Szakácsot, pincért, felszolgálót, szobalányt, pultost még lasszóval sem lehet fogni a régióban, annak ellenére sem, hogy mindenhol emelkedett a munkanélküliek száma.
Nincs, aki leszedje a málnát Szerbiában
A tavalyi év végén Szerbiában a hivatalos statisztikák szerint 7,2 százalékos volt a A fiatalok körében ez az arány azonban jóval magasabb, 20,7 százalékot tett ki. A helyzet azóta sem sokat változott. A statisztikákat torzítja, hogy sok esetben azért nem mondtak fel a feleslegessé vált dolgozónak, mert akkor a cégek elestek volna az állami segélyektől.
Májussal bezárólag a szerb nyilvántartásban 548 ezer munkanélküli szerepelt, közülük 302 ezer a nő. Mintegy 170 ezren vannak az alacsony képzettségűek és a képzettség nélküliek, 50 ezren keresnek munkát felsőfokú végzettséggel. Ezek a hivatalos számadatok, miközben
egyre több szektorban a krónikus munkaerőhiány okoz nagy gondokat. Az építőiparban, a vendéglátóiparban, az IT-szektorban tízezres nagyságrendekben hiányzik a megfelelő munkaerő. A mezőgazdaságban is nehezen találnak idénymunkásokat. Most például a málnatermesztők vannak bajban, mert nincs, aki szüreteljen.
Szerbiában a nettó 33 ezer dinár (mintegy 100 ezer forint) körül alakul a munkanapok havi számától függően. Az átlagfizetés az utóbbi hónapokban mintegy nettó 65 ezer dinár (200 ezer forint), de a foglalkoztatottak több mint a fele 49 ezer dinárnál kevesebbet keres. Az elmúlt egy év alatt a bérek – szektoronként nagyon eltérően – mintegy 5-10 százalékkal emelkedtek, ami elsősorban nem a termelékenység és a hatékonyság növelése miatt, hanem az egyre szűkösebb munkaerő-kínálat következtében.
A szerb állam június 14-én fizette ki a munkanélkülieknek a 60 eurós segélyt, ez még a világjárvány hatásainak enyhítésére meghozott harmadik csomag része volt. Előtte a statisztikák 540 ezer munkanélküliről szóltak, mivel azonban a segélyt mintegy 600 ezer ember számára folyósították, a munkanélküliek valódi száma ezzel egyezhet meg. A különbség a nyilvántartás eltérő módszereiből eredhet.
Kevesebb mint egy évtizeddel ezelőtt még mintegy 30 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, ez a közel hétmilliós országban mostanáig 10 százalék alá csökkent.
Az adatokat azonban nagyban befolyásolja, hogy a segélycsomagokból csak azok a cégek és vállalkozások kaphattak a foglalkoztatottak után állami támogatást – legutóbb három hónapon keresztül foglalkoztatottanként fél minimálbérrel megegyező összeget –, amelyek nem bocsátottak el alkalmazottakat. Így a munkanélküliség sok esetben rejtett maradt,
amikor nem volt ugyan munka az alkalmazott számára, de a segély miatt nem bocsátották el, és abban bíztak, hogy a helyzet rendeződésével a munka is megszaporodik.
A munkanélküliek nyilvántartásában kiemelkedő a fiatalok aránya. Eközben a szerbiai vendéglátóipari objektumok, kávézók, éttermek, hotelek, krónikus munkaerőhiánnyal küzdenek. Pincérek szakácsok, felszolgálók nagy számban tudnának most azonnal elhelyezkedni, de nemigen számíthatnak többre a szerb minimálbérnél (mintegy 280 eurónak megfelelő dinár), mert a munkaadók is nehéz időszakon vannak túl, tartalékaik kimerültek.
A vendéglátóiparban ugyanis mintegy 15 hónapon keresztül szünetelt a munka, és sokan időközben más iparágakban vagy külföldön kerestek munkalehetőséget. A nyári szezon beköszöntével pedig inkább a tengerparti üdülőhelyeken vállalnak munkát, ahol sokkal nagyobbak a bérek.
Munkaerőhiány és munkanélküliség Horvátországban
Horvátországban a munkáltatóknak országos szinten óriási fejtörést okoz a súlyos munkaerőhiány. A helyzet az építőiparban és a turizmusban a legrosszabb, ezekből a szektorokból ugyanis legalább 100 ezer dolgozó hiányzik. Az országban szinte nincs olyan építkezés, amely időre elkészülne, ez pedig különösen nagy probléma Horvátország földrengés sújtotta részein, ahol gyakorlatilag még semmi sem épült újjá.
A hiányt a cégek albán, bosnyák és ázsiai, főként bangladesi és pakisztáni vendégmunkásokkal próbálják pótolni, ám mindez kevés, hiszen nincsenek elegen, és általában a szakértelmük is megkérdőjelezhető.
Hasonlóan hiányzik a munkaerő a turizmusban is, vannak olyan vendéglők, hotelek, amelyek idén emiatt ki sem nyitnak, jellemzően azok, amelyek az utolsó pillanatig kivártak, és már nem jutott nekik alkalmazott. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a turisztikai szezonmunkások egy része a bizonytalanság miatt inkább más ágazatokban próbált szerencsét.
A mezőgazdaságban is nagy méreteket ölt a munkáshiány, főleg a kétkezi idénymunkásokból óriási.
Éppen ezért az ágazatban, ahol csak tudnak, gépesítenek a gazdák, de még így is előfordul, hogy egyes gyümölcsök a fákon maradnak, mert nincs, aki leszedje őket. Horvátországban nagy szükség lenne több szakképzett, tapasztalt munkásra is, ugyanis ezek számottevő része az elmúlt években elhagyta az országot, és Németországban vagy Ausztriában vállalt munkát magasabb fizetség fejében.
A munkaerőhiány megoldásában a legnagyobb gondot az okozza, hogy az oktatási rendszer nem igazodik a munkaerőpiac igényeihez. Részben ebből fakadhat az is, hogy az óriási munkaerőhiány ellenére délnyugati szomszédunknál több mint 126 ezer regisztrált munkanélküli van számon tartva.
Kétarcú a szlovák munkaerőpiac
Szlovákiában májusban 7,92 százalékos szinten mozgott a munkanélküliek aránya, ez 0,08 százalékponttal alacsonyabb az áprilisi adatnál, ami elsősorban a járvány utáni májusi nyitásnak köszönhető. Azonban ha a járvány előtti utolsó hónappal, azaz 2020 februárjával vetjük egybe az adatot, akkor 2,93 százalékponttal magasabb az állástalanok aránya. Az ország nyolc járásában 15 százalék feletti a munkanélküliek aránya, a legrosszabb helyzetben hagyományosan a magyar határ menti gömöri Rimaszombati járás van 21,1 százalékos mutatóval. A pandémia tovább növelte a regionális különbségeket: míg Pozsony megyében egy munkanélkülire egy betöltetlen állás esik, Nyitra és Nagyszombat megyében pedig ez a mutató 1,4–2 között mozog, addig a keleti országrészben, Eperjes és Kassa megyében az idevágó adat 11,3–12,5 közötti.
Országos szinten 71 ezer betöltetlen munkahelyet tartanak nyilván, ez 4,6 százalékkal több, mint 2020 májusában.
Lubomír Korsnák, az UniCredit Bank makrogazdasági elemzője szerint, mivel június végével véget érnek a járványügyi támogatások, mentőprogramok, a nyár folyamán átmenetileg megugorhat a munkanélküliek száma, másrészt felfutóban a gazdaság teljesítménye, ami viszont új állásokat teremt. Jana Morhácová, a Szlovák Statisztikai Hivatal szóvivője a következőképpen látja a helyzetet:
a foglalkoztatottság áprilisban csupán az IT-ágazatban nőtt, és ott is csak alig 3 százalékkal az egy évvel korábbihoz képest. A szállodaiparban ezzel szemben csaknem 20, a vendéglátásban 12, az építőiparban és a kereskedelemben 4-5 százalékkal maradt el az alkalmazottak száma az egy évvel korábbitól.
Vagyis a munkaerőpiacon van bőven tartalék, a magához térő idegenforgalom képviselői mégis azt állítják, hogy alig találnak szakácsot, pincért, szobalányt. Marek Harbulák, a Szlovákiai Szállodák és Éttermek Szövetségének vezető képviselője szerint az ágazat bérszintje nem versenyképes, ráadásul sokan aggódnak amiatt, hogy a járvány újabb és újabb hulláma miatt az ágazatban bizonytalanok az állások. Egyébként a pandémia a szlovák vendéglátásban mintegy 40 ezer pozíciót semmisített meg. Egy felmérés szerint a távozó szakácsok, pincérek 70 százaléka azóta más ágazatban helyezkedett el, és nem is szándékoznak visszatérni eredeti szakmájukba. Ami pedig a béreket illeti,
áprilisban is a vendéglátóiparban dolgozók javadalmazása volt a legalacsonyabb, az ágazatban 557 euró volt a havi bruttó átlagbér.
A szállodaiparban ugyanez 700, az építőiparban 801, a kiskereskedelemben 848, a közlekedésben és a raktározásban 1097, az iparban 1263, a legjobban fizető IT-ágazatban pedig 2189 euró volt. Egybevetésként:
Már a külföld felé kacsingatnak a románok
A romániai munkaerőpiac még nem tért magához teljesen a koronavírus-járvány okozta megrázkódtatásból, miközben gyors mozgásokkal is szembesülnie kell. Az idei első negyedévben 60,8 százalékra csökkent a munkaképes korú (15 és 64 év közötti) lakosság foglalkoztatási aránya az előző negyedévben jegyzett 65,8 százalékról, a munkanélküliségi ráta pedig 5,2 százalékról 6,1 százalékra nőtt. A statisztikai intézet legfrissebb adatai szerint a január és március közötti időszakban a 19 milliós ország lakosságából 8,1 millióan voltak aktívak, ebből 7,6 milliót tett ki a foglalkoztatottak, 496 ezret pedig a munkanélküliek száma. A bérek tekintetében emelkedést jegyeztek, áprilisban a 250 ezer forintnak megfelelő 3561 lejes (1 lej 70 forint) nettó átlagbér 11,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az inflációt is figyelembe vevő reálbér-növekedés 8,4 százalék volt a tavalyi év negyedik hónapjához mérten. A legnagyobb, 7127 lejes nettó átlagbér az információtechnológiai ágazatban volt, a biztosítási és pénzügyi szektorban dolgozók nettó keresete szinte ugyanakkora, 7110 lej volt.
A legalacsonyabb, 1790 lejes nettó átlagbért a vendéglátóiparban jegyezték, ám itt a dolgozók a jövedelmük egy részét borravalóból kapják, amit nem tartalmaz a statisztika.
Az ágazatot ismét munkaerőhiány sújtja, holott a járvány enyhülésével együtt járó lazítások és étteremnyitások után a munkáltatók nekiláttak a 2019-ben mért szinthez hasonló munkaerő-toborzásnak. Az eJobs állásközvetítő portál kimutatása szerint a szállodákat, éttermeket és kávéházakat működtető HoReCa-ágazat munkanélkülivé vált dolgozóinak nagy része a pandémia idején is biztos megélhetést nyújtó kiskereskedelemben helyezkedett el, ahol nemigen van szükség szakirányú végzettségre. Ezzel egy időben a nyugat-európai országokban is sorra kerülő nyitás, az idegenforgalom beindulása miatt a romániai munkaerő külföldre vette az irányt a nagyobb kereset reményében.
Ágazati képviselők szerint a járványidőszakban több mint százezer alkalmazottat veszített el a 2019-ben még 400 ezer dolgozót foglalkoztató, az üzleti forgalomban tavaly 80 százalékos kiesést elszenvedő romániai HoReCa. Pócsai András kolozsvári vendéglátóipari menedzser lapunknak elmondta,
a hónapokig tartó bezárások miatt az alkalmazottak közül sokan más iparágban találtak munkát, emiatt nagyon nehéz alkalmazottakat szerezni kiszolgálói munkakörbe, konyhára, bárba.
Mindez nagy kihívás a munkáltatók számára, hiszen a vendéglátóipari egységek megnyílásával a vendégek „ki vannak éhezve, étterembe vágynak”.
