Magyar Péter és az erős forint összehozta: a Nestlé lehet az első fecske, gyárbezárási hullám söpörhet végig Magyarországon
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságBár a kormányváltást követően sokan arra számítottak, hogy a kilövő bizalmi indexek végre valódi fordulatot jeleznek majd a magyar gazdaságban, és a javuló várakozások rövid időn belül a reálgazdaság teljesítményében is megmutatkoznak, az elmúlt hetek eseményei alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy ezek a remények korainak bizonyultak. Nem csupán a makrogazdasági statisztikák festenek kijózanító képet, hanem a vállalati szektorból érkező hírek is: egyre több jel utal arra, hogy a magyar ipar, amely az elmúlt években már elszenvedte a háború, az energiaválság és az európai konjunktúra megtorpanásának következményeit, ismét egy rendkívül nehéz időszak küszöbére érkezett. Az erős forint, a továbbra is gyenge európai növekedés, valamint a Magyar Péter hibás gazdaságpolitikai lépései olyan kedvezőtlen gazdasági környezetet alakíthatnak ki, amelyben a gyárbezárások és a tömeges leépítések sem lesznek ritkák.
Magyar Péter, Friedrich Merz és az erős forint összehozta: a Nestlé lehet az első fecske, gyárbezárási hullám söpörhet végig Magyarországon
Ennek első jelét láthattuk a múlt héten. Pénteken jelentette be a Nestlé Hungária, hogy bezárja diósgyőri üzemét, és az év végéig 220 dolgozójától válik meg. A vállalat hivatalos indoklása szerint a döntés hátterében elsősorban a szezonális csokoládétermékek iránti kereslet tartós visszaesése és a gyártókapacitások átszervezése áll. A diósgyőri üzem az év végén fejezi be a termelést, amelynek jelentős része exportpiacokra készült.
Ez az első gyár a kormányváltás óta, ami beszünteti a tevékenységét, és vélhetően nem is az utolsó. Erre utal az is, hogy alig néhány nappal korábban, szerdán egy másik magyarországi üzem jövője is bizonytalanná vált.
Oliver Blume, a Volkswagen vezérigazgatója júniusban beszélt először arról, hogy a nagy múltú német konszern összesen 100 ezer munkahely megszüntetését és négy gyár bezárását tervezi. A cégvezetővel interjút készítő Manager Magazin azonban július 15-én már arról írt, hogy a Volkswagen válsága miatt két külföldi üzemére is lakat kerülhet 2035-ig. A lap szerint a győri Audi-gyár, valamint a lengyelországi Škoda-gyár szerepel azon kelet-közép-európai telephelyek között, amelyek bezárása az igazgatótanács tervei szerint 2035-től után felmerülhet.
Mondani sem kell, hogy ez milyen katasztrofális következményekkel járna a magyar nemzetgazdaságra és Északnyugat-Magyarországra nézve. Győrben jelenleg mintegy 12 ezer ember dolgozik az Audi-gyárban és a motorgyártó üzemben, vagyis több tízezer ember megélhetése kerülhet veszélybe.
A gyenge kereslet és a német gazdaság szenvedése után itt a következő csapás: az erős forint
Bár az egyes gyárbezárások mögött eltérő okok húzódnak meg, egy közös pont mégis kirajzolódik: az európai, különösen a német gazdaság továbbra sem talál magára. Németországban a jelentős költségvetési élénkítés ellenére sem látszik érdemi fordulat, miközben egyre súlyosabb kihívást jelent a kínai verseny. A német autógyártók folyamatosan veszítenek pozícióikból a kínai piacon, ami egyre látványosabban rontja jövedelmezőségüket. Mindez közvetlenül visszahat a magyar autóiparra is, amely szorosan beépült a német ipari ellátási láncokba.
Ha pedig mindez nem volna elegendő, a Magyarországon működő vállalatoknak most egy újabb kihívással is szembe kell nézniük: a forint gyors és jelentős felértékelődésével.
A hazai fizetőeszköz látványos erősödése különösen a Tisza választási győzelme óta tart. A befektetők pozitívan értékelték Magyar Péter gazdaságpolitikai ígéreteit: a 2030-ra tervezett euróbevezetés feltételeinek megteremtése, a különadók fokozatos kivezetése vagy az Európai Unióval való viszony rendezése egyaránt megjelent a forint árfolyamában, ami idén már közel 9 százalékkal, 360 alá erősödött az euróval szemben. Első látásra az erős forint örömteli fejleménynek tűnhet, hiszen az importtermékek olcsóbbá válnak, mérséklődik az infláció, így kisebb nyomás nehezedik a jegybankra, amely épp emiatt képes kamatot csökkenteni, az év eleje óta már két ízben.
Csakhogy egy olyan gazdaságban, amelynek teljesítménye döntően az exporttól függ, a forint erősödése belemar az expártáló vállalatok jövedelmezőségébe.
A magyar GDP 80 százaléka exporttevékenységhez kapcsolódik. Az autóipar, az elektronikai ipar, az akkumulátorgyártás vagy a gépipar bevételeinek döntő részét euróban realizálja, miközben béreit, közüzemi költségeinek jelentős részét és a hazai beszállítók szolgáltatásait forintban fizeti ki. Ha a forint rövid idő alatt 7-8 százalékkal felértékelődik, ugyanazért az euróbevételért ennyivel kevesebb forint folyik be a vállalatok kasszájába. Azokban az iparágakban, ahol néhány százalékos profittartalommal működnek a cégek, ez már önmagában eldöntheti, hogy egy üzem nyereséges vagy veszteséges. Itt jön be talán az egyik nagyobb probléma, hogy magyar bérek gyorsabban emelkedtek, mint számos versenytárs országban. A vállalatok ezt a többletköltséget részben a gyengébb forint segítségével tudták ellensúlyozni. Ha azonban ez a természetes árfolyamvédő hatás egyik napról a másikra megszűnik, a magyar termelés költségelőnye is gyorsan olvadni kezd.
Az erős forint nem először okoz gondot: pont a 2002-es kormányváltás után
Nem ez az első eset, hogy Magyarországon gondot jelent az ipar számára az erős forint.
Kevesen emlékeznek rá, de ugyancsak egy kormányváltás után, 2002-ben az első Orbán-kormány után láttunk hasonlót. A forint felértékelődés hatására kisebb gyárbezárási hullám indult el 2003-ban.
A 2001–2002-es minimálbér-emelések és a közszféra 50 százalékos béremelése az egész gazdaságban felhajtotta a munkabéreket. Az exportőrök egyszerre szembesültek növekvő bérköltségekkel és az erős forinttal, ami jelentősen szűkítette a profitmarzsokat. Az MNB pénzügyi stabilitási jelentése is megállapította, hogy már 2001–2002-ben a gyors bérnövekedés létszámleépítésekhez vezetett az exportáló vállalatoknál.
Csak néhány példa az akkori gyárbezárásokról:
- a Philips,
- a Skanska,
- az IBM,
- a Salamander összessen több ezer munkahelyet szüntetett meg és telepített át a gyártósorait más országba, ami miatt 2003-ban már 6 százalék közelében volt a munkanélküliségi ráta.
Fontos hozzátenni, hogy a közgazdászok között sincs teljes egyetértés a devizaárfolyam reálgazdasági hatásairól. Ez különösen igaz a hazai elemzői közegre, amely rendre alábecsüli az árfolyam szerepét a versenyképesség alakulásában. Ennek azonban érthető vannak okai: 2022-ben kisebb árfolyamválság alakult ki a csereegyenleg felborulásával, ami aztán a 25 százalékig elszaladó inflációban csapódott le.
Aki nem akar összeszerelő üzemet látni, annak a gyárbezárásokkal is számolnia kell
Az erős forint azonban csupán az egyik olyan tényező, amely egyre nagyobb nyomás alá helyezi a Magyarországon működő vállalatokat. Legalább ekkora bizonytalanságot jelent számukra az a gazdaságpolitikai irányváltás is, amelyet Magyar Péter már a kampány során egyértelművé tett, amikor többször hangsúlyozta: szakítani kíván azzal a fejlesztési modellel, amely az elmúlt másfél évtizedben Magyarországot Közép-Európa egyik legfontosabb ipari és összeszerelő bázisává tette. Ez éles szembenállás Orbán-kormány gazdaságpolitikai filozófiájával, amely az elmúlt tizenhat évben tudatosan épített befektetőbarát környezetet: Európa egyik legalacsonyabb társaságiadó-kulcsával, jelentős állami támogatásokkal és bőkezű adókedvezményekkel igyekezett a nemzetközi ipari beruházásokat Magyarországra vonzani. Ennek a stratégiának köszönhetően választotta hazánkat többek között a BMW, a CATL vagy a BYD is, amelyek beruházásai az elmúlt évek iparpolitikájának legfontosabb sikertörténetei közé tartoztak.
A Tisza ugyanakkor ezeket a kedvezményeket várhatóan fokozatosan kivezeti, ám ennél is nagyobb kérdés, hogy a kormány eddigi kommunikációja mennyire tekinthető befektetőbarátnak. Hiába alkalmazza a világ egyik legmodernebb technológiáját a BMW és a Mercedes beszállítójaként ismert a akkumulátorgyártó vállalat, a kínai CATL, Tarkányi Zsolt, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium államtitkára egyértelművé tette, hogy a vállalat nem építheti meg a második és harmadik ütemet. Sőt, ennél is tovább ment.
Ha rajtam, rajtunk múlt volna, akkor egyetlen akksigyár, egyetlen szennyező üzem sem jött volna Debrecenbe
- fogalmazott Tárki. A legélesebb támadás ugyanakkor az elmúlt napokban a BYD-t érte. A világ vezető elektromosautó-gyártójának legnagyobb „bűne", hogy Szijjártó Péter volt külgazdasági és külügyminisztert nevezte ki a nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetőjének.
Magyar Péter azonnal bírálta a döntést, és meglehetősen éles hangnemben azt állította, hogy Szijjártó ezzel a kínai kommunista párt szolgálatába állt. A miniszterelnök azt is belengette, hogy olyan szabályokat vezetnek be, amelyek kizárhatják Szijjártót hasonló pozíciók betöltéséből. A politikában a forgóajtó-jelenség nem ismeretlen, a kijelentések azonban akkora visszhangot váltottak ki, hogy még Szeged alpolgármestere is szükségét érezte hangsúlyozni: a kormány nem akarja elüldözni a BYD-t.
Szabályozási szinten is szorítás alá kerülhetnek a cégek
A beruházók bizonytalanságát tovább fokozhatja Magyar Péter pénteki nyilatkozata is, amelyben arról beszélt, hogy a kormány célja Európa legszigorúbb környezetvédelmi szabályozásának bevezetése az ipari beruházások esetében. A bejelentés politikai szempontból aligha meglepő, hiszen a Tisza Párt már ellenzékből is az akkumulátorgyárak környezetvédelmi kockázatait tette gazdaságpolitikai kritikájának egyik központi elemévé, így a szabályozás szigorítása elsősorban ezekre a beruházásokra adott válaszként értelmezhető.
Más kérdés azonban, hogy egy ilyen irányváltás milyen következményekkel járhat a teljes magyar iparra nézve. A szigorú környezetvédelmi normák önmagukban természetesen legitim és szakmailag is indokolható célok lehetnek, egy olyan időszakban azonban, amikor a magyar feldolgozóipar egyszerre kénytelen szembenézni a gyenge európai konjunktúrával, a tartósan magas energiaköltségekkel, a romló versenyképességgel és az exportőrök számára kedvezőtlen árfolyamhatásokkal, minden olyan bejelentés, amely a működési feltételek további szigorítását vetíti előre, óhatatlanul növeli a beruházói bizonytalanságot.
Közép-Európában új termelési helyszíneket kereső multinacionális vállalatok ugyanis ma már nem csupán a munkaerőköltséget, az adóterheket vagy az állami támogatásokat mérlegelik, hanem legalább ekkora súllyal esik latba számukra a szabályozási környezet kiszámíthatósága és a gazdaságpolitikai irány stabilitása is. Ha pedig azt érzékelik, hogy Magyarországon a működés feltételei rövid idő alatt érdemben szigorodnak, miközben a régió más országai változatlanul kedvező beruházási környezetet kínálnak, könnyen megszülethet az a döntés, hogy a következő gyárat vagy kapacitásbővítést már nem Magyarországra, hanem egy versenytárs országba viszik.
