A Védrine-terv elvetése
Ez utóbbit most már talán sohasem tudjuk meg teljes bizonyossággal, hacsak maga a francia diplomácia vezetője elő nem áll vele egy őszinteségi roham közepette. De szinte mindenki egyetért abban, hogy a felvetés voltaképpen kísérlet volt az EU-bővítés elhalasztására. Afféle próbaléggömb, amellyel kapcsolatban Párizsból úgy lehetett figyelni a reakciókat, hogy akár felkarolás, akár lehurrogás esetére bő maradt a mozgástér.
A lehurrogás következett be (szerencsére). Noha az Európai Bizottság bővítési stratégiájának első tanácsi vitáján (még novemberben), amikor Védrine felvetette "gondolatkísérletét", több tagállam is "érdeklődéssel" fogadta azt, a második tanácsi vitán (december 10-én) már burkoltan ejtették a tizenötök, bár akkor még nem foglaltak állást arról, hány tagországgal lehetséges lezárni a tárgyalásokat 2002 végéig: a Brüsszel által említett 10-zel, vagy a védrine-i 12-vel. A múlt hét végi laekeni csúcs viszont már határozottan lesöpörte az asztalról a francia felvetést, amikor taxatíve fel is sorolta, mely tíz jelölt lehet képes a 2002-es tárgyalászárásra.
Brüsszel és Párizs csatájából ezúttal az előbbi került ki győztesen; a legfelkészültebb jelöltek őszinte megkönnyebbülésére. Ami persze nem jelenti azt, hogy utóbbiak most már nyugodtan hátradőlhetnek. Távolról sem biztos ugyanis, hogy a tíz jelölt közül mindegyik révbe is ér.
