Most még szükség van valamilyen mértékben a fiskális politika támogató szerepére annak érdekében, hogy a gazdaság vissza tudjon térni a korábbi magas növekedési pályára, és folytatódjon a felzárkózás. Arra ugyanakkor megvan a lehetősége a kormányzatnak, hogy ha a gazdasági kilábalás jó ütemben halad, a beérkező többletbevételeket a hiány lefaragására fordítsa, anélkül, hogy a kiadási oldalhoz hozzányúlna – mondta a VG-nek Molnár Dániel, a Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője. Kiemelte, hogy a jövő évi költségvetés elfogadásakor a kormányzat 4,3 százalékos idei növekedéssel számolt, ami az azóta beérkezett adatok alapján túlzottan visszafogott becslésnek bizonyult, már csak emiatt is mérséklődhet jövőre a hiány.
Így a köztudatban élő értelemben, mint adóemelés vagy egyes támogatások megszüntetése, nem lesz szükség megszorításokra
– hangsúlyozta az elemző.
Bár a jövő évi költségvetést 5,9 százalékos deficittel tervezte a kormány, a büdzsé működési oldala továbbra is egyensúlyban van, a Költségvetési Tanács, amely a magas hiány miatt aggodalmait fejezte ki, nem is ebben látja a problémát, a testület a beruházások átütemezését javasolta. Molnár Dániel szerint ezzel valóban viszonylag gyorsan lefaragható lenne a hiány.
Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy ez a jövőbeli növekedést is befolyásolja. Az üzleti környezetet javító infrastrukturális beruházásokat nem érdemes elhalasztani, mivel ezek érdemben hozzá tudnak járulni a versenyképesség javulásához. Ugyanakkor a magas beruházási kereslet kapacitáskorlátba ütközhet, ami az árakat felfelé hajthatja, ekkor a növekedésre gyakorolt hatás érdemben csökkenhet. E két, egymással ellentétes szempontot kell átgondolnia a kormányzatnak
– figyelmeztetett a szakember.
Jelentős korrekcióra emiatt a költségvetésben nincs szükség, az egészség- és nyugdíjbiztosítási alapoknál például nem mutatható ki számottevő hiány.
Az igazi kérdés azonban az, hogy visszatért-e a 2000-es évekre jellemző fiskális alkoholizmus időszaka, aminek később órási növekedési ára volt, a megszorítások hatására 2006 után gyakorlatilag teljesen lefulladt a magyar gazdaság. A Századvég elemzője szerint nem érdemes párhuzamot vonni a két időszak között, most a gazdaság a kilábalás fázisában van egy válság után, míg a 2000-es években a konjunktúraciklus csúcsán alakult ki rekordmagas hiány (9 százalék), emiatt a 2008-ban kirobbanó globális idejére a fiskális politikának már nem maradt mozgástere.
Mindennek következtében az utolsó békeévben, 2007-ben Magyarországon a mindössze 0,6 százalékkal bővült, miközben Szlovákiában 10,7 százalékos növekedést regisztráltak, de még Lengyelországban is 7,1, Csehországban pedig 5 százalékot.
Ráadásul a hazai államadósság szintje már ekkor növekedésnek indult, a hitelminősítő intézetek 2006-tól egymás után minősítették le Magyarország adósbesorolását. Annak ellenére, hogy tavaly, egyetlen év alatt 15 százalékponttal, 81 százalékig emelkedett a magyar adósságráta, legutóbb a londoni székhelyű Fitch Ratings megerősítette a magyar adósságosztályzatot. Molnár Dániel mindezt azzal magyarázta, hogy az mértékénél még fontosabb a szerkezete, ezen a területen pedig rengeteget lépett előre Magyarország a legutóbbi válság óta: 50 százalék körüli szintről 20 százalék alá csökkent például a devizaarány, így az árfolyamkockázat érdemben mérséklődött. Emellett komoly átrendeződés zajlott le a tulajdonosi szerkezetben, míg korábban az államadósság jelentős hányada külföldi befektetők kezében volt, addig mára a lakossági szegmens szerepe emelkedett meg nagymértékben, ez pedig sokkal kiszámíthatóbb finanszírozást eredményez.
