Kókuszdió, narancs, papaja, ananász, alma, körte, paprika, fűszerpaprika, sárgadinnye, szőlő, dió.

A sorban -- első olvasatra is nyilvánvalóan -- a fűszerpaprika a kakukktojás. Hogy is ne lenne az, hiszen maga a tökéletes hungaricum. Magyarország ebből a termékből a világtermelés 8-10, az összvilágexport 5 százalékát adja. A paprika sok nyelven, például angolul is nemes egyszerűséggel nem más, mint: paprika.
Aki tehát arra következtet, hogy a fűszerpaprika a hungaricumnak kijáró elbánásban részesül, az nagyot téved. A fölsorolásból -- és ez nem vicc -- egyetlen termék van, amelyik nem 12, hanem 25 százalékos áfakulccsal adózik: a fűszerpaprika.
Ráadásul minden jel arra utal, hogy ez nem a véletlen műve, hanem tudatos döntés következménye. Elvileg (elv: adótörvények) az élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, sőt: ez ezekből előállított készítmények kedvezményes kulccsal adóznak. Az engedékeny törvényhozói figyelem kiterjed az olajbogyótól a rebarbaráig, a turbolyától a szójababrügyig sok mindenre.
Kivéve (igaz, a bors társaságában) a fűszerpaprikát. Az a 25 százalékos kategóriába tartozik.
Voltaképpen kis tételről van szó: az ágazat teljesítménye -- termelési értékben -- évi 7 milliárd forint, az áfa tehát úgy 2 milliárd; a 12 és a 25 százalékos kulcs különbsége ennek a fele, 1 milliárd. Más oldalról, a termelők szemével nézve a dolog kissé bonyolultabb: nekik ugyebár föl kell számítaniuk, be kell szedniük, majd pedig a központi kasszába kell továbbítaniuk az áfát. A magyar viszonyok között nem csoda, hogy az, amit legális szférának nevezünk -- ha másért nem, csupán amiatt, hogy számlával árusít --, versenyhátrányban küszködik a szürke- és a feketegazdasággal, amely fütyül a számlára, és nem számít föl (nem is fizet be) áfát. Se 12, se 25 százalékot.
Hát így óvják Magyarországon a hungaricumot -- a kapribogyóval, a korianderrel, a majorannával vagy a bambuszsarjjal szemben. Volt már háromféle kormányzat, de a paprika -- eddig -- mindhárommal szemben alulmaradt.
Talán ez is hungaricum.

Ballai József-->