Az eurózóna országait, az Egyesült Államokat és sok feltörekvő országot a 2008-as pénzügyi válság előtti szinteknél magasabb államadósság mellett érte a járvány okozta krízis. Közép-Európa azonban ebben a tekintetben sokkal jobb helyzetben volt, és ezt a pozícióját meg is őrizte.
Volt elegendő muníciójuk a gazdaságvédelemre, az iparuk és kereskedelmük pedig – a fejlett országoktól eltérően – nem volt recesszióban a válság előtt sem. A mediterrán EU-tagokkal szemben meghatározó előnyük, hogy jóval magasabb mellett is megengedhették maguknak a nagy monetáris lazítást, ami tetemes negatív reálkamatokat eredményezett a hitelfelvevők számára, és jelentősen javította a versenyképességet. Várhatóan arra is lesz terük, hogy a kilábalási szakaszban előbb kezdjék meg a kamatok emelését az ultraalacsony szintekről, mint akár az Egyesült Államok, akár az eurózóna.
Mindez a hozamgörbék meredekebbé válását eredményezheti, azaz
a hosszabb lejáratú papírok hozamainak gyorsabb emelkedését a rövidekénél, és – Bulgárián és Horvátországon kívül – nem ösztökéli a régió országait az euró bevezetésére
– vélik az elemzők.
A negatív reálkamatok a régióban javították az adósok helyzetét, a megtakarítások mégis szépen növekedtek, ahogy a bérek is. Mindez a fogyasztás nagyarányú bővülését ígéri 2021-től, és a GDP-arányos adósság csökkenését. Ez nagyban eltér az eurózónától – ahol a legjobb esetben is a stagnálás lesz a jellemző a következő években –, miközben a régió munkaerőpiacai is viszonylag jó állapotban vannak. A következő időszakban a régió országai 3,5-5 százalékos éves növekedésre számíthatnak a Raiffeisen várakozásai szerint. „Az államadósságot tekintve a kelet-közép-európai régiót nagyon jó relatív és abszolút helyzetben látjuk más feltörekvő piacokhoz és az eurózónához mérve is – vélik a közgazdászok. – A régió országainak viszonylagos vonzereje üzleti és befektetési célpontként nőtt vagy növekvőben van, mivel jó a válságokhoz való alkalmazkodóképességük.”
