Mozgástér a Közel-Keleten

Az nincs. Hacsak nem a kórházak műtőiben: egy Reuters-jelentés szerint az izraeli Jigal Kohen, aki négy hónapig élet és halál között lebegett, rövidesen hazatérhet, miután új szívet operáltak mellkasába. Egy palesztin ember szívét. Nyilván lesznek, akik szerint "lám, a gaz izraeliek még a szívüket is elrabolják a palesztinoknak". Számomra a kis hír az egymásrautaltságról, végső soron az együttélésről szól. Arról, aminek most éppen a nyoma sem lelhető föl a Közel-Kelet politikai viszonylataiban.
Ráadásul e viszonylatok a politikaiból, diplomáciaiból egyre inkább átcsúsznak valamilyen más halmazállapotba, amit legegyszerűbb lenne katonainak, vagy hadinak nevezni. Csakhogy ez meg megfoghatatlan, kocsonyás. Ha az ember a Saron személye körül rendkívül jól tájékozott The Wall Street Journal Europe sorai között próbál olvasni, akkor azt kell higgye, rövidesen kitör a háború. De kik között? Izraelnek komplett háborúk megvívására kiképzett és felfegyverzett hadereje van magas szakképzettségű rakétakezelőkkel, F--16-os vadászbombázókkal. Vele szemben a palesztinok újabban már rendelkeznek ugyan aknavetőkkel, de fő fegyverük továbbra is az "emberi rakéta": az olyan, bombába öltözött fanatikus, mint aki a múlt pénteken pusztított Tel-Avivban. Háború csak hasonnemek között viselhető. Világszerte ez egyébként a terrorizmusként címkézett jelenséggel szembeni tehetetlenség fő oka vagy magyarázata.
A héjának ismert Ariel Saron izraeli miniszterelnök ezért mutat "meglepő" türelmet. Hova toroljon meg, kin? Nincs mozgástere, fizikai és átvitt értelemben egyaránt nincs. Ugyanez vonatkozik Jasszer Arafat palesztin elnökre, akinek gépét nem engedik felszállni, és akinek -- most már ő is úgy látja -- féken kellene tartania elszabadult legényeit, de 14 palesztin mozgalomból 13 fittyet hány szavaira. Képez ő még referenciapontot? Közben közvetítés gyanánt a nagyhatalmak a félhomályban motoszkálnak. Marad a szívátültetés?