(Légi) harc

Nyolc éve esedékes döntést hozott a kormány a múlt héten a magyar légierő következő tíz évének fejlesztéséről, és ahogyan az nálunk lenni szokott, mindjárt jó eséllyel fullad bele a politikai ellenfelek közti küzdelembe. Pedig nehezen cáfolhatóan a relatíve legjobb megoldás mellett tört lándzsát a nemzetbiztonsági kabinet.
Vitatni persze mindent lehet -- és ilyen súlyú döntést kell is. Csak a felekből hiányzik az ehhez szükséges készség. Nehezen érthető a kormány eljárása, az, hogy -- a törvénytelenség gyanúját felvető módon -- egymaga határoz, az ellenzéket kihagyva, noha ez az üzlet a következő kormányok mindegyikére kötelezettséget ró. Ehhez az eljáráshoz méltó az MSZP reagálása, rögtön a teljes elutasítást választja a mérlegelés, az ügy súlyához méltó megfontolás helyett. Még azon az áron is, hogy az érvek némelyikének formális valóságtartalma ellenére füllentésen kapják őket. Nem beszélve arról, hogy egy esetleges MSZP vezette kormány másfél év múlva szembesülne azokkal a hátrányokkal, amelyek abból származnak, ha megint visszakozunk, ismét halogatunk, újfent azt az üzenetet küldjük Brüsszelbe, hogy repi állófogadásnak tekintjük a NATO-tagságot.
Mert a lényeg mégiscsak az, hogy nem ígértünk nyugati típust a MiG-ek helyett, és ilyet a szövetség sem követelt. Azt azonban ők is hangsúlyozzák: a jogok és kötelezettségek egyensúlya minden tagot kötelez. Hallgatólagosan tudomásul vették, hogy Magyarország (és a másik két új testvér) átmenetileg csak igen korlátozottan vállalhat részt a közös védelemben. Azt azonban nem deklarálhatjuk, hogy legalább tíz évig nem is kívánunk hozzájárulni a légvédelem egyik fontos pillérének megerősítéséhez. Márpedig a MiG-ekkel a közös légierő magyar részről nem több szemfényvesztésnél.
A helyzet kialakulásában, az elsősorban katonai stratégiai kérdés azonnali átpolitizálásában, a demagóg érveket is felvonultató teljes elutasításban a kormány fölösleges belpolitikai "keménykedése", a csakazértis erőfitogtatás is közrejátszik. Kiszorítósdi közepette és erősödő revánshangulatban képtelenség higgadtan vitatkozni.