Az idén karácsonykor lesz ezredik évfordulója annak, hogy István király elfogadta a pápa által küldött koronát, és csatlakozott a keresztény nemzetek európai családjához -- olvasható a Financial Times Magyarországról szóló mellékletében. István merész döntése nem keltett osztatlan lelkesedést. Gellért püspök, Magyarország első keresztény vértanúja 1038-ban különösen nagy árat fizetett, amikor pogány lázadók egy dombtetőről a halálba taszították. A nyugati kereszténységhez való csatlakozás folyamata azonban visszafordíthatatlanná vált. Magyarország előtt nem adódott más, életképes alternatíva.
Párhuzam kínálkozik az akkori folyamat és Magyarország jelenkori törekvései között, hogy csatlakozzék az Európai Unióhoz. A kommunista egypártrendszertől a szabad piacgazdaságig vezető keserves, immár tíz éve tartó menetelés során számos népszerűtlen döntés is született.
A magyarok különös keserűséggel vették tudomásul a hajdani állami tulajdonban lévő cégek csődjét, vagy az 1995-ös megszorító csomagot. Magyarország azonban napjainkban egyike a legfelkészültebb hajdanvolt kommunista országoknak, amelyek ismét a fő nyugat-európai áramlatba akarnak belesimulni. Immár tagja a NATO-nak, együtt Csehországgal és Lengyelországgal.
Surányi György, aki 1995 óta a jegybank elnöke, és valószínűtlen, hogy megbízatását jövő februárban meghosszabbítják, méltatja a magyarok türelmét. -- A magyar nép sokat szenvedett, különösen az átmenet első öt-hat évében, de intelligenciájának, tehetségének és még inkább tűrőképességének, kitartásának köszönhetően a gazdaság viszonylag rövid idő alatt gyökeresen átalakult.
Az átszabás keserves folyamata meghozta gyümölcseit. Járai Zsigmond pénzügyminiszter kérdésünkre a következőképpen értékeli az ország teljesítményét: -- Jó. Ha hosszabb választ kíván, nagyon jó.
A 2000. év első felében a bruttó hazai termék -- éves szintre kivetítve -- 6 százalékkal gyarapodott. A gazdaság motorja az ipar, amely szeptember végéig -- éves szinten -- 20,3 százalékkal növelte teljesítményét. A központi költségvetés deficitje csökken, és az év végén várhatóan a 3,5 százalékában megszabott szinten belül marad. A tavalyi aggodalmak után lecsillapultak a külső egyensúllyal kapcsolatos aggodalmak. A beáramló közvetlen külföldi beruházások, ellentétben a portfólióbefektetésekkel, viszonylag jelentősek, értékük július végéig 987 millió eurót tett ki.
Magyarország EU-felvételi esélyei is jók. -- Általánosságban elmondható, hogy jól halad Magyarország csatlakozási folyamata, ha bizonyos területeken van is némi késés -- mondja Michael Lake, az EU magyarországi nagykövete.
Az unió november elején adta ki Magyarországról éves országértékelését, amelyben számos téren haladást regisztrál. Az ország továbbra is élen áll a csatlakozni vágyó országok sorában.
Az utóbbi hónapokban csak növekedett az optimizmus Magyarországon, az unió ugyanis annak a lehetőségét fontolgatja, hogy a jól felkészült kisebb országokat, valószínűleg Szlovéniát, Magyarországot és Észtországot veszi fel első körben. -- A dolgok jól alakulnak. Optimistábbak vagyunk -- mondja Martonyi János külügyminiszter.
Azt még nem tudni, csillapítja-e ezt az optimizmust az EU-nak az idén kiadandó éves jelentése a csatlakozási stratégiáról. A Budapesten tapasztalt jó hangulat mindazonáltal éles ellentétben áll a nyári pesszimizmussal, amikor a hivatalos nyilatkozatok, főként Orbán Viktor miniszterelnök EU-t bíráló kijelentései nyomán a magyarok azt hitték, hogy az unió elhúzza a bővítési folyamatot.
Orbán akkor azt is megpendítette, hogy erősíteni kell Magyarország gazdasági kapcsolatait az EU-n kívüli országokkal. Végül azonban elsöprő erővel diadalmaskodott az az érvelés, akárcsak István király idején, hogy a kapcsolatokat főként Nyugat-Európával kell bővíteni, amellyel amúgy kereskedelmének 70 százalékát bonyolítja le Magyarország.
Sokan aggódnak azonban, hogy a kormány eléggé eltökélten követi-e elődeinek, az 1994--1998-as szocialisták vezette és az 1990--1994-es jobbközép kabinetnek a reformpolitikáját. Igaz, Magyarország a reformokben sok téren messze megelőzi a többi kelet-európai államot. Sok azonban még a teendő.
A legkézenfekvőbb gond az amely az 1995-ös 28 százalékról tavaly 10 százalékra esett ugyan, de ismét felfelé kúszik. Októberben a Magyar Nemzeti Bank válaszképpen teljes egy százalékponttal emelte kamatait.
Az egészségügyi rendszer reformja még összetettebb kihívás. Az EU novemberben kiadott országértékelése szerkezeti reformokat szorgalmaz, és ezek sorában első helyre teszi az egészségügyi rendszert. A kormány tett ugyan reformlépéseket, de átfogó, rendszerszerű programot még nem dolgozott ki. Az egészségügyi rendszer minősége kívánnivalókat hagy maga után, és a költségvetésből is több pénzt kellene rá szánni.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) államai közül Magyarországon a legalacsonyabb a várható élettartam. Az OECD e hónapban kiadott jelentése Magyarországról ugyancsak sajnálkozik azon, milyen kevés történt az egészségügyi reformok terén.
Az egészségügyi rendszerről folyó vitában elhangzó számok az önelégültség benyomását keltik. -- Néhány kisebb lépést már megtettünk. Ezek kisebbek ugyan a reméltnél, de állíthatom, gyorsabbak annál, ami néhány EU-országban történik -- mondja Járai pénzügyminiszter.
Kövér László, a fő kormánypárt, a Fidesz elnöke szerint közmegegyezésre van szükség az egészségügyi reformban. -- Erre kevés reményt látunk, ezért a kis lépések politikáját követjük.
A kormányt a jelek szerint a portfólióbefektetések kiáramlása sem aggasztja. A tőkét nyilvánvalóan azok a populista támadások riasztják el, amelyek több céget is érnek, mindenekelőtt a Mol olaj- és gázipari társaságot, amely a kormány beavatkozása nyomán kénytelen a gázárakat alacsony szinten tartani, annak ellenére, a hogy a nagy ipari felhasználóknak immár többet kell fizetniük.
Bokros Lajos volt szocialista pénzügyminiszter, aki az 1995-ös megszorító csomag mellett számos döntős fontosságú reform kezdeményezője is volt, vitatja a kormánynak a portfóliókivonásra vonatkozó magyarázatát. A kabinet ugyanis a környező országokban folyó privatizációnak tulajdonítja a folyamatot, amely Magyarországon már lezárult.
-- Ez az érvelés hamis -- mondja Bokros. A tőkét csábító privatizációról jelenleg egyetlen kelet-közép-európai államban lehet beszélni, ez pedig a Cseh Köztársaság. A Magyarországhoz hasonló lélekszámú Csehországba tavaly 5 milliárd dollárnyi áramlott, ötször annyi, mint Magyarországra, részben a privatizáció miatt. Az idén már ott is lényegesen kevesebb privatizációs vagyont kínálnak fel megvételre, de a beáramló tőke mennyisége hasonló szinten marad.
A belpolitikában is történtek a távlati célokat veszélyeztető lépések. Ligetvári Ferenc júniusban vette át a környezetvédelmi tárcát, de máris elbocsátják, mert felbosszantotta a második legnagyobb koalíciós partner, a Független Kisgazdapárt egyes tagjait. Ligetvári pedig sokat tett azoknak a károknak a helyreállításában, amelyeket elődje, Pepó Pál okozott a környezetvédelmnek. Holott ez a terület döntő fontosságú az EU-csatlakozás szempontjából.
A veszélyre figyelmeztető hangokat azonban jelenleg elnyomja az erős és fenntartható amely jobb életkörülményeket teremt Magyarország sok részén. Az ország gondjai a kezelhetőség határai között maradnak, amit igencsak megirigyelhetne a térség bármely más állama.
Meglehet, István király nem tartaná a mostani politikusokat olyan bátornak és távlatos gondolkodónak, mint ő volt. De bizonyára nem töltené el őt aggodalommal országának mostani helyzete.
A cikk a Financial Times november 22-i Magyarország-mellékletében jelent meg