlet) című alkotásból is jól kivehető, hogy Vera Molnar művészete eltér a kor művészei által követett fő irányoktól, és vizuális gondolkodására leginkább az algoritmikus jelző illik
