A VOSZ az inkriminált rendelkezések utólagos normakontrolljára és megsemmisítésére kérte fel a bírói testületet. Az alábbiakban a VOSZ kifogásait közöljük:
"1. Kifogásoljuk, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nem megfelelő módon definiált tevékenység piaci érték kifejezés szerepel az elfogadott törvényben, és ez a tartalmilag nem tisztázott fogalom képezi annak alapját, hogy a társadalombiztosítási járulékot nem a ténylegesen kifizetett jövedelem, hanem a munkakör, illetve a tevékenység piaci értéke után kell megfizetni. Az értelmezhetetlen, végrehajthatatlan és meghatározatlan, - vagy rosszul meghatározott - jogfogalom a jogállamiság és jogbiztonság sérelmét okozza. (Alkotmány 2.§ (1) bekezdés).
A hivatkozott törvény felhatalmazó rendelkezést nem tartalmaz, így nem tudható: milyen előírások és iránymutatások alapján lehet és kell a járulékalapot meghatározni. Az APEH vagy az ÁFSZ által készített, a jövőben kiadásra kerülő útmutató, körlevél vagy leirat nem minősülhet jogforrásnak, így alkalmazásuk elfogadhatatlan.
2. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát." A tevékenység piaci értékének meghatározhatatlansága a vállalkozás szabadságának alkotmányos jogát sérti, mivel a vállalkozás költségeinek tervezését lehetetlenné teszi. A fogalom meghatározhatatlanságából adódóan a (leendő) vállalkozó számára nem vagy csak nagyfokú bizonytalansággal állapítható meg, hogy a vállalkozásával milyen közgazdasági feltételrendszerbe léphet be, illetve milyen keretek között működik.
A kifogásolt szabályozásnak további hiányossága differenciálatlansága, hiszen a tevékenység fajtánként megszerezhető jövedelmet számos tényező, így például a területi eltérések és az azonos szakmai körökön belüli nagyfokú kereseti-megélhetésbeli különbségek is befolyásolhatják.
A törekvés piacellenes és nem életszerű. A munkaköri (szakmai) tipikus jövedelmek jelentősen eltérnek; gondoljunk egy fővárosi fodrász vállalkozó és egy kistelepülésen egyéni (vagy társas) vállalkozóként dolgozó fodrász jövedelmének összehasonlíthatatlanságára. De nyilván nem összevethető egy néhány fős társas vállalkozás közreműködő tulajdonos cégvezetőjének jövedelme egy nagy árbevételű gazdasági társaság ugyanilyen státuszban lévő vezetőjének javadalmazásával. Ha az összehasonlítás értelmetlen, akkor az adatokból számított átlagértékek is teljességgel alkalmatlanok a valós piaci értékek meghatározására
3. Az intézkedés (az elfogadott törvény) azon túl, hogy sérti a vállalkozások önrendelkezési jogát, arra irányul, hogy "visszacsempéssze" a jövedelemszabályozásba a már régen kiiktatott - és joggal népszerűtlen -, központi élőmunka-centrikus szabályozás intézményét. A minimális bér és a garantált bérminimum (szakmunkásbér) intézményének alkalmazása már jelenleg is nagymértékben meghatározza a vállalkozói bér - és jövedelemgazdálkodást, azaz a két említett jogintézmény is erősen korlátozza a vállalkozói szuverenitást. Egy újabb "személyi jövedelemszabályozó" elem rendszerbe állítása érzékelhetően ronthatja a vállalkozások jövedelemtermelő és versenyképességét, alkalmazása nem segíti a munkahelyek megtartását.
4. Az új szabályozás sérti az Alkotmány 70/I. §-ban foglalt azon rendelkezést, mely szerint " minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles a jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni." A természetes személy főtevékenységére vonatkozó díjazás, mint átlagosan képzett mérték nem tekinthető konkrétan meghatározott alapnak, jövedelemnek.
5. A Szövetség nem fogadhatja el - és nem is fogadja el - azt a feltételezést, hogy a magyar vállalkozások döntő többsége "tevékenységének piaci értékét" eltitkolja, s erre hivatkozva a végrehajtó hatalom (a kormány) a „kollektív bűnösség” elvét gyakorlattá fejlesztve - a bizonyítási teher megfordításával és az ártatlanság vélelmének figyelmen kívül hagyásával – számított szakmai átlagokon nyugvó járulék elvonási gyakorlatot érvényesítsen.
Piacgazdaságban a vállalkozó döntési szabadságába tartozik, hogy a cégben keletkező jövedelmet hogyan használja fel, illetve hogyan fizeti ki (pl. munkabér). A tb-kassza hiánya indokolhat egy feltöltését célzó-szolgáló, gyors intézkedést, de a kormányzati célok és szándékok mentén egyéb, közjogilag korrekt, vállalható megoldás adódott volna. Nem volt - sohasem lehet - szükségszerű és elkerülhetetlen alkotmányellenes jogszabályt alkotni! Továbbá, ezúttal sem voltak olyan közgazdasági-társadalmi (hatás)tanulmányok, felmérések, amelyek a hibás megszorító intézkedés következményeit előre jeleznék. Okkal tartunk attól, hogy számos, válságsújtotta, kiélezett helyzetben gazdálkodó cég és vállalkozó tönkremehet, eltűnhet ettől az igen jelentős közteher-növekedést kiváltó döntéstől. Mindez munkahelyek megszűnését is jelentheti. A törvényben meghúzódó kiszámíthatatlanság, közgazdasági- és jogbizonytalanság önmagában is sokakat elriaszt a jogszerű működéstől.
Mindezek alapján fordult a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához, ismételten hangsúlyozva, hogy Szövetségünk elutasítja a jogállami követelményekkel össze nem egyeztethető szabályozási megoldás alkalmazását."
