Az MNB-t több bírálat érte, amiért túl sokáig bízott abban, hogy a magyar gazdaság érdemi visszaesés nélkül átvészelheti a járványt. Mi volt a bizakodás oka?
A Magyar Nemzeti Bankban az ország legfelkészültebb elemzőcsapata dolgozik az előrejelzéseken, amelyeket mindig a rendelkezésre álló legszélesebb információs bázisra építünk. Nem volt ez másként az idei márciusi és júniusi prognózisunknál sem. Miközben voltak, akik két számjegyű visszaeséssel riogattak, mi ezzel szemben egy olyan pályát mutattunk be, amelyen haladva a hazai gazdaság az idei évben is képes lehet megőrizni a tavalyi gazdasági teljesítményét. E téren fontos, hogy milyen feltevéseink vannak a jövőre vonatkozóan. Az év első felében két nagyon fontos feltevéssel éltünk. Az első az volt, hogy globálisan sikerül elkerülni a Covid–19-járvány súlyos második hullámát, a másik pedig az, hogy az állami beruházások gyors felpörgetése a második negyedévtől támogatni fogja a gazdasági növekedést. Sajnos a második hullám korán, már szeptemberben elérte hazánkat, az állami beruházások és a közösségi fogyasztás felpörgésének pedig a vártnál nagyobb az időigénye, így ezeket a feltevéseket módosítottuk a szeptemberi prognózisunkban. Ebben a környezetben sajnos az idei évben 5-7 százalékkal csökkenhet a magyar A két számjegyű visszaesést vizionáló prognózisok viszont szerencsére túlzottan pesszimisták voltak.
Sokak szerint egyfajta verbális intervencióval, önbeteljesítő jóslattal próbált élni a jegybank. Mit gondol erről?
A makrogazdasági folyamatok alakulását alapvetően meghatározza a gazdasági szereplők viselkedése, ezért kiemelten fontosak a pszichológiai tényezők, amelyek támogathatják vagy vissza is foghatják a növekedést. A bizalom a gazdaság működésének az alapja. Nemcsak arra kell gondolni, hogy a gazdasági szereplők egymás iránti bizalma milyen szinten áll, hanem arra is, hogy mennyire bíznak a jövőben, milyenek a várakozásaik. Az optimizmus, a jövőbe vetett hit támogatja a beruházásokat, a háztartások fogyasztását, de akár azt is, hogy egy-egy vállalat felvesz vagy elbocsát-e munkaerőt. A magyar gazdaságban 2020 folyamán kimutathatók olyan gazdaságpszichológiai hatások, amelyek pozitívan befolyásolták a gazdasági teljesítményt. Talán a legfontosabb ilyen típusú hatást a munkaerőpiacon láthattuk. A vállalatok az év első nyolc hónapjában nem tömeges elbocsátásokkal, hanem a részmunkaidő bevezetésével, a ledolgozott munkaórák csökkentésével reagáltak a járvány első hulláma miatt kialakult új helyzetre. Tették ezt azért, mert bíztak benne, hogy a járvány ideiglenes hatását követően ismét gyors növekedési pályára állhat a gazdaság, ezért hamarosan újból szükség lesz a munkaerőre. A rész- vagy csökkentett munkaidejű foglalkoztatottakat gyorsan lehet ismét mozgósítani, ezért a hazai termelőkapacitások egyelőre nem sérültek a munkaerőpiacon. A folyamatnak köszönhetően a háztartások jövedelme stabilabban alakult, ami az általános moratóriummal együtt azt eredményezte, hogy nemzetközi összevetésben mérsékelt volt a hazai fogyasztás visszaesése az első fél évben. Ezekben a döntésekben szerepe lehetett a jegybanki kommunikációnak, amely egy konzisztens makrogazdasági pályán mutatta be, hogyan lehetséges a koronavírus-járvány első hulláma ellenére is növekedési pályán vagy legalábbis annak közelében tartani a gazdaságot. A gyors kilábalás elmaradása azonban a következő negyedévek gazdasági védekezésének legfontosabb területeire is ráirányította a figyelmet.
Fotó: VG
A V alakú fellendülés már a múlté, ám az MNB még mindig bízik a pipa alakú, lassú felépülésben, miközben már többen W alakú válságot jeleznek előre a második hullám miatt. Önök szerint valóban megőrizhető a gazdaság működőképessége a jelen körülmények között?
A napi vagy heti rendszerességgel érkező adatok azt mutatják, hogy az áprilisi mélypontot követően gyors visszapattanás kezdődött, ami egészen augusztusig kitartott. A járvány második hullámának megjelenése ismételt szigorításokat eredményezett, ami bizonyos gazdasági tevékenységeket erősen korlátoz. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem számítunk a tavaszi hónapokhoz hasonlító teljes leállásra a gazdaságban. Elnyújtott kilábalással számolunk, amelyet a rendelkezésre álló adatok is visszaigazolnak. A háztartások gazdasági döntéseinél is előtérbe kerül az óvatosság, ami a megtakarítások emelkedését, a fogyasztás csökkenését eredményezheti. Egy ilyen helyzetben a vállalatok is újragondolják üzleti terveiket. Ez sajnos a foglalkoztatotti létszám további csökkenéséhez és a beruházások elhalasztásához, rosszabb esetben a projektek törléséhez vezethet. Az igazi áttörést globálisan is a vakcina megjelenése hozhatja, amelynek hatására 2021 közepétől ismét dinamizálódhat és felgyorsulhat a növekedés. Amíg nem áll rendelkezésre a vakcina, a válság kezeléséhez a költségvetés mellett a monetáris, valamint a versenyképességi politika átfogó és összehangolt intézkedéseire van szükség.
A felzárkózási pályához az EU növekedését – most éppen visszaesését – meghaladó magyar fejlődésre van szükség. Ezt most biztosítottnak látja? Hol vannak a veszélyzónák?
A sokszor bemutatott idősoros analízis mellett fontos, hogy nemzetközi összevetésben is megvizsgáljuk a hazai gazdaság teljesítményét. Ezt célszerű a hasonló földrajzi elhelyezkedéssel, fejlettséggel jellemezhető régiós országokkal és – a hazai gazdaság felzárkózó jellegéből fakadóan – az eurózóna átlagával összevetve is elvégezni. Az első fél évben a hazai gazdaság teljesítménye alapvetően megfelelt a régiós átlagnak, és több mint 3 százalékponttal kedvezőbben alakult, mint az eurózóna átlaga. Ez azt jelenti, hogy a valutaövezethez képest fennmaradt az elmúlt évekre jellemző 2-3 százalékpontos növekedési többlet, azaz a felzárkózási folyamat folytatódott, még akkor is, ha ez ebben az esetben kisebb visszaesést jelentett. Előrejelzésünk szerint előretekintve is fennmarad a 2–3 százalékpont közötti növekedési többlet, azaz a relatív teljesítményünk továbbra is kedvezően alakul.
A magyar kormány a beruházások felpörgetésében látja a megoldást a válság gazdasági hatásainak csökkentésére, az MNB azonban az 50 pontos csomagban ennél szélesebb körű, átfogó intézkedéscsomagot hozott nyilvánosságra. Mennyibe kerülhet ezeknek a terveknek a megvalósítása? Honnan lehet rájuk forrást biztosítani?
A koronavírus nagyon sok csatornán keresztül fejt ki drasztikus hatást a gazdaságra. A helyzet talán egy ismeretlen ellenséggel vívott elhúzódó harcra hasonlít a leginkább. Egy ilyen időszakban mindent be kell vetnünk azért, hogy növeljük a beruházásokat, megóvjuk a családokat, a munkahelyeket, és újraindítsuk a gazdaságot. Az európai tapasztalatok azt mutatják, hogy az állami költségvetések erőteljes ösztönzőpolitikával képesek voltak tompítani a járvány negatív hatásait. A gazdasági teljesítményt leginkább a közvetlen és célzott költségvetési lépések élénkítették. Fontos azonban, hogy ne csak a költségvetési politika rövid távú hatásaira legyünk figyelemmel, hanem a hosszú távú versenyképességi tényezőkkel is számoljunk a döntéshozatalban. Recessziók után a gazdaságok sohasem ugyanolyan szerkezetben indulnak újra, mint ami a válságot megelőzően jellemző volt. Az aktuális koronavírus-válság után az új normák és az új gazdaságszerkezet kialakulása az elmúlt évtizedek válságainál jóval erőteljesebb lehet. Ehhez az átalakuló világhoz alapvetően a strukturális politikákkal lehet és kell is hosszabb távon alkalmazkodni. A támogató költségvetési politikának a mostani időszakban természetesen emelkedő hiány és adósságpálya a következménye. De 2021-ben már csökkenő pályára állhat az adósságráta és a GDP-arányos deficit, és a járvány hatásainak kifutásával, a versenyképesség megfelelő javításával 2022-től ismét visszatérhetünk a 2010-es évtizedben egyszer már sikert hozó „egyensúly és növekedés” képletéhez.
