A fiatal vállalkozók lobbitevékenységének is köszönhető, hogy hazánknak van ifjúsági vállalkozásfejlesztési stratégiája. Az európai uniós kkv-törvény megalkotásakor magyar kezdeményezésre született meg az a kiegészítés, hogy a fiatal vállalkozókat is kiemelten támogatandó célcsoportnak minősítsék – mondta Kovács Patrik, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) alapító elnöke. A szervezet alapítása óta kiemelt feladatuknak tartják a gazdasági generációváltás támogatását, a jó gyakorlatok megosztását.
Beleszülettek a családi cégbe
A Scruton kávézóban tartott beszélgetés célja az volt, hogy a sikeres generációváltást megvalósító fiatal cégvezetők elmondják, milyen kihívásokkal kellett megküzdeniük. Még akkor is, ha mind a négyen beleszülettek a vállalkozói létbe, már gyerekként dolgoztak a családi vállalkozásban, többen a ranglétra minden egyes fokát végigjárva. Az egyik kihívás is innen ered.
Amikor a régi dolgozók azt látják, hogy a főnök kislánya vagy kisfia – aki a szemük láttára cseperedett fel a műhely udvarán – vezetőként lép fel, azt a helyzetet nehezen veszik komolyan.
A főnök gyerekeként megtapasztalták, hogy a tekintélyért meg kell harcolni. A vállalkozásban dolgozó barátok, rokonok viszont zokon vehetik, ha nem bánnak velük kiemelten. Az is közös a karrierjükben, hogy mindannyian átéltek dimenzióváltással járó növekedést, a koronavírussal járó leállást, tehát komoly kríziskezeléssel is találkoztak már, ahol újra kellett fogalmazni a céges stratégiát.
Kézi vezérlés vs. vállalatirányítás
Barta Anita, a Suzuki Barta tulajdonosa a generációk közötti szemléletbeli különbséget úgy jellemezte, hogy míg édesapja kézi irányítással tartotta kezében a céget, ő már rendszerben és folyamatokban gondolkodott. Bevezette többek között a korszerű informatikai megoldásokat, a vállalatirányítási rendszereket, melyeket édesapja valószínűleg észre sem vett – jegyezte meg félig viccesen.
Cséfalvay Tamás, a hőprések gyártásával foglalkozó Drucktech Kft. tulajdonos ügyvezetője közben arról mesélt, hogy sokat kellett bizonyítania, mire édesapja komolyan elhitte, átadhatja neki a vállalkozást. Sok hangos vita kísérte a tanulóéveket, a legnagyobb a marketingköltségek miatt.
Édesapja ugyanis még abban hitt: a jó bornak nem kell cégér, a marketing csak pénzkidobás.
Egy hollandiai kiállítás után tudta csak meggyőzni, hogy a fiatalabb generáció azt is nézi, miként csomagolják a terméket. Rájött: egy cégnek vizuálisan is korszerűen kell megjelenítenie magát.
Romhányi Tamás, az építőipari tevékenységgel és autókereskedéssel és szervizeléssel foglalkozó R-Carnet Service Kft. tulajdonosa is a családi műhelyben nőtt fel. Az ő történetében fontos szál, hogy édesapja rábízta salgótarjáni telephelyüket, és egy egészséges versengésben a fiatal vállalkozó komoly növekedést tudott elérni. Azt mesélte, náluk a legtöbb konfliktus abból adódik, hogy édesapja kevés türelemmel viseltetik a hosszabb távú folyamatok iránt, másrészt nem szívesen használja a technológiát, inkább harmincszor felhívja a fiát, mint hogy írjon egy e-mailt.
Vida Péter, a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Viapan Group Kft. fiatal tulajdonosa felidézte: az összes általuk közvetített diákmunkát ki kellett próbálni a korai évek alatt. Az ő édesapja még aktív, együtt vezetik a társaságot, mindketten dinamikus személyiségek, a konfliktusok kezelésében az egyik vezető kollégájuk vesz részt villámhárítóként. Már a barátait is elhívta a családi céghez, jó tapasztalatai vannak erről.
A bér kényes kérdés
A Világgazdaság kérdésére, hogy más szemléletű bérpolitikát folytatnak-e, mint édesapjuk, Barta Anita és Vida Péter azt felelte, nem. Édesapjukhoz hasonlóan gondolkodnak, de nagy odafigyeléssel, mert nagyon kényes terület a fizetések meghatározása.
Romhányi Tamás és Cséfalvay Tamás ugyanakkor azt mondták, már nem engednek a zsarolásnak, hogy „ha nem fizetsz többet, elmegyek”. Ezeket az embereket elengedik. A fiatal cégvezetők sokkal jobban figyelik a teljesítményt is, hogy melyik munkavállaló mit nyújt, miközben igyekeznek jól reagálni a kkv-kat gyakran hátrányosan érintő erős bérversenyre.
Inkább elmegyek!
Mind a négyen bevallották, az együttműködés évei alatt nemegyszer felmondtak az édesapjuknak. Úgy foglalták össze a tanulságokat, nagy kitartás kell a szülőkkel együtt dolgozni, nem érdemes felemlegetni a korábbi sérelmeket. A visszavonulásra készülő szülőnek meg kell hagyni részfeladatokat, olyat, amit szeret, és kifejezetten jól jön, ha van egy hobbi, amiben kiteljesedhet az aktív évek után. Akkor talán már csak hetente egyszer megy be a céghez.
