Fischer vétke

Joschka Fischer német külügyminiszter tanúként egy terrorista perében a napokban azt mondta, nem élt együtt 1973-ban X. Y. kisasszonnyal. A nő viszont emlékirataiban arról számolt be, hogy a kérdéses időpontban egyszer ott aludt Fischerék frankfurti kommunájában, együtt reggeliztek. Mikor egy tévéfaggatás során Fischert szembesítették a memoárrészlettel, magyarázkodni kezdett: lehet, hogy együtt reggeliztek, de nem tartja valószínűnek, hogy a hölgy ott is aludt volna. Nagy ügy, mondhatnánk.
Ezeket a részleteket találta azonban Hessen tartomány frankfurti államügyészsége olyan mértékben ellentmondásosnak, hogy vizsgálat megindítására kényszerültnek érezte magát. Azt kellene kiderítenie, hogy Fischer, a miniszter hamisan tanúskodott-e. És ettől kezdve fordul a jelentéktelen ügy élesbe.
Németországban a tartományi államügyészségek a helyi igazságügyi minisztériumok alárendeltségében működnek. Hessenben CDU--FDP koalíció kormányoz; a két párt szövetségi szinten a "vörös--zöld" koalíció ellenzéke. A Süddeutsche Zeitung él is a gyanúperrel, hogy ezúttal az történik, ami különben nem jellemző Németországban: az igazságszolgáltatást pártpolitikai célok érdekében eszközként használják.
Mi lenne a cél? Joschka Fischer lemondatása -- amint azt Edmund Stoiber, a CDU bajor testvérszervezetének, a CSU-nak az első embere már javasolta is. Ezen keresztül pedig a berlini koalíció belpolitikai gyengítése.
Fischer Gerhard Schröder kancellárral rendre megosztva vezeti a népszerűségi listákat, és egyelőre úgy fest, hogy a 2002-ben esedékes szövetségi választásokat a mai koalíció fogja megnyerni. Nem azért, mintha teljesítménye oly fényes lenne, hanem azért, mert ellenzéke nem tudja kiheverni a Kohl-botrány néven ismertté vált fekete pártpénzek ügyét.
Az anarchista múltban vétkes Fischeren -- a koalíció konzervatív szemszögből "leggyengébb láncszemén" -- már hónapok óta keresnek fogást a kereszténypárti politikusok, akiket nem érdekel Fischer "érési folyamata", sem az, hogy beilleszkedett az éppen általuk meghatározott keretek közé. Az sem, hogy a mai német politikusok között ő a legtávlatosabb gondolkodó, sőt, talán az európaiak között is az.