Lapszemle

Financial Times

Meglepő módon a személyi számítógépek korszaka még ereje teljében van. Tavaly divat volt elavultnak látni őket, és a kézi eszközöket, játékokat és más új szerkentyűket tartani az elektronikai ipar központjának. De tekintettel az évi 200 milliárd dolláros PC-eladásokra, a fenti nézet egyszerűen nem igaz. Valóban nem a személyi számítógépé az egyéni elektronikus munka monopóliuma. A PC-gyártás piacán a verseny életre-halálra megy, de a személyi számítógép még olyan erő, amellyel számolni kell. Most karácsonykor többet adtak el belőle, mint egy évvel korábban a konjunktúra kedvezőtlen állása és szeptember 11-e ellenére. A vállalateladásokat még befolyásolja a befektetések visszafogása, de a kiskereskedelmi forgalom a PC tartós fontosságát mutatja. Ennek több oka van; így a Microsoft XP piacra kerülése, már sokan vártak rá. De hosszabb távú okok is vannak: a notebookeladások, az új háztartások elektronikus eszközeinek összekapcsolása a PC irányításával, de mindenekelőtt a személyi számítógépek árának esése. Tavaly az átlagos háztartási és hivatali szükségleteket kielégítő desktop ára nem volt több 850 dollárnál, ami körülbelül a fele annak, amibe egy hasonló készülék került másfél évvel korábban.


The Wall Street Journal

A francia alkotmánybíróság a választási harc közepén közölte a "szélsőbalos" kormánnyal, hogy korlátai vannak annak, amire az embereket kényszerítheti az aktíváik fölötti rendelkezésben. A francia kormány tavaly törvényt hozott, amelynek 107. cikkelyében gyakorlatilag lehetetlenné tette az elbocsátásokat, mert az elkerülhetetlen körülményekre, a létét fenyegető műszaki újításra és a csőd elhárítására korlátozta azok lehetőségét. Más szóval a vállalatok nem bocsáthatnak el pusztán a nyereségérdekeltségre hivatkozva, noha profit nélkül az előbbi körülmények feltétlenül bekövetkeznek. Az alkotmánybíróság szerint ez "túlzott csapás a vállalkozás szabadsága ellen". A szakszervezetek rögtön kijelentették: a bíróság döntése "a vállalkozás szabadságának győzelme... az újonnan indulók munkához való joga felett". A vita a negatív és a pozitív szabadságjogokat állítja szembe egymással. Az előbbiek a 18. századból valók, az amerikai alkotmányban is megfogalmazódnak. Későbbiek a pozitív jogok: a táplálkozáshoz, lakáshoz, neveléshez, munkához való jog, ezek száma tetszés szerint növelhető. Teljesítésük megsértheti a korábban megfogalmazott szabadságjogokat: a táplálkozáshoz való jog ugyanis rejtett kötelezettséget tartalmaz annak, akinek az ételt nyújtania kell.



Der Standard

Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök parlamenti többségével nehézzé teszi a bírák és ügyészek életét, és a magáét kissé megkönnyíti. Jogállamban a független bíróságoknak a politikai és a gazdasági hatalommal való visszaélést kell megakadályozniuk. Enyhíti a mérleghamisítók büntetését, megnehezíti a külföldi bizonyítékok megszerzését. A költségvetési kiadásokkal való takarékosság viszont nem reform önmagában. Főleg akkor nem, ha a maffia elleni nyomozókat érinti. Az olasz bírók és ügyészek most nyíltan és együttesen tiltakoznak. Berlusconit azonban nem foglalkoztatja a jogállam védelme, egyéni hasznát a közösségé fölé emeli, fő foglalkozása most is vállalatvezető.