Meglódult a fogyasztói áremelkedés

Szeptemberben – az augusztusi 3,5 százalék után – 5,9 százalékra emelkedett az infláció. A drasztikus növekedés nem volt meglepetés, hiszen köztudott volt, hogy a hatósági áras termékek (gáz, elektromos energia) drágulása és az áfaemelés az első őszi hónap számaiban jelenik meg először. Ennek megfelelően a legnagyobb mértékű áremelkedést a háztartási energia és a korábban 15 százalékos áfakulcsba tartozó termékek esetében elsősorban az alapvető élelmiszereknél mérte a Központi Statisztikai Hivatal.

Ugyanakkor a megugrás mértéke váratlannak nevezhető, hiszen a lapunk által megkérdezett elemzők előrejelzéseinek konszenzusa 5,5 százalék volt, ráadásul ez valamivel még magasabb is, mint más piaci felmérések eredménye. A várakozásokat meghaladó eredmény alapvetően három dolognak lehet a következménye. Az egyik, hogy az adóváltozás gyorsan átgyűrűzött az árakba. A 2004-es áfaemelés tapasztalatai előzőleg inkább arra engedtek következtetni, hogy két hónapra terülnek szét az árdöntések, ám figyelve a számokat, úgy tűnik, ezúttal a gazdasági szereplők szinte teljes köre azonnal lépett. Ezzel kapcsolatban azonban azért nehéz egyértelműen fogalmazni, mert a többféle árhatást nehéz „szétszálazni”. Márpedig az áfaemelés által érintett élelmiszer-termékcsoportban egész évben gyorsulást mutat az infláció. A zöldségek körében a gyenge idei terméseredmények (a kedvezőtlen időjárás miatt a tavalyit 20 százalékkal múlta alul az idei teljesítmény) már tavasztól erősen felfelé mutató pályára helyezték az árakat, a húsféléknél és a pékáruknál nyáron indult be a drágulás. Előbbi esetében a belpiaci sertésciklus is közrejátszott, utóbbinál a gabona és az energia áremelkedését vezették át a termékekbe. Amennyiben a szeptemberi árfolyamatokban még mindig az utóbbi tényezőnek volt nagyobb hatása, akkor nem kizárt, hogy az előzetesen vártnál magasabb inflációs pályára számíthatunk a következő időszakban. Egyelőre azonban az elemzők inkább annak adnak nagyobb esélyt, hogy elsősorban az áfahatás gyorsabb begyűrűzése okozta a meglepetést, így nem tolódik még inkább felfelé az árindex pályája, csupán előre hozott hatásról van szó. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a jegybanki szakértők korábbi megállapításait, ezek szintén ezt a véleményt látszanak alátámasztani. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy amikor a gazdasági szereplőket az áraik átgondolására kényszerítik, akkor a későbbre tervezett áremelések egy részét is előbbre hozzák.

Az inflációs adatokban csupán a benzinárcsökkenés okozott némi enyhülést – a világpiaci árak gyors mérséklődésének eredményeképp. Amennyiben az utóbbi hetekben megfigyelhető forinterősödés tartós marad, hozhat némi enyhülést az árnyomásban, de ahhoz nyilvánvalóan nem lesz elegendő, hogy a 2007 elején a 12 havi árindexből kieső idei áfacsökkentés technikai hatását ellensúlyozza. Ráadásul a következő gázáremelés is küszöbön áll elvileg – bár ennek időpontja és mértéke még nem ismert. Éppen ezért a szeptemberi emelkedéssel messze nincs még a csúcson az árindex, a derűlátóbbak 7,5–8 százalékra, a peszszimistábbak 8–8,5 százalék közé várják a mutató tavaszi tetőzését. MI