Súlyos ára lehet a ketreces tartás felszámolásának: csaknem kétszer nagyobb az ökotojás klímalábnyoma
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz állatjóléti célú átalakítások környezeti következményei jóval összetettebbek annál, mint amit a tartásmódok közötti egyszerű választás sugall - derül ki a Royal Society Open Science folyóiratban megjelent tanulmánból. Az ökológiai szabadtartásból származó tojás előállítása csaknem kétszer akkora klímaterhelést okozhat, mint a korszerű ketreces tartás – állapította meg az Oxfordi Egyetem kutatóinak friss elemzése.
A kutatók a brit tojástermelés négy meghatározó rendszerét – a berendezett ketreces, a mélyalmos, a szabadtartásos és az ökológiai szabadtartásos termelést – hasonlították össze. A számítások során azonos tojásmennyiséget vettek alapul, így azt vizsgálták, mennyi takarmányra, földterületre és tojótyúkra lenne szükség ugyanakkora kibocsátás eléréséhez.
Az eredmények szerint egy kilogramm tojás előállítása az ökológiai szabadtartásos rendszerben mintegy 3,52 kilogramm szén-dioxid-egyenértékű kibocsátással járhat. A berendezett ketreces rendszerben ugyanez körülbelül 1,8 kilogramm.
Hatvan százalékkal nőhetne a kibocsátás
Ha a teljes brit tojástermelést ökológiai szabadtartásra állítanák át, az ágazat éves kibocsátása a jelenlegi termelési szerkezet mellett becsült 1,439 millió tonnáról 2,316 millió tonna szén-dioxid-egyenértékre emelkedne. Ez csaknem 61 százalékos növekedést jelentene, miközben a földhasználat megközelítőleg megduplázódna. Egy kizárólag ketreces termelésre épülő elméleti rendszer kibocsátását 1,184 millió tonnára becsülték.
A különbséget nem önmagában az okozza, hogy a tyúkok kijuthatnak a szabadba. Az ökológiai és szabadtartásos állományok jellemzően több takarmányt fogyasztanak egy kilogramm tojás előállításához, miközben a termelésük alacsonyabb. Az ökológiai takarmánynövények hektáronkénti hozama is kisebb lehet, ezért ugyanannyi takarmány megtermeléséhez több földterületre van szükség.
A takarmány-előállítás a tojás teljes környezeti lábnyomának egyik legfontosabb eleme. Minél rosszabb a takarmányhasznosítás, annál nagyobb terület, energia és egyéb erőforrás szükséges ugyanannyi tojás előállításához. A nagyobb állatlétszám emellett több trágyát, ezáltal nagyobb savasodási és vízeutrofizációs kockázatot is jelent.
Több tyúk kellene ugyanannyi tojáshoz
A teljes ökológiai átálláshoz a számítások szerint mintegy 2,67 millióval több tojótyúkra lenne szükség Nagy-Britanniában. Ennek oka, hogy a ketreces rendszerben tartott madarak kevesebb mozgási energiát használnak fel, jobb a takarmányértékesítésük és általában több tojást termelnek.
A modell az elhullási arányokban is jelentős eltérést jelzett:
- az ökológiai szabadtartásban 8 százalékos,
- a berendezett ketrecekben 2,5 százalékos
mortalitással számoltak. A szabadtartott állományok fokozottabban ki vannak téve a ragadozóknak, a fertőzéseknek, a sérüléseknek és a tollcsipkedésnek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kutatás a ketreces tartást állatjóléti szempontból kedvezőbbnek minősítené. Az elhullás csak egyetlen mutató: nem méri például a mozgás szabadságát, a természetes viselkedés lehetőségét vagy az állatok érzelmi állapotát. A szerzők ezért nem a ketrecekhez való visszatérést, hanem az állatjólét és a termelési hatékonyság együttes javítását tartják szükségesnek.
Vannak kérdőjelek is
Az eredményeket jelentős korlátozással kell értelmezni. A modell alapjául szolgáló üzemi adatokat 2009–2010-ben gyűjtötték, azóta pedig sokat javult a ketrecmentes rendszerek technológiája, takarmányozása és állománykezelése.
A Science Media Centre által megszólaltatott szakértők közül többen arra figyelmeztettek, hogy a régi mortalitási és trágyakezelési adatok miatt a tanulmány túlbecsülheti a mai szabadtartásos rendszerek egyes környezeti terheit. A vizsgálat emellett nem számszerűsítette részletesen a növényvédőszer-használatot, a talajállapotot és a biodiverzitást, amelyekben az ökológiai gazdálkodás kedvezőbb eredményt érhet el.
Az alapvető összefüggést ugyanakkor a kritikus szakértők sem vitatják: a rosszabb takarmányhasznosítás miatt a ketrecmentes és különösen az ökológiai rendszerek klímalábnyoma jellemzően magasabb lehet.
Magyarországon olcsóbb a ketreces tojás
A kutatás az európai és a magyar tojáságazat számára is időszerű. Az Európai Bizottság 2026 végéig tervezi a tojótyúkokra vonatkozó állatjóléti szabályok felülvizsgálatát, amelynek része lehet a ketreces tartás fokozatos megszüntetése. Az átállás az istállók átépítése, a férőhelyek növelése és az új technológiák bevezetése miatt jelentős beruházást igényelne.
A Világgazdaság által ismertetett AKI-adatok szerint a ketreces tartásból származó M és L méretű tojások átlagos magyar csomagolóhelyi ára 2026 első 27 hetében darabonként 63,20 forint volt, 3,7 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A mélyalmos tojás átlagára ezzel szemben csaknem 1 százalékkal, 74,33 forintra emelkedett.
Az árkülönbség már most megmutatja a tartási rendszerek eltérő költségét. Egy gyors ketreces átállás nemcsak beruházási terhet róna a gazdaságokra, hanem növelhetné a tojás előállítási és fogyasztói árát is.
A magyar ágazat külkereskedelmi helyzete ugyanakkor 2026 elején javult: az első öt hónapban a héjas tojás importja 23 százalékkal, csaknem 7 ezer tonnára csökkent, miközben a kivitel 21 százalékkal, 5,6 ezer tonnára nőtt. Uniós szinten azonban más irányú folyamat látható: a tojás- és tojástermékimport az első negyedévben 35 százalékkal emelkedett, az export pedig 14 százalékkal visszaesett.
Az oxfordi kutatás így egy nehezen feloldható gazdaságpolitikai ellentmondásra világít rá. A jobb állatjóléti feltételek növelhetik a termelési költséget, a szükséges állatlétszámot és a környezeti terhelést, miközben az európai gazdaságoknak olyan importtermékekkel kell versenyezniük, amelyek előállítóira nem feltétlenül vonatkoznak ugyanilyen szigorú követelmények.
