Időszerűnek tartja a legnagyobb szakmai szervezet, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ), hogy ismét szakmai egyeztetések induljanak az építőipari gyakorlati képzés korszerűsítése és a gyakorlati képzőközpontok létrehozása ügyében – tájékoztatta a VG-t Koji László, az ÉVOSZ elnöke.
A helyzet annyira kritikus, hogy annak javulása csak komoly beavatkozásokkal és jelentős befektetéssel érhető el.
A témában meghatározó szerepet tölt be az állam, mert az építőipari képzés infrastruktúrája döntően állami tulajdonú intézményeket foglal magában. Ez a megváltozott helyzetben, amikor az állami intézményrendszer racionalizálása a növekvő fenntartási költségek miatt elkerülhetetlenné vált, még jól is jöhet, jó irányba viheti a folyamatokat. A gyakorlati oktatás rendszerének reformját egyébként már nem először veti fel a szakmai szövetség.
Az építőipar gyakorlati képzési rendszerét az ÉVOSZ legfeljebb hét régióban, úgynevezett regionális ágazati képzőközpontokban tartja célszerűnek létrehozni. Ezzel koncentrálni tudnák a piaci szereplők erőforrásait, és megfelelő szintre fejleszteni a gyakorlati képzőhelyeket.
Jelenleg 120 intézményben kellene a 12 építőipari alapszakma elsajátításához szükséges feltételeket biztosítani, amit sem megfelelő létszámú szakoktatói csapattal, sem eszközökkel, feladatokkal nem tudnak biztosítani, ezért a végzős tanulók gyakorlati tudásszintje alacsony.
A gyakorlati képzés színvonalának biztosítása jellemzően a nagy cégek szerepvállalásán múlik, akiket a jelenleginél jóval racionalizáltabb, koncentráltan működő ágazati képző központok mögé hatékonyabban lehetne partnerként bevonni
– szögezte le Koji László.
A koncentrált, régiós alapokra állított, országos beiskolázással, kollégiumi háttérrel működő ágazati képző központokban a jelenlegi hiányszakmák utánpótlási helyzetét is enyhíteni lehetne. Ehelyett mi van most? Az ágazat számára rendkívül fontos szakmákban, például betonszerkezet építő, kőfaragó, szárazépítő, bádogos vagy tetőfedő, már évek óta nincs iskolarendszerű képzés. Az iskolák ugyanis a kisszámú jelentkezőt más, általuk is oktatott szakma választására biztatják. Ezekben a szakmákban néhány arra alkalmas intézményben megoldható lenne a képzés az érintett anyaggyártó és kivitelező cégek együttműködésében, megfelelő színvonalon.
Az építőiparból évente mintegy 20 ezer szakmunkás és mérnök megy nyugdíjba, vagyis ennyi frissen képzett szakemberrel – mintegy kétezer mérnökkel és 16-18 ezer szakmunkással – lehetne biztosítani a létszám megtartását.
Az ÉVOSZ elnöke hangsúlyozta, hogy az évi 20 ezer fős utánpótlásra akkor is szükség volt és lesz, amikor nem a jelenlegi 5,5 ezer milliárdos, hanem annál akár 25-30 százalékkal kisebb megrendelésállományt kell teljesíteni. Az ágazatban ugyanis hosszú ideje van nem létszám, hanem szakmunkáshiány, aminek mértékét példázza, hogy a várt 16-18 ezer új szakmunkás helyett a 14,5 ezer főre méretezett intézményrendszerben az előző tanévben 6,5 ezer tanuló volt beiskolázva.
A természetes lemorzsolódás és fluktuáció után végül évente 5 ezren tesznek szakvizsgát és helyezkednek el az ágazatban. Tehát csak a szükséges utánpótlás harmada-negyede kerül ki az elaprózott iskolarendszerből.
Az építőipari szakmát tanuló fiatalok többsége hátrányos helyzetű, vagy rendezetlen családi hátterű. Számukra egy kulturált kollégiumi elhelyezés a megfelelő szociálpedagógiai oktatás mellett a hátrányos helyzetükből, vagy a visszahúzó közegből való kiemelkedésüket és szociális felzárkózásukat is nagymértékben elősegítené, ami egyúttal az iskolaelhagyás mértékének csökkentését is elősegítené. Ennek érdekében a gyakorlati képzőközpontokban töltendő időszakra a tanulók kollégiumi elhelyezését is biztosítani kell az ÉVOSZ javaslata szerint.
Brutálisan drágulnak az építőanyagok, ördögi körbe sodródott az ágazatA nagymértékű drágulás vissza fogja vetni a lakossági, az állami és az önkormányzati beruházásokat is. |
Az építési vállalkozók határozott igénye, hogy a szakképzés színvonal-növekedése mindenképpen biztosított legyen – hangsúlyozta a szakszövetség elnöke. Pilot-projektként azokban a régiókban javasolják az ágazati képző központok kialakítását, ahol felsőfokú építőipari oktatást végző intézmények is működnek. Ilyen például Budapest, Debrecen, Győr és Pécs.
Nincs idő a tanulókraAz építőipari ágazatot projektszerű működés, folyamatosan változó projekthelyszínek, és a vállalati struktúra rendkívüli szétaprózodottsága jellemzi. A cég a megrendelésállományától függően végzi munkáját, és tevékenységük sok esetben csak bizonyos munkafolyamatok elvégzésére koncentrálódik. A cégek által végzett tevékenység nincs összhangban a tanulók képzési programjával, és így annak egyes részeinek bemutatását, begyakoroltatását a vállalkozás egyáltalán nem tudja a tanulók számára biztosítani. A vállalkozó pedig elsősorban a termelésben érdekelt, a tanulónak ott produktív munkát kell végezniük. Így a szakmai alapfogások begyakoroltatására se idő, se infrastruktúra, se arra ráérő munkatárs nem áll rendelkezésre – összegezte az ÉVOSZ a jelenlegi helyzetet.
|
