Az olajár hullámvasútján

Mi történt, és mivel magyarázható ez a pálfordulás? Mindenekelőtt hangsúlyozni szükséges, hogy a kőolaj világpiaci árát nagyon sok, köztük nemcsak gazdasági, kereslet-kínálati tényező határozza meg, ráadásul a globális helyzettől függően az egyes faktorok iránya és erőssége is módosulhat, így a kőolaj világpiaci árának előrejelzése meglehetősen hálátlan és reménytelennek tűnő feladat. Teljes mértékben érthetőek és jogosak azok a szemrehányások, amelyeket a sajtó és a közvélemény megfogalmaz a szakértőkkel szemben. Néhány hónappal korábban egyes szakértők már a 70-es évek olajárrobbanásainak rémképét vetítették elénk, most már megjelentek azok a jóslatok is, hogy az ár a közelmúltban tapasztalt mélypontra, 10 dollár/hordó alá eshet.
Ami a kínálati oldalon alapvető helyzetmódosulást jelentett egyrészt, hogy az OPEC meghatározó szerepe a kőolajellátásban a 70-es évek árrobbanásai után gyors ütemben és jelentős mértékben csökkent, másrészt a kőolaj és származékainak helyettesítésére irányuló technikai folyamatok felgyorsultak, így például az energiaellátásban, de alapanyagként is a földgázfelhasználás nőtt az elmúlt évtizedekben kiemelkedően. Bár a földgáztermelés sok vonatkozásban kötődik a kőolajtermeléshez, a földgáztermelés térségileg és országonként is jelentős eltéréseket mutat a kőolajétól. A mostani kínálati helyzetnek egy másik fontos eleme az, hogy Oroszország nem hajlandó partner lenni az OPEC-országok által vezényelt termeléscsökkentésben. Oroszország hozzáállása aligha vitatható, hiszen több más tényező mellett éppen az olajárak drámai emelkedése teremtette meg a pénzügyi alapját az orosz gazdasági növekedés beindulásának, és a mostani árcsökkenés időszakában foganatosított esetleges visszafogás súlyos pénzügyi helyzetet idézhetne elő. Amennyiben a jelenlegi árcsökkenés tartósnak ígérkezik, akkor az orosz fizetési mérleg többlete csökken ugyan, de az egyensúly középtávon fenntartható, amely egyik fontos feltétele a stabil növekedésnek. Ez a politikai és gazdasági elemeket is magában foglaló ellensúly az utóbbi évtized legfontosabb új vonatkozása a világméretű energiaellátásnak.
A keresleti oldal alakulása alapján egyértelmű: 2000 második felétől az USA gazdasági növekedése lassulni kezdett, e tendencia 2001 első felében tovább mélyült és szélesedett, s a szeptemberi terrortámadások új dimenziókkal egészítették ki. Az "új dimenziók" azt jelenthetik, hogy nem egy szokásos konjunktúraciklusról van szó, így a kibontakozás ismételt beindulásának időpontja is kérdéses. Az amerikai dekonjunktúra a vártnál erősebben érinti az EU-országokat, különösen a magyar gazdaság szempontjából kulcsországnak tekinthető Németországot. Várhatóan a világkereskedelem bővülése 2001-ben fele sem lesz a tavalyinak, és ez a gazdasági növekedés ütemének gyengülésénél is érzékenyebben érinti például az energiaigényes szállítási ágazatot. A terrortámadás tovább mélyítette az áruforgalom gyengüléséből adódó problémákat, hiszen a légi forgalom és a turizmus is törést szenvedett. A globális növekedéslassulás, a világkereskedelem mérsékelt bővülése a kőolaj és származékai iránti keresletet visszafogta, és érdemi változás 2002 második feléig aligha várható. A kínálati oldalon bekövetkezett változások, az olajtermelés csökkentésének nehezebbé váló kivitelezhetősége, valamint a dekonjunktúrába fordult világgazdasági növekedés kínálati többleteket valószínűsít, amely az árak nyomottságát, a drágításra irányuló erőfeszítések sikertelenségét valószínűsítik. De a bevezetőben említett okok miatt a kőolaj esetében a gazdasági körülményekből levezetett kínálati és keresleti viszonyok csak a gazdasági erők várható irányát valószínűsíthetik. A nem tisztán gazdasági tényezők a tényleges ármozgásokat ettől jelentősen eltéríthetik. Mindenesetre nagy valószínűséggel az várható, hogy a mostani olajárcsökkenés és a viszonylag alacsony árszint átmeneti jellegű lehet, és a világméretű konjunktúra beindulásának hatására az olaj ára tartósan 20 dollár/hordó szint fölött alakul majd.
Ami a kőolaj világpiaci árának a hazai gazdaságra gyakorolt hatását illeti, eléggé egyértelmű: mint minden importáló országnak, Magyarországnak is kedvező, ha az energiahordozó ára csökken. 2000-ben, amikor a kőolaj ára 36 dollár/hordó szintre szökött, változatlan naturáliában mért kőolaj- és földgázbehozatal mellett az energiaimport értéktöbblete 1,5 milliárd euróval nőtt az árak változása miatt, és ennek hatása a földgáz esetében még 2001 első felében is jelentkezik. A mostani árcsökkenés, amennyiben 1-1,5 éves időintervallumban tartósnak bizonyul, jelentősen csökkenti az energiaimport értékét. Ez az egyik, talán legfontosabb közvetlen hatás: hogy javul a cserearány, csökken az energiaimport értéke -- egyéb más tényezőt változatlannak feltételezve --, javul a külkereskedelmi és a fizetési mérleg egyenlege. A csökkenő, relatíve alacsony világpiaci olajárak további fontos kedvező hatása, hogy javul -- az egyébként nemzetközi összehasonlításban viszonylag magas energiaköltségű -- magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége. A folyamat kedvezően befolyásolja a fogyasztói árak alakulását. A lakossági fogyasztás 3,5-4 százalékát kitevő üzemanyagköltség közvetlenül mérsékli a hazai inflációt. A lakossági fogyasztás körülbelül 7-8 százalékát kitevő villamos energia és földgáz esetében a mostani árcsökkenés nem hoz inflációs lassulást, csupán csökkentheti az import- és a hazai árak közti jelentős különbséget. De ezzel együtt is gyengíti az áremelési kényszereket és a később szükséges drágításokat.
A külső tényezőkből adódó kedvezőbb inflációs folyamatok csökkentik a kamatokat, és ami talán napjainkban különös fontossággal bír, javíthatják a beindult dekonjunktúra ellenében dolgozó gazdaságpolitika sikerességét, előbbre hozhatják a gazdasági növekedés beindulásának időpontját nálunk éppúgy, mint Európában.
A probléma csupán az, hogy a tőlünk függetlenül jelentkező külső kedvező körülmény elbizakodottá teheti az érintetteket, és ez a szükséges további reformok halasztását hozhatja. Az igazság pedig inkább az, hogy a kőolajár jelenlegi alakulása és annak kedvező volta jótékonyan hat ugyan a hazai gazdaság fejlődésére, de nem helyettesítheti a változó helyzethez igazodó gazdaságpolitikai lépések megtételét.

Kvázi háborús helyzet ide vagy oda, a kőolaj világpiaci ára az utóbbi napokban gyors ütemben csökken. A jövő januárra szóló jegyzési árak már elérték 17 dollár/hordó szintet. Az egy évvel ezelőtti legmagasabb szinthez képest a kőolaj ára mintegy 50 százalékkal alacsonyabb, a legfontosabb származékok -- benzin, gázolaj -- áresése még az alapanyag áránál is erőteljesebbé vált. Hegedűs Miklós-->