Szempontok a sajtószabadsághoz

Hosszú idő után először tegnap -- amikor a spanyol bíróság úgy határozott, hogy nem adja ki Vlagyimir Guszinszkijt Oroszországnak -- könyvelhetett el ismét győzelmet egy kemény eszközökkel vívott háborúban a moszkvai médiabirodalma szétzúzását földközi-tengeri villájából kényszerű tehetetlenséggel szemlélő orosz médiamágnás. Igaz, ezzel egy időben újabb hadállást veszített: szerdán hetilapja, az Itogi került sorra, szorosan követve az előző nap "elesett" Szevodnyát és a múlt hét végére teljesen felőrölt NTV tévécsatornát. A Media-Mosztból már csak az Eho Moszkvi kereskedelmi rádió érintetlen. És -- a jelek szerint a többségi tulajdonos szerepében fellépő -- Gazprom ereje töretlen.
Guszinszkij mellől kihullott a tavaly egymilliárd dollárjával az ENSZ boldogítására, az idén a negyedmilliárddal a független orosz média megmentésére vállalkozó romantikus üzletember, Ted Turner. Távozott az Itogiból a hetilapot szakmailag támogató Newsweek. És közben természetesen némi pénz az ablakon át. Igaz, a kelet-európai történeteknek általában ez utóbbi a legkevésbé szokatlan fordulata.
Az NTV-t 1993 őszén a semmiből elindító, majd hamarosan -- állami támogatással -- Oroszország tekintélyes hírforrásává fejlesztő Guszinszkijnak az 1996-os elnökválasztási kampányhoz kapott -- mellesleg nem is tikolt -- segítségéért cserébe nagyvonalúan hitelezett Jelcin. S minden bizonnyal -- persze hasonló szolgálatokért -- hitelezett volna tovább Putyin is. Csakhogy vele az időközben megerősödött Média-Moszt-hírforrások már kevésbé kíméletesen bántak.
Elemzők tökéletesen egyetértenek abban, hogy az államfő és a magán-médiabirodalom konfliktusát Putyin csecsenföldi fellépése, illetve annak a Guszinszkij-orgánumoktól kapott kritikája robbantotta ki. Ennek nyomán vált egyre nyomasztóbbá Guszinszkij számára a szerencsétlen módon közvetlenül az orosz pénzpiac 1998. augusztusi összeomlása előtt felhalmazott mintegy 700 millió dollárnyi adósság. A tavalyi év márciusa és 2003 májusa között fokozatosan esedékessé váló hitelek jelentős részét formálisan a sokak szerint most Putyin nevében eljáró Gazprom folyósította a Media-Moszt ura számára. Aki bizonyára úgy vélte: elég, ha Putyinnak a Jelcintől kapott pénzért "csak" pénzzel fizet. Az utóbbi két hétben azonban bizonyára megfordult a fejében, hogy a "természetbeni juttatások" talán takarékosabb törlesztőrészletet jelenthettek volna.
Gazdag ember ne válogasson az államfők között -- vagy ne menjen a jégre. Mert a történethez az is hozzátartozik, hogy az orosz sajtószabadságot csak most, a szolgálat megtagadásának következményein megütközve kezdte el félteni a világ. A szolgálattétel idején valahogy még senki sem emlegette a média függetlenségét.

Acsay Judit-->