Ha nem is tűnik el egyhamar a magyar és a régiós inflációs adatok közötti különbség, de az olló zárulhat – erről beszélt a Világgazdaságnak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője, miután az Eurostat legutóbbi adatai szerint a 24,5 százalékos magyar továbbra is Európa-rekorder, ráadásul 15 százaléknál nagyobb drágulást egyedül Magyarországon regisztrált az unió statisztikai hivatala. Ettől is fájóbb, hogy a régióban Lengyelországban és Szlovákiában is 14 százalékkal, Csehországban pedig 14,3 százalékkal nőttek a fogyasztói árak áprilisban, bár jegyezzük meg, hogy egyik se épp az árstabilitás iskolapéldája.
A mostani hazai adat azért is kirívó, mert tavaly júniusban a tíz kelet-közép-európai országot tekintve a harmadik legalacsonyabb volt a hazai infláció. Az akkori 11,7 százalékos pénzromlásnál két kivétellel mindenhol magasabb számokat láthattunk, Lengyelországban, Csehországban vagy Romániában is 15 százalék, a balti államokban pedig 20 százalék fölötti áremelkedést mértek.
Virovácz Péter rámutatott: a magyar infláció átlagosan 11 százalékos lehet az utolsó negyedévben, amiben benne van az is, hogy az év végén egy számjegyű lesz a drágulás. Ehhez képest a régiós elemzéseik azt mutatják, hogy Csehországban 9, Lengyelországban 9,3, Romániában pedig 7,8 százalékos lehet az inflációs ütem.
Tehát mindenhol egy számjegyű lesz a fogyasztói árak átlagos növekedése, nálunk még mindig két számjegyű, de legalább nem arról kell beszélni, hogy idehaza közel 25 százalékos a drágulás, miközben máshol 14-15 százalék. Az INB Bank elemzője kiemelte, hogy egyedi hatások vezettek ahhoz, hogy a magyar pénzromlás ilyen magas, és ezek pont azok a hatások, amelyek miatt korábban alacsony volt. Viszont mindez azt is jelenti, hogy ha ezek a bázishatások, mint a rezsicsökkentés átalakítása vagy a benzinárstop kivezetése, kiesnek a bázisból, akkor lejjebb kerülhet a mutató.
Ugyanakkor ezek olyan károkat okoztak az inflációs folyamatban, hogy ugyanoda nem fogunk visszatérni, olyan nem lesz, hogy a magyar infláció az egyik legalacsonyabb
– vélekedett a szakember, hozzátéve, ezzel együtt a régiós átlagot megközelíthetjük, és 2024-re már lesznek olyan országok körülöttünk, ahol nagyobb drágulást mérnek, mint idehaza.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője ugyancsak az adminisztratív intézkedéseket emelte ki, amelyek a mostani hazai adatokat megmagyarázzák: szerinte azért nem volt kirívóan magas a magyar infláció tavaly év közepén, mert „ le volt szorítva” a változatlan lakossági energiaárak és az üzemanyagár-sapka következtében, így amikor a fedő fel lett emelve, hirtelen rázúdult a statisztikára és a lakosságra is. A másik ilyen tényező pedig a forint árfolyama, a hazai fizetőeszköz gyengülése azonnal megjelent az árakban. Ezért is lenne fontos a szakember szerint, hogy stabil maradjon az árfolyam a következő időszakban. Úgy látja, idővel kisimulnak az inflációs folyamatok, de erre még 2025-ig várni kell.
Jövőre hasonló mértékű lehet a magyar és a lengyel infláció
A stabilitási és konvergenciaprogramok alapján 2023-ban átlagosan a magyar infláció lehet a legnagyobb a visegrádi országok között, idehaza 15 százalékos drágulást vár éves átlagban a kabinet, ugyanez Csehországban 12,2, Lengyelországban 12 százalék. Ugyanakkor Szlovákia példája azt mutatja, hogy az euróövezeti tagság sem jelent védelmet az infláció ellen, az idén ugyanis 10 százalékos fogyasztóiár-emelkedést várnak Pozsonyban, ami jövőre 5 százalék lehet átlagosan. A jövő évi inflációs kilátások terén is hasonló számokat látunk: Budapesten és Varsóban is 6,5 százalékra lassulhat a fogyasztói árindex, Csehország kilóg a sorból 2,6 százalékos várakozásával.
