Tanácsadó ellenőrök

Valaha úgy képzeltem, hogy a könyvvizsgálók mind-mind feddhetetlen emberek, akik inkább karrierjüket áldoznák, mintsem szándékosan hibázzanak. Nagy többségükről ez nyilván valóban elmondható, bár néhány botrány nyomán még az "öt nagy" cég némelyike is gyanús megvilágításba került. Elképedve olvasom, hogy a nagy tekintélyű Arthur Andersen főnökei elismerték: alkalmazottaik szakmányban semmisítették meg az Enron energetikai konszern elektronikus és papíron lévő dokumentumait. Mindez még azelőtt történt, hogy a 40 milliárd dolláros adósságot felhalmozó Enron Amerika eddigi leglátványosabb csődjét jelentse tavaly december elején.

Moszkvában szűk négy éve nagy botrányt kavart, hogy a PwC és egyik jogelődje tudtával az orosz jegybank több milliárd dollárt - köztük az IMF sokmilliós kölcsönével - kimenekítette a brit Csatorna-szigetekre. Az amerikai Lucent Technologies ellen két éve indult eljárás mérlegkozmetikázás miatt, amelyhez állítólag a könyvvizsgáló is asszisztált. A magyar állam a Postbank könyvvizsgálóit perelte be, még nem dőlt el, joggal, vagy alaptalanul.

A könyvvizsgálók általában tanácsadók is egyben. És sok cég úgy próbálja megvásárolni könyvvizsgálója jóindulatát, hogy vagyonokat fizet ki tanácsadási díjként. Az Arthur Andersen is kettős minőségben volt az Enron partnere.

Az Egyesült Államokban korábban felmerült, hogy az érdekkonfliktust a két üzletág teljes, tulajdonosig menő kettéválasztásával oldják fel. Ebből egyelőre nem lett semmi, de kompromisszumként a könyvvizsgáló-tanácsadóknak kötelező közzétenniük, melyik cégtől mennyit kaptak tanácsadásért és külön mennyit könyvvizsgálásért. Kiderült, hogy tanácsadással óradíjban számolva majdnem háromszor annyit lehet keresni, mint könyvvizsgálással. Nem csoda, ha a könyvvizsgálók olykor kísértésbe esnek, hogy akár botrányt is kockáztatva, kedvezzenek ügyfeleiknek.