Az ÉVOSZ úgy számítja, hogy 2015-re 40 ezer építőipari szakmunkás hiányzik majd, ami veszélyeztetheti az Operatív Programokban és a Kohéziós Alap projektjeiben előirányzott fejlesztések minőségi és időbeni megvalósítását. A Magyarországra irányuló EU-s fejlesztési források 50-60 százaléka az építőipari kibocsátásban realizálódik – főleg infrastrukturális és környezetvédelmi beruházásokon keresztül –, ami az elkövetkező 10-15 éves ciklusban az építőipar teljesítményének közel megkétszereződését eredményezi. Ám a humán erőforrás elégtelensége miatt elmaradó fejlesztések visszavethetik az európai uniós források felhasználási arányát és a gazdaság egészének fejlődését – figyelmeztet a szakmai szervezet.
Az adatok azt mutatják, hogy míg az 1980-as években 10-12 ezer építőipari szakmunkást képeztek Magyarországon, addig ma négyezernél is kevesebbet, ami már a nyugdíjba vonulók utánpótlásához sem elegendő. Az utóbbi évek kezdeményezései nem hoztak megfelelő eredményt a problémák kezelésében. A hiányszakmák meghatározására tett decentralizált kísérletek nem a munkáltatók erőforrás-tervezésen alapuló tényleges jövőbeni szakmunkásigényeinek megfelelően történtek. A közvélemény kutatás alapú felmérések nem alkalmasak arra, hogy az RFKB-k meghatározzák a 2009. évi építőipari szakképzési kapacitásokat – állítja a szövetség, hozzátéve: humánerőforrás tervezési munkával regionális szinten szükséges meghatározni, hogy 2007-2015 között az EU-s, állami, önkormányzati és magánépítési beruházások összességének kivitelezéséhez az adott térségben mennyivel kell növelni 2009-től évente a szakiskolák szakképzési kibocsátását.
Javaslatok a jövőre
A fórumokon megfogalmazott javaslatok szerint minden régióban 2009-től évente 20-30 százalékkal növelni kell az építőipari szakmákban a beiskolázandó létszámot. Általános vélemény szerint középtávon elsősorban az építőipar nyújt lehetőségeket a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatására. A szakképzési rendszer átalakításának hiányában azonban az elmaradt térségek, a szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felemelkedésének eszköze kihasználatlan marad, így tovább növekedhet az inaktívak és a strukturális munkanélküliek most is rendkívül magas aránya.
A fenntartói finanszírozás rendszerének átalakítása keretében a szakma javasolja a szakképzési hozzájárulás felhasználási lehetőségeinek átalakítását, amely értelmében a források ágazati szinten koordinálva kerülhetnek felhasználásra. Ez a modell alapvetően megfelel a korszerű, az EU tagállamaiban is alkalmazott megoldásnak, ahol a forrásfelhasználást az adott vállalkozások által képviselt iparági szakmai szervezeteihez koncentrálja különös tekintettel az újonnan alakuló Térségi Integrált Szakképző Központok fenntartására és működtetésére.
